Kritika 8. (1979)
1979 / 1. szám - Jovánovics Miklós: Tv-jegyzet
TV-JEGYZET Kis és nagy vetélkedők Viszonylag egyszerűen osztályozhatók a játékos vetélkedők: délutániakra és estiekre. Délután látható a Játék a betűkkel, a Most mutasd meg!, a Lehet egy kérdéssel több?, a Malom ... Megszokott, viszonylag kellemes viadalok szellemi szekták részére. Bétegműsornak is nevezhetjük őket, ha már kívülrekedtek a közérdeklődésre számot tartó esti produkciók körén. Velük szemben mind méreteiben, mind hatásában lényegesen népszerűbb a húsz és huszonkét óra közötti vetélkedő, ha van ilyen. Hosszú ideig ugyanis nélkülöznünk kellett a nagyszabású szellemi és ügyességi versenyeket, amelyeknek fontos ismertetőjele az, hogy egyenes adásban kerülnek a néző színe elé. Most végre megtiszteltek bennünket egy valódi vetélkedővel: Ti és mi címmel zajlik a nők és férfiak országos társasjátéka. Ennek tiszteletére foglalkozunk a műfajjal. Krúdy Gyula Álmoskönyve szerint játékkal álmodni a következőket jelenti: szerencse a szerelemben; valamit találsz utadban; harag jegye; levertség, bánat, bizonytalan öröm; jegyez csalárdságot. Szabadon választhatunk a lehetőségek közül. Körülbelül ugyanezt mondhatjuk el a tévé játékainak hatásáról is. Kiki válassza ki a tapasztalatainak megfelelőt. De nézzük kissé részletesebben. Hosszú ideje csendesen, szolidan szerez örömet híveinek a játék a betűkkel. A sikeres játékosok klubba tömörülnek, a véletlen betűhalmazból értelmes szókat összerakók kedvtelésére szolgáló eszközök a játékboltban is kaphatók. Szerény mozgalom keretében zajlik a műsor. Az Álmoskönyv szerint betűvel álmodni kellemes foglalkozást, újdonságot jelent. A lipcsei nagy álmoskönyv szerint a betű „a szorgalmasaknak jó”. Talán ezért marad rétegműsor, sőt kasztműsor a kirakósdi. Egy másik játék résztvevői a némák jelbeszédéhez hasonló módon cserélik ki gondolataikat. Most mutasd meg! — ez a címe és lényege. Nos, az Álmoskönyvben a néma címszó után az olvasható, hogy „bizalmas vagy olyan emberekhez, akik azt nem érdemlik”. Túl szigorú ítélet. A mutogatósok bizonyára rászolgáltak azoknak a nézőknek bizalmára, akik folyamatosan követik a vetélkedő alakulását. Egy alkalmas felmérés alighanem azt a feltételezést igazolná, hogy viszonylag szűk kör meglehetős tetszésével találkozik még mindig a csúcspontján kétségtelenül túljutott némajáték. Akár a „főműsorba” is bekerülhetne a Lehet egy kérdéssel több? című intelligenciavizsga. Előtte nem kell biflázni, tanulni. Csak tudni kell. Az általános műveltség mozaikjait kell felismerni a vetített képeken, filmeken, a felhangzó zenében. Kár, hogy az elképzelés megrekedt a délutáni órákba illő szerény keretek között. Egy még meg nem írt álmoskönyv szerint ebben a játékban részt venni könnyű haszonnal jár. Ha például úgy hozza a véletlen, hogy semmit se tud válaszolni a játékos, jutalma egy hangszóró. Egy iparcikk reklámja és a kudarc gázsija mintha túlzott lenne. Van még a Malom, az utazási vetélkedő. Olvass el egy útikönyvet és mondd fel! Jó, ha személyes élménnyel is kiegészíted az olvasottakat. Eminensek klubja, summa cum laude eredmények. Enyhe arisztokratizmus a tömeges turizmus korában. Az Álmoskönyv többek között azt mondja: égő malom — jegyzi terveink megsemmisülését. Ha így lenne is, ennek a tűzvésznek kevés szemtanúja akadna. Ennyi elég is a kisvetélkedőkről. Tekintsük ez egészet hosszúra nyúlt előszónak a nagyvetélkedő, a Ti és mi méltatásához. Végre egyenes adásban, a pillanat ihletében láthatjuk a tévések ügyességét és bakijait. Mind a kettő fontos. Ez utóbbi nélkül semmit se ér az egész, mert jólfésültnek