Közlemények Szepes vármegye múltjából 10. (1918)

1918 / 1. szám - Schmidt Gizella: Szepesi német népdalok s népies énekek (első közlemény)

Szepesi német népdalok s népies énekek. (Ménhárdról és Izsákfdíváról.) A szepesi németség népköltészetéről keveset tud a tudomány. A tótok népdalait már évekkel ezelőtt adták ki, a németség- egyet­len folkloristájának, néhai Weber Rezsőnek azonban nem adatott meg, hogy körülbelül húsz esztendei munkával gyűjtött terjedel­mes népdalanyagát sajtó alá bocsássa. Az évek hosszú során át a helyi lapokban közölt szemelvényei mégis némiképpen felhivták a szepesi müveit közönség figyelmét a mellette élő nép kedély­világára. Mert annakelötte bizony vajmi keveset sejtett a szepesi városi közönség mindebből: a népet csak dolgozni látta, csak panaszszavát hallotta, dalait soha. A nehéz megélhetés rányomta bélyegét a szepesi szász egész lényére: mintha örökös gond nyo­masztaná lelkét, csendes, nehézkes s szinte irtózik minden tarka­ságtól. Ruházata színtelen és sok helyütt — a tótoktól való szán­dékos megkülönböztetésül — már a gyerekeket is sötétbe öltöztetik. Akik csak felületesen ismerik, szomorú és szürke kedélyű népnek tartják és szinte el sem hiszik, hogy kacagni és dalolni is tud. Pedig tud: ha zavartalanul magában van kicsi falujában, mulatozásait dallal kiséri ő is. Igaz, hogy nótáiban korántsem lüktet az alpesi népek üde élete és népdalköltészete meg sem közelíti a szomszédos magyarokét és tótokét, sem gazdagság, sem mélység tekintetében. Szinte hiányzik belőle minden egységes jel­leg és minden olyan sajátos íz, mely egy vidék népköltészetének karakterisztikumát adja. Mégis, mivel a szepesi német még nem érte el mindenütt a kultúrának azt az áldatlan fokát, mely meg- semmisit minden eredetiséget és természetességet, anélkül, hogy valami értéket is nyújtana, a tárgyi néprajz, valamint a folklore terén is még tehetünk értékes megfigyeléseket. Ha t. i. nemcsak kedvünk és érdeklődésünk, hanem sok kitartásunk is van hozzá, mert különösen a dalok gyűjtése gyakran igen kényelmetlen munka. A szász nép jókedvét sohase viszi piacra és sem a város­ban, sem másutt, ahol idegen elemet sejt, nem dalol. Azért nem 1 a / T1- ­wxotlOS

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék