Közlemények Szepes vármegye múltjából 10. (1918)

1918 / 1. szám - Schmidt Gizella: Szepesi német népdalok s népies énekek (első közlemény)

Szepesi német népdalok s népies énekek. (Ménhárdról és Izsákfaíváról.) A szepesi németség népköltészetéről keveset tud a tudomány. A tótok népdalait már évekkel ezelőtt adták ki, a németség­ egyet­len folkloristájának, néhai Weber Rezsőnek azonban nem adatott meg, hogy körülbelül húsz esztendei munkával gyűjtött terjedel­mes népdalanyagát sajtó alá bocsássa. Az évek hosszú során át a helyi lapokban közölt szemelvényei mégis némiképpen felhívták a szepesi művelt közönség figyelmét a mellette élő nép kedély­világára. Mert annakelőtte bizony vajmi keveset sejtett a szepesi városi közönség mindebből: a népet csak dolgozni látta, csak panaszszavát hallotta, dalait soha. A nehéz megélhetés rányomta bélyegét a szepesi szász egész lényére: mintha örökös gond nyo­masztaná lelkét, csendes, nehézkes s szinte irtózik minden tarka­ságtól. Ruházata színtelen és sok helyütt — a tótoktól való szán­dékos megkülönböztetésül — már a gyerekeket is sötétbe öltöztetik. Akik csak felületesen ismerik, szomorú és szürke kedélyű népnek tartják és szinte el sem hiszik, hogy kacagni és dalolni is tud. Pedig tud, ha zavartalanul magában van kicsi falujában, mulatozásait dallal kíséri ő is. Igaz, hogy nótáiban korántsem lüktet az alpesi népek üde élete és népdalköltészete meg sem közelíti a szomszédos magyarokét és tótokét, sem gazdagság, sem mélység tekintetében. Szinte hiányzik belőle minden egységes jel­leg és minden olyan sajátos íz, mely egy vidék népköltészetének karakterisztikumát adja. Mégis, mivel a szepesi német még nem érte el mindenütt a kultúrának azt az áldatlan fokát, mely meg­­semmisít minden eredetiséget és természetességet, anélkül, hogy valami értéket is nyújtana, a tárgyi néprajz, valamint a folklore terén is még tehetünk értékes megfigyeléseket. Ha t. i. nemcsak kedvünk és érdeklődésünk, hanem sok kitartásunk is van hozzá, mert különösen a dalok gyűjtése gyakran igen kényelmetlen munka. A szász nép jókedvét sohase viszi piacra és sem a város­ban, sem másutt, ahol idegen elemet sejt, nem dalol. Azért nem­ ­ a / T1­ - wxod­OS

Next