Faludi Ferentz: Téli éjtszakák vagy is a' téli est időnek unalmait enyhítő beszédek - Régi magyar könyvtár 19. (Budapest, 1900)
Bevezetés, irta Rupp Kornél
A BEVEZETÉS. dőn a bey szó értelmét fejtegeti, megemlíti Aly beyt, a mely «híres és hatalmas Bey ez előtt hat esztendővel még élt, 1772. esztendőben halt meg.» (99. 1.) Az «ezelőtt hat esztendővel» a könyv írásának idejére vonatkozik, mert Faludi, a ki a könyvet írja, a maga idejéről ír s úgy szerepelteti személyeit, mintha talán épen ő is köztük lett volna. Az első éjszaka elbeszélése azzal kezdődik, hogy a látogatásra érkező Szilágyi egy könyvet talál a házigazdának, Hollósinak kezében. A könyv, mint Hollósi mondja, egy spanyol szerző által írt munka, a Noches de Invierno azaz Téli éjszakák, de német nyelvre fordítva. Hollósi tehát nem spanyol, hanem német munkát olvas. Az ebben foglalt történetekkel mulattatja később a köréje gyűlt társaságot. Nekem úgy tetszik, hogy ez a Hollósi a mi magyar írónk, maga Faludi, aki a Téli éjszakák mintájára érdekes olvasni valót akar adni. Társasága: Szilágyi és Bátori magyar emberek, akik nem egyszer kényszerítik a főszóvivő Hollósit olyan reflexiókra, melyek speciális magyar viszonyokra vonatkoznak. Azért — bár nem volt érkezésem az író által felhasznált német auctorhoz hozzájutni — magából Faludi munkájából következtetve erősen hiszem, hogy a Téli éjtszakák nem csak fordítás, hanem átdolgozás is. Faludi felhasználhatta s esetleg át is dolgozhatta a Noches de Invierno német fordításban neki tetsző novellákat. De hogy nem csupán abból dolgozott, az is kitűnik magából a munkából. A hatodik és hetedik éjszaka történetéről azt mondja, hogy: «aki ezt a históriát franczia nyelven írta, vallja, hogy szemével látta, mikor a molnár aranynyal, ezüsttel kifizette az Abbét», továbbá «amint a luxenburgi exemplárból fordítottam magyarra, úgy leiratom s közé