Pauler Gyula : A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt 1. kötet - A MTA Könyvkiadó Vállalata UF 14. (Budapest,1893)

Jegyzetek

JEGYZETEK: gyár koronázó paláston, 1081-ből — még fiatal, csinos ember — típus, nem egyéni kép, mint Imréé, ki — ugyanott — még gyer­mekalak. A grammatikai tudomány terjedelméről Specht, Geschichte des Unterrichtswesens in Deutschland 86. s­ek. 11. István jellemét egyébiránt leginkább tettei mutatják, s a képet, melyet belőlök alkothatunk magunknak, csak kiegészítik és megerősíthetik az In­­stitutio Morum gondolatai. 40 Az Annales Garstenses — igaz, hogy XII. századbeli adat — 991-hez említ magyar-német harczot (MG. SS. IX. 562.), s ilyesmit bizonyít III. Ottó oklevele is 885-ből (CD. I. 273.). 41 Géza végső éveiről 1. Legenda min., Legenda maior (Fl. II. 3., 14.). A trónörökösödésre nézve felvilágosítást nyújt a külföldi analóg példák és a magyar történet folyama. A bessenyőknél Kon­stantin szerint (i. h. c. 37., 165. 1.) a fejedelmet nagybátyja vagy ága követte. Karácsonyi (Turul XIII. 52.) következtetése István ural­kodása idejéből, hogy Géza 997. február 1-én halt meg, illetve István akkor kezdett uralkodni, helyes; a legendák is halálát Adalbert halála — 997. ápril 23-ika — előtt említik. Gizelláról: Vita S. Wolfgangi (MG. SS. IV. 534., 538.). Elbeszélésünk folyamán lesz alkalmunk még támogatni felfogásunkat Gizella személyéről, kit későbbkori forrásaink oly fekete színben tüntetnek fel. 42 Nem csak a Legenda maior, de a régibb magyar eredeti Legenda minor is (1. erre nézve a 402. jegyzetet) Gézát rex-nek nevezi, mint a külföldi források egyáltalában véve az egyes magyar csapatvezéreket, p. o. Rex Bulgio (Gesta Episc. Cameracensium MG. SS. VII. 428.), s azt csak a pragmatizáló, okoskodó Hartvic változ­tatja át mindenütt «dux»-ra. Az akkori «kral» még nem király, kiejtést István veszprémi görög okleveléből tanuljuk (V. I. 347.). 43 Szent István működésének általános jellemére nézve v. ö. «Szent István és alkotmánya» i. h. 11. s kk. 11., a nélkül, hogy az ott említett minden részletet még ma is mind magaménak vallanám. Királyi teljhatalomból, «Decrevimus nostra regali potentia», adja meg a jogot, hogy minden ember birtokáról rendelkezhessék I. 6. törvény (Fl. I. 116.), a pécsváradi alapító levélben pedig mondja : Nobiles autem sive ignobiles . . . possessiones habentes ex donatione nostra obtinuisse dixerint» (Mon. Vaticana 1/4. 577. , CD. I. 301.), hol a «nobiles» azonban alkalmasint a későbbi átírások javítása, vagyis inkább corruptiója.

Next