Mészöly Gedeon: Amerikai magyar fiú Magyarországon. Olvasókönyv külföldi magyar tanulók részére (Budapest, 1932)

Átmegyünk a Kálvin-téren

Feri is a fiúk közé lépett és velük énekelte a magyarok nemzeti énekét. „Ezt még Amerikában megtanultam — szólt, mikor tovább ment a csapat. — Azt is tudom, hogy e Himnuszt Kölcsey Ferenc írta.“ Mentünk aztán mi is tovább. Átmegyünk a Kálvin-téren. A nappali világosságban jól lehetett látni a budai oldal hegyeit. „Milyen érdekes az, — figyelmeztettem Ferit — hogy itt járunk a nagyváros közepében, de ha átnézünk a budai oldalra, ott meredeznek szorosan a Duna mellett a Gellért hegy meredek sziklái, azokat ugyan még az ügyes turista sem tudná a Duna felől megmászni. Együtt van itt Budapesten a világváros kényelme és a szabad természet vad szépsége. Más városokban nincs ez így.“ Elérve a Ferenc József hídhoz, ott megnézte Feri a térképen, hogy a hídtól egymást folytató utcák, úgynevezett körutak vezetnek. Ezek egy ideig távolodnak a Dunától, azután megint a Du­nához érnek a Margit hídnál. „Gyerünk erre végig gyalog.“ Megindultunk. A körút egyik oldalán egyik irányba, másik oldalán a másik irányba futottak a villanyosok. Tele voltak a hivatalokba és üzle­tekbe siető emberekkel. Elérkeztünk egy térre, amelyen feltűnően sűrűen vannak a villanyosok sínjei, mert a térnek sok oldalutcájából visznek keresztül sínpárok a téren.

Next