Hollós László: Magyarország Gasteromycetái - Gasteromycetes Hungariae (1903)

Előszó

ELŐSZÓ: «Kecskemét város törvényhatósági bizottsága 1895. évi január hónap 16-ik napján tartott köz­gyűlésében 9. kgy. szám alatt elhatározta, miként a város közönsége a millennium alkalmából és em­lékére a város múltját és jelenét feltüntető mo­­nographiát ad ki.» Megbízás folytán ezen munkába írtam a «Ku­tak, geológiai viszonyok» s a «Növényzet» czímű részeket, mely utóbbi indított a jelen munka meg­írására is. Ugyanis Kecskemét vidékének növényeit már 1892 óta gyűjtöttem, hogy majdan a flórát iskolánk értesítőjében közölhessem. Hogy lehető­leg kerekded egészet nyújtsak, a vidék gombáit is megkezdtem gyűjteni, de mivel azokat akkor még meghatározni nem tudtam, Hazslinszky Fri­gyes eperjesi kollégiumi igazgatóhoz küldöttem. Az ő lelkes buzdításának köszönöm, hogy ezóta tisztán a gombák tanulmányozására fordítottam összes szabad időmet. A nagy magyar Alföld a pöffetegféléknek igazi hazája s a ki Alföldünkön gyűjt gombákat, ezek­kel találkozik leggyakrabban s kell, hogy velök foglalkozzék legbehatóbban. Tartózkodásom helye, legközelebb eső gyűjtő­területem hozta magával, hogy kiválóan a Gasteromycetákat tanulmányoz­zam s így támadt 1897-ben az a tervem, hogy ezen gombacsoport hazai fajainak monographiáját megírom. Öt esztendőt szántam az anyag gyűjté­sére, rajzok készítésére, az irodalom áttanulmá­nyozására s a múzeumokban való összehasonlítá­sára. A Magyar Tudományos Akadémia részéről közzé­tett pályázat szerint a Mathematikai és Termé­szettudományi Bizottság az 1899-ik évben 1500 forintot olyan tudományos munkálatok előmozdí­tására kívánt fordítani, a­melyek a botanica kö­rébe vágnak. Ezen pályázat folytán ajánlkoztam 1902 január 1-ére Magyarország Gasteromyce­­táinak monographiáját elkészíteni s megbízatásom esetén 500 forint segélyt kértem. A bizottság 1899 április hó 17-én tartott ülésében ajánlkozásomat figyelembe véve, a segélyt engedélyezte. A magyarországi Gasteromyceták monograph­iá­­jának megírására több más körülmény is buzdí­tott. Nevezetesen olyan fajokat is találtam homok­pusztáinkon, melyek az orosz pusztákról, vagy Al­gírból ismeretesek, a mezőkön és hegyvidékeken olyanokat, melyeket Észak-Amerikából írtak le. Aztán ezen csoport számos tagjának csodálatos, sokszor megkapó, bizarr formája felkeltötte figyel­memet: könnyű eltartásmódjuk, szinek csekély változandósága, mind megannyi ok, hogy mint kezdő örömest foglalkoztam velük. Ámde ezeket meghatározni épen nem könnyű, mert a külső jellegeknek értéke, kivált a Lycoperdonoknál igen csekély, vagy gyakran épen semmi s csak a mi­­croscop alatt dönthetjük el a fajt. Mivel pedig a régi, sőt sokszor az újabb auctoroknak képei mel­lől is hiányzik a microscopi rajz, más esetekben rosszak a rajzok, avagy a leírás gyenge, hiányos és illustratio nélkül való, az egymáshoz igen ha­sonló Lycoperdonokat meghatározni igen vesződ­séges. A régi auctorok által leírt vagy lerajzolt Gasteromyceták sok esetben megtévesztik s a csa­lódások örvényébe sodorják az embert, mert a ré­giek csakis a külső jellegekre támaszkodtak, pedig gyakori eset az, hogy külsőleg nagyon hasonló fajok egymástól lényegesen különböznek, a­mi csakis a microscopi vizsgálat által dönthető el. Hozzá­járul a nehézségekhez azon körülmény is, hogy nagyon szét van szórva irodalmuk s egyik-másik­nak rajzát meg leírását,csak nehezen hozzáférhető külföldi régi munkákban, vagy folyóiratokban ta­láljuk meg.­*

Next