M[A]C Carthy, Justus: Anglia története korunkban: Viktória királynő trónralépésétöl az 1880. évi általános választásokig 2. kötet - A MTA Könyvkiadó Vállalata 40. (Budapest, 1886)

XLIX. Fejezet. A jamaicai bajok

ítélték el« — és itt félbeszakítá magát a főbíró s így foly­tató: »Ki kell igazítanom szavaimat. E mellett a bizonyí­tás mellett el nem lehetett ítélni; igen messzi mentem, nagyon is messzi, a­mikor azt tettem föl, hogy el lehetett volna ítélni. Ilyen bizonyítékok alapján elítélhetetlen volt. Nincs az az illetékes bíró, a­ki tisztének kötelességeivel tisztában van, hogy ezt a bizonyítást elfogadhatta volna. A bizonyítékok három­negyedrésze, majdnem azt mondtam, kilencz tizedrésze, a­melyeknek alapján a bűnöst rámond­ták és halálra ítélték, olyan bizonyítást nyújtott, a­mely nem csak a rendes igazságszolgáltatás, de még csak a hadi törvényszéki eljárás egyetlen ismert szabályával, a jog és igazság egyetlen követelményével sem lehetett volna meg­egyeztethető , és el sem fogadhatták volna semmiképen, mihelyt szakértő bíró elnökölt volna, avagy ha a törvény­szék csak egy oly katonatiszt véleményére támaszkodhatik vala is, a­kinek csak valami gyakorlata lett volna is a hadi törvényszékek körében. De, a­milyen módon a bizonyítás történt, elfogadva a leghaszontalanabb szóbeszédek és hal­lomások legkisebb foszlányait is s a fogoly jelen nem lété­ben mondott dolgokat is; és olyan vallomásokat is, a melyek előbb nyilván csak mellékes tanúbizonyságokképen szerepeltek s akkor elégteleneknek találtattak, de a melye­ket később, talán abban a reményben tartottak elég nyoma­tékosaknak, hogy a tanúk megbízhatósága talán még iga­zolható, és a­melyekre nézve a tanúkhoz még egy kereszt­kérdést sm intéztek — ilyen bizonyítékokat tekintettek elfogadhatóknak, hitelre méltóknak, minden kételyen felül állóknak, akkor, a­mikor pedig a főbíró a felől győződött meg, hogy, ha ezek valamit bizonyítottak, inkább a fogoly ártatlanságát, mint bűnös voltát tanúsították. És ilyen tör-

Next