Lenhossék József: A Szeged-öthalmi ásatásokról, különösen az ott felfedezett ős-magyar, ó-római és kelta sírokban talált csontvázakról
m Tacademix könyvtára/ ELŐSZÓ. Szőke Dunánk medenczéje már a legrégibb idők óta mindig egyik fő-fő útja volt az Európába vándorló különféle népeknek. Sőt, midőn a nagy népvándorlások után a keresztes hadjáratok megkezdődtek, nyugat népei kelet felé vonultak, visszafoglalandók a szent sírt a hitetlenektől, e hadak is nem egyszer Magyarországon át vették útjukat*). Az archaeologia és anthropologiára nézve tehát igen örvendetes esemény volt az, hogy Szeged-Othalomnál egy ősrégi temetőt és ősrégi tűzhelyeket találtak, mely előbbiben ó-római, kelta, ősmagyar és más meg nem határozható barbár népek sírjaira akadtak, részint ezekben, részint ezeken kívül fekvő számos érdekes tárgygyal együtt, melyek arról tanúskodnak, hogy Szeged-Othalom egykor valamely népvándorlási állomáshely lehetett. Miután a fölfedezett összes, 500-at meghaladó tárgy, dr. Pulszky Ferencz igazgató úr vezetése alatt álló magyar nemzeti múzeumba küldetett, meghivattam a leletek megtekintésére, mikor is, mint anatómust, természetesen az emberi csontváz maradványai érdekeltek leginkább, s pedig annál is inkább, minthogy az ősmagyarok koponyatani és koponyaméreti viszonyai csak nagyon kevéssé ismeretesek, másrészt pedig, mert két igen ritka eltorzításra, a. m. egy sphenocephal és egy nagy fokú katarrhin-hyperchamaecephal koponyára akadtam. Végre Tussla Tivadar földbirtokos úr egy Ó-Szőnyön, vagyis a hajdani híres római Briegetión felfedezett kitűnő makrocephal koponyát nekem ajándékozott, melyért neki, mint ismert és semmi áldozattól vissza nem riadó és buzgó régészeti kutatónak, itt legforróbb köszönetemet nyilvánítom. *) Magyarországban, daczára a pápák és római kúria többszörös felhívásának és intéseinek, a keresztes hadjáratok eszméi nem találtak visszhangra, noha ők szt. István első királyuk hagyományos végintézkedéséhez : »a szentszéknek mindig segélyére lenni« mindig hívek maradtak és királyaik apostoli jogait féltékenyen megőrizték. — Csak II. András, ki 1205 — 1236-ig uralkodott, látta meg a szent sírt a nélkül, hogy a keresztes hadjáratokban részt vett volna. (Pulszky F. Elnöki megnyitó beszéde a Történelmi Társulat vidéki nagygyűlésén. Eperjesen, 1881. augusztus 22-én. Pesti Napló, 1881. 229. és melléklet a 230-diki számához.)