Bessenyei György: Galant levelek - Magyar irodalmi ritkaságok 52. (1940)
Kisfaludi Sándor: Előszó
ELŐSZÓ. „Magyarul nem lehet jól írni“ — vallották sokan a XVIII. században. Ezt a felfogást akarta Bessenyei György megcáfolni, mikor egymásután adta ki magyar nyelvű munkáit. Idegen minták után indulva mindenféle formát kipróbált. Ezért fordította le az először németül megírt (1771) és franciául is megjelent Galant leveleket magyarra. „Minden munkáimat e szerint készítettem próbára a magyarságban.“ Hitte és vallotta, hogy magyar nyelvünk aranyhegy, melyből ki kell bányásznunk az aranyat. A Galant levelek 1779-ben jelent meg Bécsben. Mintáját az angoloknál találta meg. Abban az időben kedvelt forma volt a levél. Bessenyei ezt is meg akarta honosítani a magyar irodalomban. Valószínűleg leginkább Gellért G** nevezetű svédi grófnénak rendes történeti című munkája nyomán dolgozott. E regény lényeges részét alkotják a levelek, de nem töltik ki egészen. „A kifordított svédi grófnéról“ különben a Holmiban is megemlékezik Bessenyei. Elítéli a rossz fordítást. Látszik, hogy behatóbban foglalkozott a művel. Bessenyei regénye valóban