Bartha József: Aesthetika - Tudományos zsebkönyvtár 113. (1903)

Bevezetés - Az aesthetika fogalma és feladata

I MAGY. AKADÉMIA­­i KÖNYVTÁRA­­ Bevezetés. Az aesthetika fogalma és feladata. Az aesthetika görög szó s eredetileg az érzés, Ízlés laj'a,'hjd­g) tudományát jelentette. A görög szellem azonban az Ízlésen legtöbbször az úgyneve­zett m­űi­zlést értette s azért az aesthetika szorosabb értelemben: a műizlésről szóló tudomány. A műizlés alapjában véve érzés, a­melyet bennünk bizonyos természeti tárgyak, gondolatok, vagy cselekvések idéznek elő. Az olyan dolgokat pedig, a­melyek bennünk a műizlés alapjául szol­gáló érzést fölkeltik, szépeknek szoktuk nevezni s ennek megfelelően az ilyenkor lelkünkben kelet­kezett hangulatot szépérzésnek mondjuk. Az aesthetika első feladata tehát, hogy megismertessen bennünket általában véve az érzésekkel s ezek közül különösen azokkal, a­melyek alapul szolgál­nak arra, hogy valamely dolgot szépnek tartsunk, vagyis az aesthetikai (szép) érzésekkel. Az aesthetikai érzéseknek az alapja testi szer­vezetünkben és lelkünkben van ugyan, de mint minden egyéb érzés felkeltéséhez, ezekhez is külső ingerekre van szükség. Ezen ingerek valamely kí­vülünk létező dolgok hatása folytán jönnek létre s idéznek elő bennünk bizonyos hangulatváltozást, a­mely maga a szépérzet. Ismernünk kell tehát, hogy ezt a szépérzetet miféle tárgyak és jelenségek idézik elő. E tárgyakat és jelenségeket aztán szé­peknek nevezzük. Az aesthetika feladata körébe tartozik tehát az is, hogy meghatározza, mi a szép tárgy s igy megismertesse velünk a szép fogal­mát.

Next