Cserey Adolf: Kis növénygyűjtő - Tudományos zsebkönyvtár 43. (1900)
Bevezető. Alig van ember, kit a virág elragadni, elbájolni vagy legalább gyönyörködtetni nem volna képes. Az egyszerű pórleányka és a finom műveltségű hölgy egyiránt virágot tűz a kebelére; a nagyvárosi úri gavallér gomblyukában ibolya, szegfű ékeskedik, a parasztlegény kalapján meg árvalányhaj leng. Szereti a Flóra bájos gyermekeit, a virágokat, minden kor, minden rang : a művész és a tudós, a kunyhók és a paloták lakója. De nem is csoda! Színpompájuk, alakjuk változatossága, illatuk, hasznos és káros voltuk — mind oly tényezők, melyek nem hagyják érintetlenül még a legfásultabb keblet sem. „Scientia amabilis“-nek nevezték már a régiek is a növények ismeretét. Alig van ismeret, mely alaposabban volna képes az ifjút a természet vizsgálódásába bevezetni. Lépten-nyomon kínálkozik az alkalom, mert hiszen nincs hely széles e világon, ahol növény nem tenyész. Hogy pedig a természet e szép országát megismerhessük , okvetlenül szükséges, hogy fölkeressük és gyűjtsük a növényeket, mert csak úgy hatolhatunk be a tudományos növénytanba, a botanikába. Nincs ennél nemesítőbb nevelőeszköz. A kirándulások edzőleg hatnak a fejlődő ifjúra, a növényekkel való foglalkozás kellemes szórakozást nyújt és sok félrelépéstől óvja meg az ifjút. Ki tehát a szabadba! Járjuk be a mezőt, a berket, az erdőt, keressük föl a Flóra kedves gyermekeit, gyűjtsünk növényeket. Szívesen ajánlkozom az ifjak részére vezetőnek. MAGY.lKiGJEffiA: KÖNYVTÁRai.