Bessenyei György: Galant levelek - Magyar irodalmi ritkaságok 52. (1940)

Kisfaludi Sándor: Előszó

ELŐSZÓ. „Magyarul nem lehet jól írni“ — vallották sokan a XVIII. században. Ezt a felfogást akarta Bessenyei György megcáfolni, mikor egymásután adta ki magyar nyelvű munkáit. Idegen minták után indulva mindenféle for­mát kipróbált. Ezért fordította le az először németül megírt (1771) és franciául is meg­jelent Galant leveleket magyarra. „Minden munkáimat e szerint készítettem próbára a magyarságban.“ Hitte és vallotta, hogy ma­gyar nyelvünk aranyhegy, melyből ki kell bányásznunk az aranyat. A Galant levelek 1779-ben jelent meg Bécs­­ben. Mintáját az angoloknál találta meg. Abban az időben kedvelt forma volt a levél. Bessenyei ezt is meg akarta honosítani a magyar irodalomban. Valószínűleg leginkább Gellért G** nevezetű svédi grófnénak rendes történeti című munkája nyomán dolgozott. E regény lényeges részét alkotják a levelek, de nem töltik ki egészen. „A ki­fordított svédi grófnéról“ különben a Holmiban is megemlékezik Bessenyei. Elítéli a rossz for­dítást. Látszik, hogy behatóbban foglalko­zott a művel. Bessenyei regénye valóban

Next