Kritika 10. (1981)

1981 / 2. szám - Jovánovics Miklós: Tv-jegyzet - Helyreigazítás

TV-JEGYZET • „Petőfi” Nagy fába vágta fejszéjét a televízió, ami­kor elhatározta, hogy hatrészes filmsorozatot készít Petőfi Sándor életéről. Már maga a cím is vakmerőség: legnagyobb költőnk nevét írni a sorozat fölé, nyilván azt jelenti, hogy e névvel — sőt e fogalommal — kapcsolatos fontosabb jelenségeket a lehető legteljeseb­ben akarják megmutatni. Mit értünk ezen a néven, ezen a fogalmon, hogy Petőfi? — kérdezhetnénk iskolásán és a jelen esetben mégis célszerűen. S a válasz: egy ember életrajzát, egy költő életművét, egy legendakor múlhatatlanságát, történel­münk egyik fontos korszakának megszemé­­lyesedett csúcspontját — és sorolhatnánk még, hogy mi minden sűrűsödik össze e hat­betűs névben. Mindezt filmszerűen összegezni — művé­szien belefantáziálni, s közben hűségesen kö­vetni az életrajzi dokumentumok adatait — szinte lehetetlen feladat. Éppen ezért nyilvánvaló, hogy Szabó György, a forgatókönyv írója, és Horváth Ádám rendező, szándékukat tekintve keve­sebbel is megelégedtek. Minden valószínűség szerint arra törekedtek „csupán”, hogy a mindenki által ismertnek vélt költő életének és korának díszalbumát tárják a néző elé. Hat estén át végiglapozták e rendkívüli élet képeit, időt hagyva rá, hogy a ráismerés örö­me töltse el az úgynevezett „átlagnézőt” de azért időnként meglepetés is érte őt. A kritikusok nagy része elmarasztalta a filmsorozatot, mert művészi és történelmi re­­velációt várt tőle. Egy új és korszerű Petőfi­­képet. Ezt persze hiába keresték a népszerű­sítő sorozatnak szánt műfajban. Mi abból in­dulunk ki, hogy az átlagos Petőfi-elképzelése­­ket megelevenítve és némileg kiegészítve mi­ként teljesítette népművelő funkcióját ez a kétségtelenül gondosan előkészített vállalko­zás. 1972 végén vetítette a televízió Berek Kati, Zolnay Pál és Bihari Sándor emlékezetes do­kumentumfilmjét Keressük Petőfit címmel. Innen kell elindulnunk, hogy a jelenlegi Pe­­tőfi-sorozat helyét pontosan kijelölhessük. Berek Kati annak idején merész riporter­ként ilyen kérdéseket szegezett a lencsevégre került munkásoknak, földművelőknek és egyetemistáknak: „Mit tud Petőfi Sándor­ról?”, „Maga szereti Petőfi Sándort?” „Isme­ri azt a nevet hogy Petőfi Sándor?”. Megbot­­ránkoztatóan egyszerű kérdések, ha feltéte­lezzük, hogy a Petőfi nevű tantárgynak min­denki legalábbis középiskolai tanára lehetne e honban. Ám a riportalanyok között akadt nem egy, ami számára Petőfi ismeretlen vala­kinek bizonyult. Másrészt viszont a műveltek fanyalgása is tanulságos volt, amikor így nyi­latkoztak: „Én nem szeretem Petőfi Sándort, mert túl romantikus, túl gyerekes, nem elég komoly.” „Nem az én gondolataimmal foglal­kozik.” Sőt: „Petőfi Sándor a magyar iroda­lom strébere”. Annak a dokumentumfilmnek éppen az volt az érdeme, hogy a géniusz előtt rendszeresen tisztelgő közvéleményt néhány egyszerű ke­resztkérdéssel zavarba hozta és felzaklatta. Megfogalmazta az illetlen kérdést: vajon tár­sadalmunk minden rétegében méltó módon sáfárkodunk-e a nagy előd örökségével? Petőfi plebejus forradalmisága egyenesági örökségünk. Egyáltalán nem közömbös, ho­gyan él a nép tudatában a költő. A mosta­ni televíziós sorozat nagyobb részben megfe­lelt a konvencióknak, kisebb részben új isme­reteket igyekezett közkinccsé tenni. Ez az el­lentmondás végigkísérte a hatrészes vállalko­zást. Józsa Imre szerepjátszásában