Kritika 8. (1970)
1970 / 7. szám - KRITIKA
politikai, világnézeti ismeretterjesztő művek között. Egyik legolvasottabb írónk — politikailag kifogásolhatatlan — művétől a kiadó nyilván bizonyos tudatformáló erőt várt. A regénynek meg kellene erősítenie a marxista világnézetűek tájékozódásának helyességét, és — még inkább — meg kellene győznie olyanokat, akik tévedéseken alapuló emlékeket őriznek a koalíciós évekről, illúziókat táplálnak még ma is, vagy más nézeteket vallanak magukénak. A regény politikai gondolatai, történelmi tanulságai azonban egyáltalában nem meggyőzőek. Amint már szó esett róla, egyrészt a mű történelmi-politikai érvkészlete szegényes, közhelyekre szorítkozó, másrészt hiányzik mellőle a művészi igazság. A Szilvási-féle regény sikerének éppen az a fő titka, hogy nem gyakorol érzelmi vagy értelmi kényszerítő erőt olvasójára. Kényelmes olvasmány, fölvetett gondolatai nem adnak okot fejtörésre, nem váltanak ki nagyobb fölindulásokat. Rábízzák az olvasóra, hogy annyit fogadjon el a földolgozott társadalmi és történeti nyersanyagból, amennyit akar, sőt bizonyos esetekben ő dönthesse el, a történet és a hős ilyen vagy olyan beállítását tartja-e igaznak. Apróságoknál kezdődik ez az írói módszer. Szilvási egy helyen például arról ír, hogy kint nyomor, szegénység, létbizonytalanság uralkodik, a bankár házában „tágas , szalonszerű, de kényelmesebben berendezett” szobában mulat az aranyifjúság. Az olvasóra bízza, hogyan képzeli el ezt a nem lényegtelen helyszínt. (Nem lényegtelen, hisz a fenti szembeállításnak fontos hatást kell gyakorolnia a hősre.) Elképzelheti egy korabeli vagy mai kispolgári „szalony” mintájára és egy főúri kastély fényűző stílusában. Elképzelheti ízlésesen és ízléstelenül , viszonylag olcsó ál-barokk, ál-rokkokó, ál-nemtudommilyen, esetleg modern bútorokkal és méregdrága műremekekkel berendezve. (Legföljebb azon törheti a fejét, miért kell a szalont és a kényelmet egymást kizáró fogalmaknak elképzelnie?) De nem csupán ilyen apróságok adnak szabad teret az olvasói képzeletnek. A regény szervetlen írói világa lehetővé teszi, hogy bármelyik részletét kihagyjuk. A kívülről bevitt problémák, különösen a politikai tartalmúak el nem olvasása vagy átértékelése semmi zavart nem okoz. Ettől még nyugodtan izgulhat a jámbor olvasó a verekedések kimeneteléért, a főhős vonzalmainak alakulásáért, meghatódhat jószívűségén, és fölháborodhat mindazon, ami abban a korban fölháborító volt, mindenekelőtt a nyerészkedés és az áldozatos munka, a szükség és a bővelkedőjólét szembeállításán. Fölfedezheti a regényben saját élményeit, ráismerhet a valóságból vagy filmekből ismert pesti utcákra, jellegzetes figurákra. Sőt, aki nagyon akarja (és az ízlésének megfelel) enyhe antiszemitizmust is kiolvashat a sorok közül. Hangsúlyozom, kiolvashat, mert a regény zsidó szereplője ugyanúgy különféleképpen értelmezhető szerepet tölt be, ahogy Padári-Plesch bankár származása is tisztázatlan marad. (Jellegzetes, bizonyos nem lebecsülhető számú olvasónak tett engedmény, hogy ügyesen elhullajtott és ugyanakkor könnyen cáfolhatóhomályos utalások a bankár zsidó származására vallanak.) Az is nagyon jellemző erre a típusúirodalomra, ahogy Szilvási az erotikát bújtatgatja és a nemi erkölcsöt a kispolgári ízléshez igazítja. Az igényesebb olvasó unalmon kívül mást nem igen találhat Szilvási Lajos új regényében. Nem akarom sem politikai jószándékát, sem írói igyekezetét elvitatni, az eredmény azonban egyik vonatkozásban sem kielégítő. Egyetlen elgondolkoztató benne: a sikere. Németh László: Az írás ördöge Tán Bartha László finom és szellemes díszlete is sugallhatta a hivatalos kritikus véleményét, hogy „Apáczai—Németh László, Galilei—Németh László, Gandhi—Németh László és társaik után most Semmelweis — Németh Lászlóval ismerkedhettünk meg Kritik a* 35