Mihalik József: A zománcz - Tudományos zsebkönyvtár 63-64. (1901)
Előszó. A magyar szakirodalom olyan kézikönyveket, melyek az iparművészet egyes szakmáinak kellő méltatásával azok múltját és jelenét feltüntetnék, eddigelé teljesen nélkülöz. Bizonyos, hogy javarészt a tájékozatlanság és a szakismeret hiánya volt az oka, hogy közönségünk ingó emléktárgyainkat a múltban megbecsülni nem igen tudta és hogy sok becses, a régi magyar művészi ipar szempontjából fontos és ma már pótolhatlan műtárgy a lomtárba került, f elkallódott, vagy idegen kezeken a külföldre ván- sorolt. A művészi ipar régi jogaiba való visszaállításának világszerte megindított mozgalma újkorszakot nyit meg az iparművészet történetében. Ez a mozgalom a maga mindinkább jelentkező eredményeiben nemcsak társadalmi kérdéssé, de a teremtő művész és a műértő közönség közötti benső viszony alapján nemzetgazdasági szempontból elsőrendű faktorrá is válván, fölötte szükséges, hogy az iparművészet eszméje és lényege nálunk is a nagyközönség vérévé váljék, hogy művész és közönség egymást megértvén s megszeretvén, lánglelkű közoktatásügyi Ministerünk szavaival élve, egymás hóna alá nyúlva, közösen vezesse egymást a siker felé. Ebben a nagy világraszóló versenyben s e fölötte fontos törekvésben, mely az iparművészet jövőjét minden művelt állam életében óriási perspektívában tárja fel az öntudatosan látni tudó és akaró egyén előtt, három főtényező játsza a szerepet: a szép iránti helyes érzék, a történelmi emlékek megbecsülésének képessége és az anyagi jólét. Az első kettőt nevelni kell az emberekben; nevelni kell különösen a mi hazánkban, ahol a múltban e tekintetben vajmi kevés történt s csak a legújabb időkben, vallás- és közoktatásügyünk zseniális vezére kezdeményezéséből, észlelhető örvendetes mozgalom. Ennek a kis könyvnek, mely elsősorban Stampfel Károly cs. és kir. udvari és akadémiai