Bánhegyi György (szerk.): Kinnamos Ethopoiiája - Magyar-görög tanulmányok 23. (1943)
Előszó
ELŐSZÓ: Ioannes Kinnamosnak, a XII. századi bizánci történetírónak van egy eddig még kiadatlan fiatalkori munkája, egy ethopolia. Erről a retorikai stílusgyakorlatról először K. Krumbacher tett említést.12 ő a szöveget az egyetlen ismeretes kéziratból kiadás céljából lemásolta. Úgy látszik azonban, erre nem került sor, mert az ethopotia máig sem jelent meg. Megemlíti még ezt az ethopotiát, mint Kinnamos kiadatlan munkáját, D. Schissel is, de valószínűleg csak Krumbacher irodalomtörténete alapján. így nekem jutott az a feladat, hogy ezt a kis dolgozatot nyelvi és tárgyi magyarázatokkal ellátva közzétegyem. Moravcsik professzor úr hívta föl a figyelmemet erre a témára, ugyancsak ő bocsátotta rendelkezésemre a birtokában lévő fényképmásolatokat (l. ezek reprodukcióit e füzet végén), amelyeknek alapján a kiadást elkészítettem. Ezért, valamint értékes tanácsaiért és irányításáért, melyekkel munkám közben állandóan támogatott, ezúton is hálás köszönetemet fejezem ki. A szövegnek, mint már említettem, egyetlen másolatát ismerjük, amely egy XIII—XIV. századi nápolyi kódexben maradt reánk. Ez az akkor szokásos ú. n. könyv kurzív írással van írva, és sok tachygraphikus rövidítés fordul elő benne (l. a közölt facsimilét). Ezen alapszik kiadásom. Az ethopotiát a mostan szokásos helyesírással közlöm, s a kritikai apparátusban adom a kézirat eltéréseit. Meg kell azonban említenem, hogy a kéziratban az iota subscriptum-ok, egy-két kivételtől eltekintve, nincsenek kitéve. Ezeket a kiadásban pótoltam, de feleslegesnek tartottam, hogy az apparátusban a kézirat idevonatkozó variánsait felsoroljam. Nem vettem fel az apparátusba az interpunkciós eltéréseket sem. 1 L. Moravcsik Gy. : A magyar történet bizánci forrásai, Budapest 1934. 189 skk. és Byzantinoturcica I., Budapest 1942. 180 skk. 2 K. Krumbacher: Geschichte der byzantinischen Litteratur, München 1897*. 281. 3 Byzantinisch-Neugriechische Jahrbücher 11 (1934—5) 9. : «.. .die Ethopoiie des Johannes Kinnamos (angeblich im Neapol. III. A. 6. fol. 100T—102r...)».