Mocsáry Sándor: A magyar fauna fémdarázsai (1882)
Bevezetés
Az angolországiakat 1837-ben Shuckard, később 1862-ben Smith, a belgiumiakat 1839-ben Wesmael, az algiriakat 1849-ben Lucas dolgozták fel. 1853-ban hazánk faunájából számos fajt Förster Arnold aacheni tanár írt le, melyeket hozzá Frivaldszky Imre küldött volt ki meghatározás végett s minthogy Förster dolgozata Dahlbom munkáját egy évvel megelőzte, sok fajnál Dahlbom előtt elsőbbsége van, ami eddig a szakbúvárok figyelmét egészen kikerülte. E Förster-féle typusok Frivaldszky Imre gyűjteményével a Nemzeti Múzeumba jutottak, s azok e magánrajz kidolgozásánál rendelkezésemre állottak. Dahlbomn már 1829-ben foglalkozott a svédországi fémdarázsokkal, s később is nagy szeretettel viseltetett ez állatok iránt. Ő volt első, ki kiadta 1854-ben a fémdarázsok első magánrajzát, mely a fajok meghatározására még ma is a főmunka. Ebben nemcsak az eddig ismert európai fajok nagy része megtalálható, hanem más világrészek számos állata is igen tökéletesen van leírva és részben lerajzolva; csak az a kár, hogy Dahlborn nem ismerte eléggé más nemzetek irodalmát, Christ, Lepeletier, Shuckard, Guérin-Méneville, Brullé, Lucas s mások munkáit, s azért új fajainak egy nagy része synonym. Dahlbomn klasszikus műve után a nassaui fémdarázsokat 1856-ban Sebének weilburgi tanár dolgozta ki, s ugyanő 1870-ben az összes németországiakat 68 fajban állította össze. Egy évvel később 1857-ben Eversmann részben az oroszországiakat írta le, melyeket később Radoszkovszky 58 fajra egészített ki. Ugyane szerző dolgozta fel 1877-ben a turkesztániakat 54 fajban, s 1879-ben a kaukázusiakat. A svédországiakat pedig másodszor 1870-ben Thomson tette közzé 28" fajban. Jó szolgálatot tesz a fajok meghatározásánál Chevriernek 1862-ben megjelent műve, mely Dahlborn munkáját sokban kiegészíti; amennyiben általa a genfi tó környékéről leírt fajok legnagyobb részénél a nőstény és hím közötti különbség terjedelmesen előadva van, de nagy hibája e dolgozatnak is az, hogy a synonymiával vajmi keveset törődik. 1876-ban Lichtenstein a Chrysis nem csoportjaira igen találó elnevezéseket hozott javaslatba, melyeket mi, Abeille ellenében, megtartandóknak ítélünk. Számos európai ésexoticus fajt írtak le még Spinola, Klug, Dahlborn, Smith, Costa, Cresson, Norton, Tournier és Gribodo. Legújabban Abeille de Perrin dolgozta ki a franczia fauna fémdarázsait, és számos új fajt állított fel. Munkája azonban sok helyen felületes, a synonymiát kevés figyelemre méltatja, s részben nagy hibákat követ el a Förster-féle típusok helyes kritikai megítélésénél. — Gribodo turini mérnök jelenleg az egész világ fémdarázsainak magánrajzán dolgozik, s azért a magyar fauna fémdarázsainak monographiája már e tekintetből is igen kívánatos volt, miután hazánk a külföld előtt e téren is még mindig nagyon ismeretlen; de még mert több typicus példány is van a Nemzeti Múzeum gyűjteményében, melyeknek jogait a tudományban érvényre emelni annál is inkább kötelességünk, mert — mint említem — legújabban Abeille azok egy részét nagyon hibásan synonymálta. A magyar fauna fémdarázsainak tanulmányozásával már évek óta foglalkozván, a világirodalom ezekre vonatkozó adatainak kritikai bírálata s a synonymáknak összegyűjtése és közzététele által — melyet még senki sem kísérlett meg s mely ép e szempontból a jelen dolgozatnak maradandó becset kölcsönöz, miután csak a magyarországi fajokból ezután huszonháromnak egészen más neve lesz, mint eddig volt — a tudománynak hasznos szolgálatot tenni reméltek.