Brandenstein Béla : Az ember a mindenségben 1. kötet - A MTA Könyvkiadó Vállalata 18. (Budapest,1937)

Előszó

ELŐSZÓ Az ember mivolta az ember szempontjából a legelső kérdés: önmaga az a sarkpont, amely körül számára a mindenség forog. Nem az ember az első lény a világon, de önmagához ő van legközelebb. Ezért az embertan, az emberrel foglalkozó tudo­mányág egyike a legfontosabb tudományoknak. Je­lentősége kétségtelen, egysége pedig a tárgy egysé­gével, az ember egységes lényével biztosítva van. Az embertan jogosultsága tehát nem lehet vita tár­gya, ámde a bölcseleti embertan, az emberről szóló bölcseleti tudomány jogosultsága már megkérdő­jelezhető. Hiszen az ember egyik igen különleges lénye a világnak; a vele foglalkozó tudomány tehát nyilván szaktudomány, a róla szóló megállapítások speciális és nem filozófiai jelentőségűek. Ez részben igaz, de mégsem egészen. Az ember­rel, mint testi lénnyel a biológia, illetőleg a zooló­gia egy része foglalkozik: ez a biológiai, illetőleg zoológiai embertan. Megállapításai fontosak és ér­dekesek és az emberről sajátos képet festenek. Be­mutatják az embert, mint az állatvilág egyik ágát, talán csúcsát, de mindenképpen mint természeti lényt, mint állatot a természet, a szerves élet, az

Next