Rakodczay Pál: Dramaturgia - Tudományos zsebkönyvtár 107. (1902)

! n•' • ! KÖNYV’I’Íra : 1. A színpad és az élet. Történetileg beláthatatlan időkben már az volt a kedvtelése az embernek, hogy a természetet és életet mesterségesen maga elé varázsolja, hogy gyönyörködjék benne. így született meg a művészet. A művészet nem szolgai mása a világnak, hanem az az óhajtott ország, melyben az ember élni szeretne és a­melyet szabályosabbnak, szebbnek képzel el a létező valóságnál De az ember nem képzelhet el semmi olyast, a­mi legalább részben, legalább másfélekép elrendezve ne léteznék. Valamennyi művészetnek megvan az eredetije e földi létben. Emberi képzelem szülötte az arabeszk ? Nézzétek meg, ha esni kezd, a tó sima tükrére a­mint rá­hullanak az esőcseppek, karikákat írnak le, ezek egymást keresztezik s ott van a legművészibb szőnyegminta Lépjetek a százados fenyőerdőbe, nem fog-e el oly misztikus érzés, mint egy hatalmas oszlopcsarnokban ? A Pantheon, a bazilikák boltíveit nem látjuk-e lemintázva a hatalmas barlangokban, meg az ég ránk boruló kék sátrában ? A zene el­bűvölő játékait nem előzte-e meg a madár csicser­gésétől az orkán bömböléséig a nagy természet, mely ezeken kívül a hangskálát, ritmust közönségesebb hangokban is, tárgyak összeverődésében, szabályos zörgésében stb. felmutatja? 1*

Next