Escott T[Homas] H[Ay] S[Weet]: A mai Anglia 2. kötet - A MTA Könyvkiadó Vállalata UF 68. (1905-1907 cyclus) (Budapest, 1906)
Huszonnegyedik fejezet. A törvényszékek
A TÖRVÉNYSZÉKEK. 343 vagy megsemmisíti a határozatot, amint véleménye szerint az igazság követeli. De most Viatort visszahívják, mert az ügye mindjárt sorra kerül. A Clerk of the Peace felolvassa Latro védelmét, amely, természetesen oda lyukad ki, hogy ő „nem bűnös“. Hasonló az eljárás a másik fogoly ügyében is. A törvényes kifejezés szerint „rácsaptak az országra“ és viszont az ország is hamar készen áll velük szemben és az országot az esküdtek karzatán tizenkét ember — legtöbbnyire kisbirtokosok, földművelők és kereskedők — képviseli, aki megesküdött, hogy igazságosan törekszik eldönteni a kérdést a király és a vádolt foglyok közt. A vádló ügyvéd mindenekelőtt röviden előadja a tényállást. A vádló ügyvéd (barrister) rendszerint fiatal ember, mert a fiatal ügyvédek a negyedévi gyűléseken szerzik meg a hivatásukhoz szükséges tapasztalatot. Azután előszólítja a tanukat és a vallomásaik alapján világosítja meg a kérdést. A foglyoknak nincs védőügyvédjük, de Latro bizonyos leleményességgel keresztkérdéseket intéz a tanukhoz. Fogolytársa makacsul hallgat mindvégig. A foglyok nem hivatkoznak tanukra, de Latro hosszú beszédet tart az esküdtszékhez, tagadja, hogy általában ismeri a másikat és erősködik, hogy nem ítélhetik el őt egyszerűen azért, mert véletlenül ott állott, amikor ez az úr elvesztette az óráját. Viatort leginkább az lepi meg, hogy ez egész tárgyalás alatt egyszer sem említik fel mind a két fogoly korábbi elítéltetését, amely tények az ő véleménye szerint legfőbb jelentőségűek. De a törvény úgy vélekedik, hogy az ilyen tények, ha az esküdtszék tudomással bír róluk, jogi hátrányára válnának a fennforgó ügy igazságos megbírálásának és