Kritika 8. (1970)
1970 / 12. szám - Hankiss Elemér: A halál és a happy ending
megvilágíthassuk, ugorjunk most át a cselekményszint negatív végpontjához, a legnegatívabb értékmozzanathoz: a halálhoz. Hogyan transzformálható a halál, mint eredendően negatív érték, pozitív értékké? Durván megfogalmazva: hogy lesz a halálból happy ending? 4. Az értékek transzformálása A legegyszerűbben úgy minősíthető át a halál pozitív értékké, hogy egy másik negatív értékkel párosítjuk. Például, ha a negatív hős hal meg, ami többszörösen pozitív hatású, mert egyrészt a negatív hős bukása általában a pozitív hős győzelmét is jelenti egyben (cselekményszinten pozitív érték: V+), másrészt a bűnös bűnhődése pozitív erkölcsi érték (M+), harmadrészt az adott világrendet veszélyeztető negatív erő megsemmisülése rend-élményt, biztonság-élményt kelt az olvasóban (pozitív érték a közösségi értékek szintjén: K—): [-]-·2V + aM + aK + Fokozni lehet az értékegyenleg pozitivitását azzal, ha az író az elbukó negatív hőst halála előtt még bűnbánatra is készteti. Ezzel azonban a pozitív értékeknek már olyan tömegét halmozta föl, ami már könnyen a ponyva, illetve a lektűr szintjére süllyesztheti le a regényt. Nehezebb a helyzet, ha a pozitív hős hal meg ([ + ] —). Áldásos, ha ilyenkor ellenfele, a negatív hős is meghal, mint például A párizsi Notre Dame-ban (Esmeralda és Quasimodo halála — érték, a Diakónus halála + érték), de önmagában még ez sem elég. Valamiféleképpen valorizálni, más érték vagy értékek segítségével pozitív értékké kell átminősíteni a halált. Folyamodhat az író például ahhoz a szemfényvesztő megoldáshoz, hogy meg is halasztja meg föl is támasztja a hőst. Mint például Hardy teszi az Egy tiszta nőben, ahol Tesst kivégzik, de honnan honnan nem, az utolsó pillanatban váratlanul előkerül Liza-Lu, Tess húga, aki ráadásul még Tess szakasztott mása („Tess átszellemült képmása, karcsúbb, mint ő, de ugyanolyan szép szemű”), és Tess özvegyen maradt ifjú férje, Angel, már vele, Tess alteregójával kézenfogva vág neki az új életnek (+ érték), miközben hátuk mögött ott lobog még a börtönön a fekete zászló, amelyet néhány perccel korábban, Tess kivégzésének pillanatában vontak föl. Az ilyen deus ex machina megoldás természetesen ritka a színvonalas regényekben. Azzal viszont már gyakran minősül át pozitívvá a halál, még a legjobb regényekben is, hogy a hős bátor halált hal ( Waverley, Fergus), hogy szemrebbenés nélkül néz szembe a halállal, mert a bátorság, mint erkölcsi és vitális pozitív érték, bőven kiegyensúlyozhatja a halált, mint negatív vitális értéket. Többszörösen s feltétlen pozitívvá minősül a halál, ha a hős hősi halált vagy mártírhalált hal (Akiért a harang szól: Jordan; A skarlát betű; Dimmesdale tiszteletes; Conrad: Lord Jim; Egy tiszta nő; Tess; Nexo: Ditte), mert ebben az esetben még egy eszme is megdicsőül, amelyben a hős annyira hisz, s annyira hűséges hozzá, hogy önként feláldozza az életét érte.