Werbőczy István: Werbőczy István Hármaskönyve. A M. T. Akad. által gondozott 3-ik kiadás. Az eredeti 1517-ikikiadás után ford. Kolozsvári Sándor és Ovári Kelemen. (1894)
ERRŐCZY „Tripartitum Opus Juris Consvetudinarii Inclyti Regni Hungáriáé“ czímű könyvében hazánk jogi irodalmának legnevezetesebb művét leírjuk. Első munka volt ez, mely a hazai jog egészét irodalmi rendszerbe foglalta, s mint ilyen negyedfél századon át a magyar magánjognak egyik és legfőbb kútfeje, a hazai jogtudománynak alapvető munkájaképen használtatott, melyre a magyar törvényhozás folytonosan hivatkozott, a hazai bíróságok gyakorlata jelen századunk közepéig folytonosan támaszkodott, melyet a jogi praxis a maga legbiztosabb kalauzának fogadott el, melyet a magánjog írói lépten-nyomon követtek és a magyar tanuló-ifjúságnak annyi nemzedéke a jog bibliájaképen becsült és olvasott. Werbőczy művének e tekintélyét és becsét nem rontotta meg az idő; csak más térre, a jogtörténelmi fontosság alapjára helyezte át. És ez az alap nem hogy sülyedne, hanem mindegyre magasabbra emelkedik ahhoz képest, amint magánjogunk újjáalakításának nagy feladata előre halad a teljes megvalósulás stádiuma felé, mert annál függetlenebb, elfogulatlanabb és szélesebb áttekintést nyújtó szempontból fogjuk látni azokat a jogintézményeket, melyek állam- és jogéletünk letűnt korszakát a mi korunktól megkülönböztetik, és azok között azt a művet is, mely a magyar nemzet jogalkotó szellemének legnevezetesebb monumentuma. *