lenni konzervműsorban is lehet A most játszódó eseményre egyidejűleg reagálni, a távoli történésnél a technika segítségével jelen lenni a tévénéző legnagyobb öröme. De ennél nem csekélyebb kedvtelés az sem, hogy miközben az egyik város nőnemű lakosai a másik város férfijaival vetélkednek szenvedélyesen, és a bonyodalmakon a két helyszíni játékvezető, rajtuk a központi játékvezető, őrajta pedig a zsűri próbál úrrá lenni — a néző a csúcsméltóságot képviseli, a legfelsőbb ítélőszéket, amely a zsűrit is zsűrizi. Teljesebb demokráciát nehéz elképzelni. A játék — tudjuk — komoly dolog. Úgy játszunk, ahogy élünk, olyan játékosok vagyunk, amilyen emberek. Ezek után lássuk, milyen is a nők és a férfiak vetélkedője az első két forduló tükrében ? Ellentmondásos. Tehát fejlődőképes. Itt van mindjárt az elnevezés: „Ti és mi. Nők és férfiak országos társasjátéka.” Vajon kik azok a mi, és kik azok a mi? Nálunk a nők elvben egyenrangúak a férfiakkal, a gyakorlatban kevésbé. Ha valóban egyenrangúak lennének, nem lenne szükség külön a nők helyzetének rendezésére szolgáló párthatározatokra és állami intézkedésekre. És nem derülne ki a vetélkedő fő- és alcímének egybevetésekor, hogy az egyetlen férfi szerkesztő a három női társszerkesztő ellenében eleve győzött a vetélkedőn, mert ami a nőkre vonatkozik, a Mi pedig a teremtés koronáira. Szóval mi (férfiak) vetélkedünk mveletek (nőkkel), akiket egyébként egyenrangúaknak ismerünk el. Kell-e bizonyítani, hogy a személyes névmás használata hierarchikus, hogy a többes szám első személy a férfiaké, a második a nőké. Még véletlenül sem fordítva. Tekintsük évődésnek a címet éppúgy, mint az egész vetélkedőt. A férfiak műsor előtti előnyét, a nők — különösen az első adásban — kardossággal és erélyes óvásokkal próbálták ellensúlyozni. Miként az Álmoskönyvben fel van jegyezve: asszonnyal játszani — alkalom a veszekedésre. A második fordulóban nemesedett a párviadal, de nem enyhült a természetes ellentét a két egymásnak szánt fél között Mert — ismét csak az Álmoskönyvre hivatkozunk — asszonyt megverni: rút cselekedet, attól verést kapni: szégyen. Az Álmoskönyv is férfiszemléletű, a hímnem szempontjából nézi a vetélkedés kimenetelének lehetőségét. Látszólag. A dolog lényegét illetően ugyanis lehetetlen választás elé állítja a csúnyábbik nemet: a férfi, ha győz — rút dolgot cselekszik, ha viszont kikap — szégyenben marad. Erkölcsileg ezek szerint mindenképpen a férfiak lesznek a vesztesek, akkor is, ha több lesz a pontszámuk, sőt annak ellenére, hogy a három játékvezető János, Imre és Tamás. Az ellentmondások egy másik csoportja a technikai apparátusban lelhető fel. Nemhiába mondják, hogy a játék az élet gyakorlóterepe, a tévé szerény beruházásai gazdasági életünk egynémely fonákságát juttatták eszünkbe. Kétféle eredményjelzőt alkalmaztak: közönséges kétkarú mérleget, valamint egy digitális mutatót. Az első nehézkesnek és feleslegesnek bizonyult, a korszerűbb termék célszerűsége szemmel látható volt. A tévé selejtezte e mérleget. Ez a mellékesnek látszó körülmény a vetélkedő legfontosabb tanulsága ezideig. A másik tanulság az, hogy a javarészt „öncélú” versengés, az okító szándéktól mentes játék nemcsak szórakoztató, de igazán tanulságos is. A szórakoztató játék az emberiség zseniális találmánya: tétlenségnek álcázott tevékenység, pihenésnek nevezett erőgyűjtés. Mit tesznek a versenyzők, miközben részt vesznek a tréfákban? 