Petőfi egy­részt olyan volt, mint a Duna-parti szobron, tehát romantikusan idealizált. Másrészt köz­­napian esetleges, enyhén naturalisztikus, mint az egyes emlékiratokból rekonstruálható. Ez a kétféle ábrázolat azonban csak esetenként szintetizálódott egy-egy jelenetben. Pregnáns példája ennek az a drámai pilla­nat, amikor a fejéregyházi csata előtt a gya­logos honvédeket figyelmeztetik a lovasroham elleni védekezés szabályaira. A dárdával tá­madást mímelő lovasszúrás a háttérben álló és a kiképzés iránt közömbös Petőfit látszólag mintegy kettévágja. A jelenet szimbolikus ereje, a fátum előrevetítése arra hívja fel a figyelmet, hogy ehhez hasonló sűrítéssel gyak­rabban élhetett volna a rendező. Akár azok­nak a beállításoknak rovására is, amikor egy­et*a Petőfi-verset a konvencióknak megfele­lően igyekezett megjeleníteni, mint például A négyökrös szekér vagy a Szeptember vé­gén „történetének” felidézésekor. A forgatókönyv írója párhuzamosan képzel­te el az akkori történelem politikai színpadán szereplő jeles emberek tanácskozásait és a nép sűrűjében történelmi szerepre készülő költő életrajzának pillanatait. A párhuzam kissé messziről indult, s a két síkban mozgó cselekmény nem mindig találkozott össze ter­mészetes módon és hatásosan. Itt érkeztünk el a Petőfi-sorozat kulcskér­déséhez. Nevezetesen: lehetséges-e úgy ábrá­zolni egy híres ember teljes életét, hogy a film főleg róla szóljon, hogy ő álljon a törté­net középpontjában? Erre a fogas kérdésre kétféle választ ismer a dramaturgia. 1. a hí­res ember megeleveníthető, ha életének egy szakaszában sűrűsödik össze egész életének értelme, mégpedig oly módon, hogy az előz­mények és következmények éppen ott és ak­kor keresztezik egymást; erről a pontról kilá­tás nyílik a múltra és a jövőre egyaránt; 2. a híres ember megjeleníthető, ha életrajzi adatait szabadon kezeljük, az adatok közti ré­seket kiegészítjük az írói, illetve rendezői fantáziával. Szabó György első tévéfilmjében, a méltán elismerést aratott Széchenyi meggyilkoltatá­sában (1971) ezt a két lehetőséget kombinál­ta igen érdekesen. Akkor a Döblingben vég­zetét váró Széchenyi egyszerre volt azonos önmagával és az író képzeletében élő hőssel. Petőfiről viszont dokumentumfilmhez illő precizitással írt játékfilmet. Ez esetben mint­ha túlságosan lenyűgözték volna képzeletét Petőfi életének hiteles adatai, a legmerészebb fantáziát is felülmúló dokumentumok. Teljes­ségre törekedett, s ezért a külterjesség veszé­lyét is vállalta. Nem hagyta ki sorozatából a Petőfi-életrajz egyetlen szakaszát vagy cso­mópontját sem. Csakugyan megható volt, fő­leg a Szülőföldemen és a Deákpályámon cí­mű első két részben, a leendő nagy embert pendelyben vagy diákruhában látni. A felnőtt Petőfi érzékeltetéséhez már kevesebbet nyúj­tott a szöveg ,a kép és a színész is. A költő karaktere, tehetségének sajátossága, magán­emberi habitusa, politikai szenvedélye és okossága csak nyomokban volt fellelhető. Alighanem az alkotókat mindvégig lenyűgö­ző feladat nehézsége, és az ehhez járuló mú­zeumi áhitat miatt. Ez az év mindenesetre a Petőfi-sorozat kö­rüli vitákkal, s ezáltal a Petőfi körüli össz­népi vitákkal kezdődött. Ha ezt akarta elérni a televízió, még elégedett is lehet. JOVÁNOVICS MIKLÓS TÉNYEK — ADATOK A Kritika 1980-as példányszámának alakulásáról január 13 864 július 13 988 február 13 379 augusztus 13 784 március 13 410 szeptember 15 065 április 13 