Kéky Lajos: A magyar irodalom története - Tudományos zsebkönyvtár 4.ab (1929)
II. Az újabb magyar irodalom
78 társadalmat és az alföldi népéletet festi. Legsikerültebb regénye A mi nótáink, híres népszínműve A betyár kendője, de legértékesebbek a népélet reális, mégis meleg rajzában kitűnő novellái. Baksay Sándor (1832—1915) a délbaranyai Ormánság s a Kiskunság magyarságát rajzolja jóízűen terjengő, zamatos előadású elbeszéléseiben (Gyalogösvény, Szederindák). Ő írta egyetlen népies tárgyú történeti novellánkat (Patakbánya); kitűnő korrajzot nyújt a mohácsi vész idejéről „történeti körképe” (Dáma). Az ötvenes éveknek élcekkel, ötletekkel szikrázó, népszerű humoristája volt Beöthy László (1826— 1857); kedveltek voltak Pákh Albertnek (1823—1867), a Vasárnapi Újság megalapítójának szellemes tárcái, ú. n. humoros vázlatai is. Angol hatás alatt állott Bérczy Károly (1821—1867), a magyar sportirodalom megalapítója. Legszebb novellája a főúri életet festő Gyógyult seb, ő fordította magyarra Puskin Anyéginját (1866). Többen vették mintájukul a francia regényirodalmat. A francia származású Degré Alajos (1820—1896) a francia szalonregények utánzását kísérelte meg s vidám humora és könnyed stílusa korának kedvelt novellistájává tette. Pálffy Albert (1820— 1897) különösen a szabadságharc előtti Magyarországot rajzolta gondosan szerkesztett, de kissé száraz regényeiben (Esztike kisasszony profeszszora, Egy mérnök regénye, A régi Magyarország utolsó éveiben). Vadnay Károly (1832— 1902) elbeszélései és regényei (A kis tündér, Eszter, a szép kardalosnő, Immaculata grófné) finom, nemes hangjukkal s könnyed előadásukkal válnak ki. Ifj. Ábrányi Kornél (1849— 1913) regényeiben (Edmund párbaja, Régi és új nemesek) s társadalmi drámáiban (Marianne, Olga) bonyolultabb lelki állapotok ábrázolására törekszik. A fiatalon elhalt Justh Zsigmond (1863—1894) a francia naturalisták, főként Zola hatása alatt egy több regényből álló, nagy regénysorozatban (A javálás genezise) a magyar társadalom különféle rétegein akarta bemutatni