Serédi Jusztinián (szerk.): Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján 1. köt. (1938)
Moravcsik Gyula: Görögnyelvű monostorok Szent István korában
Görög nyelvű monostorok Szent István korában 399 megszegte. Ez a felfogás jut kifejezésre a madridi Skylitzes-kézirat miniatűrjén is, amely Bulcsú felakasztását ábrázolja. Egészen más gyümölcsöket termett Gyula megtérése. Skylitzes szerint ő megmaradt keresztény hitében, a Bizánccal kötött szövetséghez hű maradt és a bizánci keresztény foglyokkal emberségesen bánt. Hogy neki komoly tervei voltak alattvalói megtérítését illetőleg, bizonyítja az, hogy görög szerzetest vitt magával, akit a patriarcha Turkia [ Magyarország] püspökévé szentelt fel. Hogy előkelő barbár fejedelmek a bizánci udvarban való megkeresztelkedésük után papokat visznek hazájukba a további missziós munka céljából, az szokott a jelenség. Hogy azonban a magyar fejedelem püspököt kapott, az nyilván magas rangjának következménye volt. Feltűnő, hogy e püspök címében területnek és nem a városnak, mint püspöki székhelynek a neve szerepel. Ebből arra kell következtetnünk, hogy Hierotheos püspöksége missziós jellegű volt. Egy VII. századi püspökségi jegyzékben hasonlóan népnevek szerepelnek a püspöki címekben, s minden jel arra vall, hogy azok is missziós püspökségek voltak, vagyis a püspökök hatásköre egy-egy népre, illetve az azoktól lakott területekre terjedt ki. A mi szempontunkból ezúttal főként az a kérdés érdekel, mi lett e magyar missziós püspökség további sorsa? Vannak-e adataink a Gyula területén megindult bizánci térítés eredményeire vonatkozólag? Valóban van egy forrásunk, amely e kérdésről felvilágosítást nyújt. Azok között az ó-egyházi szláv nyelven írt, régi orosz iratok között, amelyek tárgya a «latinok» elleni polemizálás, ránk maradt egy Ποβϊοτβ a‚ ΛατβιηΕχί, . . . című munka, amelyet egy XV. századi kéziratból A. Popov adott ki. A kiadó megállapításai szerint ez az irat több kéziratban fordul Bulsac kivégzése. 1 A. Popov : IIcTopHKO-jiHTepaTypHHÓ 06- 3ορτ> apeBHe-pyccKHX'b noaeMHnecKHX'b conmieniii npoTHBt» JIaTHHHHT> (XI—XV. b.), Moskva, 1875. I7ö—188. — V. ö. még A. Pavlov : KpHxnqecKie ο π bi τη no ηοτορΐη flpeBHtömefi rpeKO-pyCCKOß ΠΟΛΘΜΠΚΗ πρΟΤΗΒΈι JI&THHHH'B, Sanktpeterburg, 1878. 78—80 ; TpyABi B. Γ. BacHJBeBCKaro II. Sanktpetersburg 95—96.