621 október 14 380 május 13 598 november 13 764 június 14 177 december 14 355 HELYREIGAZÍTÁS A Kritika 1980. novemberi számának 16. oldalán megjelent cikk első mondatában téves adat szere­pel. Bibó István A magyar demokrácia válsága c. írása a Valóság 1945. október—decemberi számában jelent meg, s nem a Válaszban. Ez utóbbiban már csak azért sem láthatott ekkor napvilágot, mivel a Válasz a felszabadulás után, 1946 októberében indult meg újra. (A szerk.) KRITIKA Ablak 2 Az értelemig és tovább 2 Takáts Gyula köszöntése (H. E.) 2 Lessing emlékezete (Sz. I.) 2 Szabolcsi Miklós: Irodalmi folyóirataink a 70-es években 3 Spira György: Hogyan írjunk történelmet? 4 Illyés Mária: A százéves Léger 5 Orosz László: Jegyzetek egy tankönyvről 6 Fórum Ladányi Andor: Viták a tanárképzés körül 7 Tökéczki László: A tanárképzés „trösztö­­sítése” ellen 8 Zappe László: Gazdaság és erkölcs 10 Lukács György: Megélt gondolkodás. I. (For­dította: V. Meller Ágnes, a jegyzeteket ké­szítette Zolla A. Dénes) 11 Körtvélyes Géza: Bartók és a magyar ba­lettművészet 15 Párezer Ferenc: Történetek a „Szikra” nagy korszakáról 16 Olcsai Kiss Zoltán (1895—1981) 17 Vita Vekerdi József: Ne bonyolítsuk azt, ami egyszerű 18 Szepes Erika: Terminológiai egyeztetés — nézetkülönbségekkel? 18 József Dénes: A győri Közlekedési és Táv­közlési Műszaki Főiskoláról 19 Vita az alkoholizmusról dr. Samu István: A káros mértékű hazai alkoholfogyasztásról 20 Könczöl Csaba: „Cui prodest?” — Hozzá­szólás dr. Samu István cikkéhez 24 Wintermantel István: Versélmények, évfor­dulón 25 * Múlt, jövő mezsgyéjén (Szakolczay Lajos) 26 Weöres Sándor: Ének a határtalanról (Emö­­key István) 27 Vészi Endre elbeszélései (Szabó B. István) 28 Szabó Dezső: A kötél legendája (Budai Ba­logh Sándor) 28 Péntek Imre: Édesség anti-reklám (Kovács Dezső) 29 Balogh Attila: Lendítem lábamat (Simon Zoltán) 29 Somlyó György: Szerelőszőnyeg (Fenyő Ist­ván) 30 Veres András: Mű, érték, műérték (Angya­losi Gergely) 31 Koltai Tamás: Magyar drámák színháza (Nyerges András) 32 Lőrincze Lajos: Emberközpontú nyelvműve­lés (Grétsy László) 32 Shakespeare: IV. Henrik (Almási Miklós) 33 Páskándi Géza: A koronatanú (Koltai Ta­más) 34 Bulgakov: őfelsége komédiása (A. M.) 34 Enquist: A tribádok éjszakája (Tarján Tamás) 35 Psyché (Hegyi Gyula) 35 Kokas Ignác a Műcsarnokban (Rényi And­rás) 36 Urr Ida: A fényrács mágiája (E. l.) 38 Baracs Dénes: „Virágozzék egy szál virág” (~d—) 38 Magyar Amor (­jase) Vámmentes házasság (—zöldi—) 38 Fókusz 39 Tv-jegyzet (Jovánovics Miklós) 40 Helyreigazítás 40 A CÍMLAPON: Hernádi Judit és Darvas Iván Bulgakov: Őfelsége komédiása című darabjában Cikkünk a 34. oldalon Művelődéspolitikai és kritikai lap Megjelenik havonta Felelős szerkesztő: Pándi Pál Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Till Imre Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII., Blaha Lujza tér 3. Szerkesztőség postacíme: Bp. Pf. 40. 1428. Kiadó postacíme: Bp. 1959. Te­lefon: 343-100, 336-130. • Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a Posta Központi Hírlap Irodánál (postacím: Budapest, V., József nádor tér 1. 1900) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215—96 162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: egy évre 84.— Ft. Kéziratokat nem őrzü­nk meg és nem küldünk vissza. 81.2518/2­ 02 — Készült a Zrínyi Nyomdában Felelős vezető: Vágó Sándorné HU ISSN 0324—7775 INDEX: 25 461 /2­40

Next