Schaffer Károly: Gróf Széchenyi István idegrendszere szakorvosi megvilágításban (1923)
Mélyen tisztelt Akadémia! E helyen, Széchenyi nagy alkotásainak egyikén, bizonyára teljes megértésre akadok akkor, midőn azzal kezdem a nagy ember idegéletére vonatkozó elemzéseimet: súlyos felelősség nyomását érzem magamon! Amit cselekszem, az újkori történelmünk eme korszakos alakja legbensőbb világának nem a feltárása — hiszen ezt elvégezte naplóiban maga Széchenyi oly közvetlenséggel, önmagába való elmélyedéssel, mely igazi lelki okmányokká teszi e feljegyzéseket —, hanem ennél sokkal súlyosabb dolgot mívelek: lelki világának értékelésére és szakorvosi megítélésére törekszem. Hogy is ne fogna el engem e tudományos művelet végzésekor kétség, vájjon helyesen veszem-e fel ennek a minden igaz magyar által mélyen tisztelt nagy emberünknek idegélete inventáriumát, vájjon abból a helyes következtetéseket vonom-e le, hiszen e történelmi alakhoz könnyelmű kézzel nyúlni, felszínes ítélettel az ő halhatatlan emlékét csorbítani megbocsáthatatlan botorság lenne! Széchenyi István magán- és közéletének helyes megítélését, illetőleg teljes megértését egyedül az idegorvosi megvilágítás teszi lehetővé. Közszereplésében megnyilvánult erélye és hatalmas lendülete, eszméinek gazdagsága, az általa termelt gazdasági iratoknak nagy száma és megragadó tartalma, szónoklatainak fordulatossága és csípőssége egyfelől, magánéletének eseményeiben tanúsított heve, mély és gazdag érzelemvilága másfelől: oly csillogó és sokoldalú, nyughatatlanul vibráló egyéniség képét rajzolják elénk, mely kép az 1848-as évek forgatagában megingott lelki egyensúlya, a döblingi elmegyógyintézetbentörtént elhelyeztetése, itt 12 éven át való szakadatlan tartózkodása és végül ugyanitt véghez vitt öngyilkossága által sötét hátteret kap. Az említett tények* bőségesen indokolják a SzÉCHENYIvel való 1*