1. Felmérik a feladat nehézségi fokát, 2. saját alkalmasságukat, 3. a teljesíthetőség százalékos esélyét, 4. vállalják a döntést és a fáradságot, 5. egy nagy kollektíva érdekében, 6. az egyenlő feltételek között induló konkurrencia figyelembevételével, 7. majd színes lélekkel dolgoznak a feladat teljesítésén, 8. ország-világ előtt vállalják a sikert vagy a kudarcot. Ennyi talán elég is egy mókás szórakoztató műsortól. JOVÁNOVICS MIKLÓS KRITI Ablak Tények, adatok Bajcsy-Zsilinszky Endre levele a Gestapo börtönéből (Bevezeti és közreadja Vígh Károly) 3 Emelkedő történelem. Frankel Leó tudósítása a magyarországi munkásmozgalomról Milyen nálunk a szellemi élet? Hermann István: Szellemi életünk hézagai Kondás Imre: Hozzászólás a vitához Nemes György: Sebek » Mátrai László köszöntése Reményi József Tamás: ,,Akkoriban abbahagytam az írást”. Beszélgetés Bereményi Gézával . Sőtér István: Haumann Péter klasszikusai Szilágyi Ákos: Korunk fantisztikus képzelete. Vázlat a science fictionról. E. Fehér Pál: Az ősmodell. Zamjatyin olvasása közben Beszélgetés Mezei Máriával Rózsa Gyula: Utószó egy eltűnt korszakhatárhoz 14 Bertolt Brecht Munkanaplójából (Bevezeti V. K., fordította Glavina Zsuzsa) 15 Tandori Dezső: Talajminták Írországból. Seamus Heaney verseiről 18 Keresztes Ágnes: Magyar város 1978-ban 19 Halda Aliz: Egy outsider töprengései a közgazdaságról 21 Fenyő István: „Mi rettegünk a tudományos tribüneitől”. 175 éve született Bajza József 22 Gyulai László—Lukács János: Egy egész világot átölelő szertartás. Jegyzetek a discoról 23 Haynal Kornél János: Válság, nosztalgia, útkeresés 25 Kolozsvári Grandpierre Emil: Teremhet-e műveltség az unalomban? 26 * Méliusz József: Kávéház nélkül (Szakolczay Lajos) 26 Déry Tibor: Botladozások (Almási Miklós) 27 Weöres Sándor: Harmincöt vers (Kartal Zsuzsa) 28 Tatay Sándor: Lődörgések kora (Illés Jenő) 28 Vihar Béla (1908—1978) 29 Gion Nándor: A kárókatonák még nem jöttek vissza (Csáki Judit) 29 Panek Zoltán: A földig már lépésben (Szávai János) 29 Lengyel Péter: Cseréptörés (Berkes Erzsébet) 30 Várkonyi Anikó: Kiszólít (Csókás László) 31 Georg Büchner: Danton halála (Koltai Tamás) 31 Mrozek: Tangó (Tarján Tamás) 32 Lev Tolsztoj: Legenda a lóról (H. R. G.) 33 Voltaire: Candide (Zappe László) 33 Franyó Zoltán (1387—1978) 34 Stanislaw Grochowiak: örült Gréta (T. T.) 34 Bereményi Géza: Légköbméter (A. M.) 34 Eörsi István: Play Molnár (Z. L.) 35 Mátyás király udvarának zenéje (Pernye András) 35 Keserű Ilona kiállítása (Aradi Nóra) 36 Schlemmer—Moholy-Nagy—Molnár: A Bauhaus színháza (Forgács Éva) 37 Egyszeregy (Urbán Mária) 38 Nem élhetek muzsikaszó nélkül (—nyerges—) 38 Kierkegaard: Vagy-vagy (F. K.) 38 Mezei Katalin: Anyagtanulmány (—kés) 39 Annus József: Húsvéthétfő (—Simon—) 39 Serfőző Simon: Amíg élünk (—norm—) 39 Tasnádi Varga Éva: Madártánc (B. É.) 39 Bernáth Aurél: Egy festő felfedezései (L. Z.) 39 Scarlatti: Kétszáz szonáta (P. A.) 39 Tv-jegyzet (Jovánovics Miklós) 40 A CÍMLAPON: Bertolt Brecht (Cikkünk a 15. oldalon) Művelődéspolitikai és kritikai lap Megjelenik havonta Felelős szerkesztő: Pándi Pál Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Csollány Ferenc Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII., Blaha Lujza tér 3. Szerkesztőség postacíme: Bp. Pf. 40. 1428. Kiadó postacíme: Bp. 1959. Telefon: 343-100, 142-220. Terjeszti a Magyar Posta . Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél és a Posta Központi Hírlap Irodánál (KHI Bp. V., József nádor tér 1. 1900.) Közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—96 162 pénzforgalmi jelzőszámára. Előfizetési díj fél évre 36,— Ft, egy évre 72.— Ft Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 79.2518/201 — Készült a Zrínyi Nyomdában Felelős vezető: Bolgár Imre HU ISSN 0324—7775 INDEX: 25 461 ....