Kritika 4. (1966)
1966 / 7. szám - ÁLLÁSFOGLALÁS
szülők gyermekét Mihályra keresztelte 1809. okt. 2-án, Holló István helyi lelkész. A keresztszülők Gulyás István - Kováts Anna voltak. -7 Szövege megtalálható: Hatvany Lajos , így élt Petőfi I. 127-128. oldalán. - 8 U. a 133. oldalon. - 9 Pásztor Ferenc cikke a „Szegedi Híradó” 1864. jan. 9-i számában (Hatvany Lajos: így élt Petőfi I. 78-82. o.) -10 Pásztor Ferenc írása a „Fővárosi Lapok” 1872. aug. 27-i számában (Hatvany Lajos: így élt Petőfi, I. 101-103. o.) - 11 L. a 7-es lábjegyzetet - 12 L. a 9-es lábjegyzetet - 13 L. a 8-as lábjegyzetet - 14 L. az 1-es lábjegyzetet. 1959-1960 folyamán az Irodalomtörténeti Közleményekben vita folyt Petőfi születéshelye kérdéséről. Mezőfi Károly „Petőfi vitatott szülőhelye” (1959. 3—4. sz.) és Dienes András „Petőfi elvitathatatlan szülőhelye: Kiskőrös” (1960. 2. sz.) c. cikkében összesen mintegy négy nyomdai íven - a bonyolult, jobban mondva: évtizedeken át szinte mesterségesen bonyolított kérdéskomplexum minden lényeges adata, mozzanata, érve szóhoz jutott. Hozzászólt a vitához Istenes József is (Irodalomtörténet 1960. 1. sz.). A különféle nézetek írásbeli mérkőzése után és nyomán a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézete 1960. december 1-én nyilvános vitát rendezett. Erről az Irodalomtörténeti Közlemények 1961. évi 3. száma közölt beszámolót, melynek befejező szakasza szerint a vitavezető a vita eredményét így foglalta össze :,,... ez idő szerint, szigorúan az okmányadatok területén maradva, nincs kellő ok arra, hogy ne Kiskőröst tekintsük Petőfi születési helyének. Nagyobb hangsúllyal, több megbecsüléssel kell azonban Kiskunfélegyházát, mint Petőfi eszmei szülőhelyét a Petőfi-életrajzban, a Petőfi-életműben és a Petőfi-kultuszban tekintetbe venni. A születéshely kérdésére a senki által nem vitatható feleletet - talán - meghozza az idő, a kutatómunka lankadatlan folytatása. Az Irodalomtörténeti Intézet ezzel a Petőfiéletrajz munkálataival összefüggésben újra napirendre került és számos részletkérdés tisztázását vagy megvilágítását eredményező vitát lezártnak tekinti.” KISS JÓZSEF A szentesi leletről, Dr. Szalva Péter közléséről és cikkéről szólva azért tartottuk szükségesnek előrebocsátani az általa is említett szülőhely-vita adatait és a vitát lezáró passzus teljes szövegét, mert meggyőződésünk, hogy a szóban forgó vallomásanyag — mint azt a következőkben részletesebben kifejtjük - nem lehet alapja egy újabb vita elindításának. Magunk éppen azért szólunk hozzá a kérdéshez, mert a „szentesi lelet” körüli túlzott hírverés, a születéshely-per újrafelvételének igénye és sürgetése olyan téves képzeteket kelthet (s tapasztalataink szerint már keltett is) a közvéleményben, mintha valóban szenzációs felfedezésről lenne szó. Erről próbál meggyőzni a lelet érdemes közzétevője is a vallomást kísérő, kommentáló, bár a korábbiaknál mindenesetre sokkal mértéktartóbban megfogalmazott soraiban. Holott ennek a tagadhatatlan gondossággal, a „szakmabeli” filológusokat is megszégyenítő precizitással közölt és leírt aktacsomónak a sovány lényege egy - feltehetően teljesen jóhiszemű - 58 éves embernek, Szlávik Mihály „volt mészárosmester s jelenleg gazdatisztének esküvel megerősített, a tényekkel mégis összeegyeztethetetlen visszaemlékezése kamaszkorában átélt vagy hallott dolgokról. Ehhez hasonló, „hit alatt” tett vallomásokat tucatjával termelt ki a Petőfiért küzdő városok versengése, s a kutatás csak nagy óvatossággal használhatja fel őket: megvizsgálja keletkezési körülményeiket, próbára teszi belső következetességüket, már ismert és elfogadott tényekkel veti egybe adataikat. * A szentesi leletről 1. még: Imre Lajos: A szentesi „Petőfi-iratok” és a költs szülőhelye Szolnokmegyei Néplap 1966. febr. 13., Dr. Mezősi Károly: Újabb Petilfi-szülőhelyvita előtt, Csongrád Megyei Hírlap 1966. febr. 29., Péter László: Az évszázados Petőfi-per, Magyar Nemzet 1966. márc. 16. — (Szerk.) 27