Soltész János: A füvészet alapvonalai, tekintettel a müveltebb néposztály szükségeire (1873)

érdeklettség nem épen a színek játékán, vagy az alakok sokszerűségén és szépségén, hanem az összes növényország csodálatos jelenetein alapul. A növények előtűnése és elenyészése, a többi te­­remtettséghezi kölcsönviszonya, változásaik kor­szaki folyama stb., mindezek saját életünk ké­pét tárják fel előttünk, a természet örök törvé­nyeire emlékeztetnek, s a világ teremtőjének ismeretére vezetnek. Méltó elismeréssel kell azért a szépnemnek adóznunk, mely áthatva a növényvilág ingerlő és lelkesítő befolyásától, jutalomtétellel ala­­pítá meg a műveltebb n­é­p­o­s­z­t­á­l­y szük­ségeihez alkalmazott s édes magyar nyel­vünkön irt m­ű­­v­é­s­z­e­t­i kézikönyvnek létre jöhetését. Azon kútfőkről, melyek jelen munkám ki­dolgozásánál kalauzul szolgáltak,számot adandó, különösen Diószegi, Bischof, Leunis, Mohi, Reichenbach, Bill, Schleiden, Müller, Wagner, Hazslinszky és Seu­­bert műveit említem meg, egyszersmind őszinte köszönetemet fejezvén ki a m. t. akadémia által fölkért t. ez. bírálók irányában, kik munkámra alapos észrevételeket tenni s eszközölni szíves­kedtek, hogy az megfelelőbb alakban léphet világ elé. Sárospatak, július 28. 1869. A szerző.

Next