M[A]C Carthy, Justus: Anglia története korunkban: Viktória királynő trónralépésétöl az 1880. évi általános választásokig 2. kötet - A MTA Könyvkiadó Vállalata 40. (Budapest, 1886)
XLIX. Fejezet. A jamaicai bajok
ítélték el« — és itt félbeszakítá magát a főbíró s így folytató: »Ki kell igazítanom szavaimat. E mellett a bizonyítás mellett el nem lehetett ítélni; igen messzi mentem, nagyon is messzi, amikor azt tettem föl, hogy el lehetett volna ítélni. Ilyen bizonyítékok alapján elítélhetetlen volt. Nincs az az illetékes bíró, aki tisztének kötelességeivel tisztában van, hogy ezt a bizonyítást elfogadhatta volna. A bizonyítékok háromnegyedrésze, majdnem azt mondtam, kilencz tizedrésze, amelyeknek alapján a bűnöst rámondták és halálra ítélték, olyan bizonyítást nyújtott, amely nem csak a rendes igazságszolgáltatás, de még csak a hadi törvényszéki eljárás egyetlen ismert szabályával, a jog és igazság egyetlen követelményével sem lehetett volna megegyeztethető , és el sem fogadhatták volna semmiképen, mihelyt szakértő bíró elnökölt volna, avagy ha a törvényszék csak egy oly katonatiszt véleményére támaszkodhatik vala is, akinek csak valami gyakorlata lett volna is a hadi törvényszékek körében. De, amilyen módon a bizonyítás történt, elfogadva a leghaszontalanabb szóbeszédek és hallomások legkisebb foszlányait is s a fogoly jelen nem létében mondott dolgokat is; és olyan vallomásokat is, a melyek előbb nyilván csak mellékes tanúbizonyságokképen szerepeltek s akkor elégteleneknek találtattak, de a melyeket később, talán abban a reményben tartottak elég nyomatékosaknak, hogy a tanúk megbízhatósága talán még igazolható, és amelyekre nézve a tanúkhoz még egy keresztkérdést sm intéztek — ilyen bizonyítékokat tekintettek elfogadhatóknak, hitelre méltóknak, minden kételyen felül állóknak, akkor, amikor pedig a főbíró a felől győződött meg, hogy, ha ezek valamit bizonyítottak, inkább a fogoly ártatlanságát, mint bűnös voltát tanúsították. És ilyen tör-