Sebestyén Gyula: Állandó néprajzi bizottság és Magyar Néptudományi Intézet (1920)
2 múzeummá gazdagodott néprajzi táráról sem feledkezve meg, végül joggal megállapíthattam, hogyha a magyar tudományosság ezidőszerint ennyire föl van a néprajzi tudományokban készülve, „akkor a M. Tud. Akadémia sem zárkózhatik el az elől, hogy a legújabb idők szellemének megértésével a néprajzi tudományokat munkakörébe iktassa és egy állandó Néprajzi Bizottság megalapításával e tudományágak rendszeres művelését és támogatását biztosítsa11. Az új bizottság tárgykörét illetőleg utaltam arra, hogy a meglevő intézmények a gyűjtés munkáját tökéletesen elvégzik, az anyagot tudományosan feldolgozzák és hozzáférhetővé teszik, a kritikailag kiválasztható anyagból azonban eddig csak a népköltési részt adta ki a Kisfaludy-Társaság: ,,a néptudomány minden egyéb eleme, a néplélektan, etimológia, tárgyi ethnographia, fajtörténet és fajanthropologia világa legelsőrendű akadémiai kiadványoknak szolgáltat gazdag anyagot. Ugyancsak az Akadémiára hárul az a feladat is, hogy a néphagyománynak nemzetközi folklorisztikai szempontból nélkülözhetetlen kincskészletét minden műveit nagy nemzetnek tökéletes kritikai kiadásokban hozzáférhetővé tegye. Mert a magyar tudománynak nemcsak felmérhetetlen kára, hanem sürgősen elhárítandó szégyene is, hogy ma már nincs Európának egyetlen népe sem, amelynek a nemzetközi összehasonlító műveletekre utalt folklóre és minden egyéb néprajzi tudományág több adalékát ne ismerné, mint a magyarét. A mi esetünkben tehát nemcsak a hazai néprajz, különösen hazai néphagyományunk nyersanyagának idegen nyelvekre lefordított és tökéletes összehasonlító jegyzetekkel ellátott monumenta-sorozatát kell a külföldnek hozzáférhetővé tenni, hanem a külföldet is hozzáférhetővé kell tennünk az európai színvonalon álló magyar néprajzi tudomány számára. Erős a meggyőződésem, hogy a műveit nyugati nemzetek előtt a mi meggyötört társtalan szegény ural-altáji magyar fajunknak semmivel sem tudnánk nagyobb tudományos tekintélyt szerezni, mint hogy ha a M. Tud. Akadémia és a M. Nemzeti Múzeum közös fémjelzésével a lehető legrövidebb idő alatt az ő nyelvükön, tehát német, angol, franczia és olasz nyelven egy ízig-vérig magyar tartalmú, de az ő folklorisztikájukat és ethnololiájukat minden legkisebb részletében is érdeklő évnegyedes folyóiratot megindítanánk. „Tudom, hogy alapszabályaink értelmében a tudományt és irodalmat nekünk magyar nyelven kell művelnünk és terjesztenünk. Ezt a czélt Széchenyi szellemében 1869-ben állapították meg. Az összehasonlító néprajzi tudományok azóta alakultak ki s ma már mindenki tisztában van azzal, hogy nemzetközi tudományos módszerével a néprajz legnemzetibb tudománycsoportja