Lovassy Sándor: Az ecsedi láp és madárvilága fennállása utolsó évtizedeiben (1931)
I. Az Ecsedi-láp és környéke - Ingólápok
33 vastag ingókaszáló ; odább dél felé a Bondér-láp hosszúkás, nagyobb vastag ingókaszáló; mindkettő sással kevert vízi pázsitfüvet termett. A Debreceni-láp, a Bondér-láptól délre, a tyukodi határ déli szélén feküdt, kisebb részével átterjedve az urai községi területre is. Másfél méter vastagságú szövedékét sás és vízi pázsitfű lepte el, itt-ott satnyább nád is mutatkozott rajta. Az Ecsedi-lápnak ez volt a második nagyságú ingója, majdnem akkora, mint a Csicsó-láp. Legkönnyebben Börvely felől volt megközelíthető, ezért mint kaszálót hosszú időn át a börvelyiek használták, akik, mint már előbb említettük, a Tótfalu nevű határrészből kiinduló és a Csákó-láp közelében elhaladó hajócsapáson jártak reá. A tyukodiak csak magas vízállással tudták megközelíteni. Az urai határ nyugati szélénél a Düngér-láp feküdt. Háromnegyed m. vastag szövedéke itt-ott satnyább nád tarkáztatásos szénát termett. Az uraiak a nagy nádrengetegen át nehezen közelíthették meg; jobban a börvelyiek keze ügyébe esett s azok használták. A Lókert nevű határrész fűzfájától kiindult hajócsapáson közlekedtek vele. A kaplonyi határban, az 1863-iki nagyon száraz esztendő előtt, mintegy 11 kisebb ingólápot ismertek, közöttük három-négyboglyásokat is, de a nevezett évben leragadtak. Az Ecsedi láp utolsó éveiben már csak néhány lényegtelen és nehezen felismerhető dírb-darab volt meg közülök a Teskeshalom táján. A tyukodi határ rengeteg nádasai között nemcsak ingólápok, de szilárd lápi kaszálóterületek is rejtőztek. A szilárd lápi kaszálók vagy a nagyon száraz esztendőkben megfeneklett vastag ingólápok oly maradványai voltak, amelyeket a rajtuk előtörő nádnak sűrű kikaszálásával s így kiirtásával tartottak meg kaszáló állapotban; vagy pedig a nádas alkalmas területén a nádnak több éven át megismételt, évenkint többszöri lekaszálása és száraz időben a nádtörzseknak legelő szarvasmarhával való tipratása folytán beállott nádpusztulás eredményezett, amikor a nádtarló természetes úton sással, majd vízi pázsit-