Közlemények Szepes vármegye múltjából 10. (1918)
1918 / 1. szám - Schmidt Gizella: Szepesi német népdalok s népies énekek (első közlemény)
Lzepesi német népdalok s népies énekek . A feltűnő különbség dacára, mely a két falu lelki világában mutatkozik, a nagy közelség és sokszálu rokonság folytán a lakosság mégis sűrűn érintkezik egymással. Különösen a legények ápolják az összeköttetést, kik néha egymás fonóiba is átnéznek. Innen van, hogy Ménhárd és Izsákfalva népköltészeti szempontból szorosan együvé tartozik. Különösen nyáron, amikor nincsenek annyira a szobához kötve, közös mulatságok alkalmával ki-kicserélgetik dalaikat. Alig is akadunk egy-két olyan nótára, melyet mindkét községben egyaránt nem ismernének. Ilyen, népdalt kicserélő mulatságok a tavasz- és nyáresti dalosversenyek: csillag- vagy holdfényes szombati vagy vasárnapi alkonyatkor az egyes fonók kivonulnak a Ménhárd és Izsákfalva közötti Galgenbergre. Lassan ballagnak ki, külön csoportokat alkotva, vagy elől a leányok, hátul a legények. Tücsökcsiripelésbe, faluvégi ebek csaholásába eleinte halkan vegyül el és öntudatlanul a nyáréj hangulatába illeszkedik énekük. A két községbeliek sohasem értesítik egymást, a helyszínre érve mégis rendszerint összeverődnek, különösen ha már hangosabbá vált a jókedv. Az útszéli árok partjára települve, együtt ráesélgetnek borzalmas históriákat kísértetekről és lidércfényről, tereferélnek és nevetgélnek, de leginkább dalolgatnak, a lehető legtarkább programoi szerint magyar és német, komoly és tréfás dalokat egyaránt. A népdal igazi otthona, mondhatjuk mentsvára azonban, mint általában mindenütt, minálunk is a fonó, mely a Szepességen, a hatóságoknak sokszor indokolatlan üldözése dacára, még sok helyütt tartja magát, illetőleg tartotta magát még a háború első esztendejében, így Izsákfalván is. Az egy fonóba tartozó fiatalok még őszszel pár koronáért kibérelnek egy tágasabb szobát, gondoskodnak fűtő és világító anyagról és egész télen át itt tartják összejöveteleiket. Hétköznapokon hat óra körül gyülekeznek és egymástól szabályszerűen elkülönülve ülnek le az átellenes sarkokba. A leányok fonnak, néha a legények is segítenek, mesét mondanak,1) dalolgatnak s közben serényen pereg a rokka. Szombat este csak 1) Meséik nem mindig eredeti népmesék és mondák, — sőt, a legritkább esetben azok. Az újságok folytatólagos elbeszélései s rövid novellái sűrűn szerepelnek, de itt sem érdektelen megfigyelnünk, hogyan adják vissza az olvasottat, mi ragadja meg figyelmüket s mi felett siklanak el. Annyi rögtön szemünkbe tűnik, mint a gyermeket, a népet is az események érdeklik csupán, nem az indokolás, a miért.