Hunfalvy János: Egyetemes földrajz, különös tekintettel a néprajzi viszonyokra 1. r. Déleurópa (1884)
Második fejezet. A Balkáni félszigetről általában
A FÉLSZIGET KÉPEI. 47 be; a török hadak ugyan még egyszer szálltak Bécs alá (1683), de onnan visszavezetvén, csakhamar Buda várából s azután egész Magyarországból is kivezettek. A török fejedelmek Oszmántól és Orkhántól kezdve rendkívül eszes és vitéz emberek voltak, s oly hadsereget teremtettek, minővel akkor egy európai hatalom sem bírt. A jövevény embereket is jól fel tudták használni, mind a hadseregben, mind a polgári közigazgatásban. A meghódított tartományokat részint erőszakos áttelepítések, részint jól kigondolt katonai hűbérrendszer alkalmazása által igyekeztek maguknak biztosítani. A lakosoknak egyik vidékről a másikra való áttelepítése s a török katonaság és mohammedán földesurak letelepedése a meghódított tartományokban a Balkáni félsziget ethnographiai viszonyait csak kis mértékben változtatta meg; egészben véve a tarka népzagyvalék még most is olyan, milyen a XIV. és XV. századokban volt. A török uralkodás a meghódoltatott népek történelmi fejlődését félbeszakította vagy egészen megakasztotta, de arra, hogy az alávetett keresztény nemzetiségeket az uralkodó török nemzetbe beolvaszsza, a török kormány sohasem gondolt. Csak akik vagy kényszerítve vagy önkényt a mohammedán hitre tértek át, azok egyesültek szorosabban a törökökkel. Ily hithagyók leginkább csak az albánok és bosnyákok között voltak tetemes számmal. Valamint a mohammedán hitűek, bármely nemzetiséghez tartoztak is, egyenlő kiváltságokban részesültek, úgy másfelől az összes keresztény alattvalók egyaránt a rájához, a jobbágyok csordájához tartoztak s egyenlő bánásmódban részesültek. Megtartották ősi szokásaikat és erkölcseiket, nyelvüket és vallásukat; a török törvényhozás és közigazgatás az ő családi és egyházi, meg községi ügyeikbe nem avatkozott. Mindig külön, saját községi és egyházi elöljáróik voltak, sőt a városokban és falvakban rendesen külön negyedekben is laktak és laknak. Csak a nyilvános istentisztelet némi külsőségeit nem tűrték a törökök, pl. a harangok használatát. A szerbek, bolgárok s a többi szláv népségek, valamint az oláhok és görögök a keleti egyházhoz ragaszkodtak, s egyházi fejük a legújabb ideig a konstantinápolyi pátriárka volt. Az albánok is, amennyiben keresztények maradtak, jobbára a keleti egyház hívei; a római kath. egyház sohasem bírt erős gyökeret verni a Balkáni félszigeten, aránylag csak kevés hívei vannak az albánok, a dalmát és bosnyák szerbek s a bolgárok között. A vallási és egyházi érdek mindig nagy befolyással volt a Balkáni félsziget különböző népeire, s épen a valláskülönbség