Kritika 4. (1966)
1966 / 7. szám - ÁLLÁSFOGLALÁS
egy nemzeti ezeregyéjszakára valót, akkora statisztériával, persze egyéni arc s mondanivaló nélkül, mint egy dollármilliós filmé, parlagi főszerepében a költővel, akié hivatalának bokros teendői közt olvasni, korszerű műveltséget szerezni, európaivá lenni rá sem érhetett, ezért hát nem is beszéltek erről. Mondok egy példát. 1846 tavaszán Petőfi egy hónapig Dömsödön tartózkodott. Ez időre esik gondolkodásának és költészetének hirtelen, nagy, forradalmi változása, ekkor lép ki világgyűlölő hangulata nyomasztó köréből s lép fel mint a világszabadság bizakodó költője, ekkor jósolja meg először „dicső napoknak fényes hajnalát”, a vérözönt s a megmosdott, tiszta földet. Mi érhette azon a tavaszon a költőt, miféle élmény, könyv, tanács hatása, miféle eszme-üstökössel való találkozás, ami magyarázatul szolgálhat e fordulatra : a választ mindenesetre a dömsödi tartózkodás rejti, melynek körülményei épp ezért roppant fontosakká válnak. S most lássuk, mit jegyzett föl az emlékgyűjtögető irodalom, mit tartott érdemesnek följegyezni Petőfi dömsödi napjairól. Már a megérkezése is, mint egy népszínműben! „Sürgött-forgott az egész falu.” „öregje-apraja” látni akarta „a dalos embert”, „a nótafát”. Lányok — azazhogy „a falu virágszálai” - a tisztaszobába ünneplő ruháért, „rektor uram” a pincébe borért. Malacokat ölnek, csibét is. Rektor uram képe pókhálós, keze véres, amikor beállít két fiatalember. „Ez a rektor uram háza?” „Igen, humillimus, ez az.” „Hát vajon rektor uram maga itthon van-e? Mert mi hozzá jöttünk ám.” Vagyis a kérdezősködők : Petőfi és a barátja, Pálffy Albert. Tabló. Mellőzve a lakoma leírásának cikornyáit, a továbbiakból megtudjuk még, hogy Petőfi Dömsödön zöld és vörös kockás, sárga és kék csíkos pongyolát viselt, Gallai Erzsébet takarította a szobáját, Csordás Imre a cipőjét, asztalán sok papiros és lúdtoll hevert, de verseit, melyeket „már előbb fejében elkészített”, a láda fedelén írta le, fekete meggyfaszárú pipából dohányzott, s a fűbe keveredve „órák hosszat el-elmélázott”. Tegyük fel, hogy mindez az első szótól az utolsóig igaz, hogy az emlékezők jól emlékeztek, a jegyzők jól jegyeztek, akkor is, mit árul el mindez Petőfi dömsödi napjainak tartalmáról, a költőről, aki épp ekkor élte meg világszemlélete nagy fordulatát, ekkor és itt vált a forradalom világméretű lírikusává? Erről persze a falusiak nem sokat mondhattak, de a gyűjtögetők miért nem kérdezték meg Pálffyt, aki még a kilencvenes években is élt, a dömsödi lakótársat, aki hallhatta a költő töprengő szavait, bepillanthatott olvasmányaiba, eszmét cserélhetett vele, megoszthatta hazafiúi és értelmiségi gondját, s tanúja volt első forradalmi verse keletkezésének? Nem kérdezték meg, beérték azzal, amit Gallai Erzsébet és Csordás Imre mesélt. Beérték az anekdotával. Szeretném, ha e példa meggyőzné a közönséget: nem a romantikus külsőség a fontos Petőfi - s bármely történelmi személy - életében, nem a zsánerkép és az adomás eset, még csak nem is maguk a föloldatlan élettények, hanem csupán az, amit belőlük, mint a talaj nedvéből a sókat a növény, magába szívott a mű, a költőés a forradalmáré. Egy idő óta Petőfi új életrajzának munkálatai folynak. Ez a vállalkozás nem ígérhet szenzációkat az olyanfajta kíváncsiságnak, melyet csupán bölcsőhely s halál érdekel, sőt erről tán még bizonyosat sem tud nyújtani. E vállalkozásnak célja más: az élettények lehető tisztázása mellett megrajzolni a költő és a politikus fejlődésképét, fölkutatni eszméi forrásvidékét s vizsgálni ez eszmék működését versben és tettben, bemutatni a forradalmár szellemi rokonait s kijelölni Petőfi helyét közöttük, a márciusi ifjak és Európa forradalmárai közt; ebben az életrajzban több szó esik majd francia, angol, német olvasmányokról, mint rektor uramról és visító malacáról, több szó Saint-Justről és Louis Blanc-ról, mint a falu virágszálairól és alkalmi ivótársakról, kevesebb a dajkákról s mészároslegényekről, kik térdükön ringatták, mint a viselős századról, mely szellemét nevelte föl. Hol született tehát Petőfi? A vita tán sosem ér véget. Legszívesebben ezt íratnám a lexikonokba: Európában, Magyarországon. 30