Cserey Adolf: Kis növényhatározó, vagyis hazánkban vadon termő és néhány kultivált magvasnövény neveinek kikeresésére szolgáló útmutató, mindkét nembeli ifjúság használatára - Tudományos zsebkönyvtár 48-49. (1900)
Bevezető
3 magvas, magrejtős és kétszikű, tehát mindjárt a IV. osztályba megyünk 13 lapon. Továbbá látjuk azt, hogy virágtakarója kettős spártája több sziromból áll, tehát a szabadszirmunk alseregében keressük a 27 lapon. Itt: 1 a és 1 b áll egymással szemben, növényünk magbona felső állású, tehát átmegyünk 2-be, itt ismét, miután a 3 b illik a mi növényünkre, a 13. pontra, hol 13 b egyezik vele, tehát átmegyünk a 39 pontra, innét a 41-ikre, miután növényünk szárazföldi, tehát a 41 b sor illik rá, mely a 42. pontra utal, miután növényünk dudva s nem fa, se nem cserje, átmegyünk a 43. szám alá; e két ellentét közül a 43 b egyezik növényünkkel, ez a 44 pontra utal. A 44 a pont alatt áll, hogy a párta 4 szirmú, mit növényünknél találunk, tehát átmegyünk a 45. pontra, a 45 a pont szerint a kehely 1—2 levelű, lehulló s itt ráakadunk arra, hogy kérdéses növényünk a Mák-félékhez tartozik, ez pedig a 73. család. Most átmegyünk a III. táblázatba a 73-ik családhoz a 128. lapon. Itt az 1 a illik a mi növényünkre, ez a 2-ik ponthoz utal, de miután növényünk kelyhe 2-levelű, átmegyünk a 3-ik ponthoz. Itt a 3 a alatti leírás nem illik növényünkre, tehát 3 b alattihoz megyünk, ez rá illik, de ez a 4-ik ponthoz utasít s végre a 4 a pont alatti leírás egyezik növényünkkel a mennyiben virágzata ernyős; termése beczőforma tok, a növény testében előforduló tejnedv sárga, ezért mi növényünket Fecskefűnek szólítjuk és miután igen közönséges, de különben is monotyp. Vérehulló fecskefűnek (Chelidonium majus L.) nevezzük. (1. a 29. képen. 1. 2. 3. ábrát.) Vegyünk fel egy második példát: Legelőkön, réteken, utak szélén tömegesen található növényke. Az agyaros szélű levelek a talajjal egy szintben a növény töve körül rózsásan állnak. E levélrózsa közepéből emelkednek a csőforma virágszárak, melyeket a gyermekek letépnek s egymásba dugva lánczot alkotnak belőle, (innét népies neve gyermeklánczfű). A virágszár (kocsány) végén álló virág nem magános, hanem, ha nagyító üveggel nézzük, látjuk, hogy sok magános virág csoportosult virágzattá. A kocsány tetejét vaczoknak mondjuk, ez erősen kiszélesedik s azt két sor egyszerű levél az u. n. murvalevél (külső gallér) veszi körül. A kiszélesedett vaczkon ülnek a magános virág 1* -