Kritika 12. (1983)
1983 / 6. szám - Szász Imre: TV-jegyzet - K. D.: Fábián Zoltán 1926-1983
A Jókai nótájára Nemegyszer irigyeltem a BBC irodalmi adaptációit — azért is, mert a miénkénél sokkalta nagyobb prózaírói örökségből válogathatnak az angol televíziósok, s azért is, mert ezeket a munkákat többnyire igen szépen, a mű ízéhez, jellegéhez, szelleméhez híven csinálják meg. És mindig élt bennem az a (talán megalapozatlan) hit, hogy ha nem is szükségképpen az elsőrendű nagy művek között, mi is találhatunk hagyományainkban olyan regényeket, novellákat, amelyek csupán alakítással s nem csonkítással áttehetők képernyőre. Ezért minden ilyen kísérletet örömmel, és persze szorongva figyelek. Legutóbb a Sárközi György regényének (Mint oldott kéve) adaptációját, Sárközi regényét nem tartja nyilván az eleven irodalmi köztudat — illendő volna azt mondani, kitűnő költőről lévén szó, hogy igazságtalanul. Abban ugyan biztos vagyok, hogy a regény többet érdemel, mint amennyi figyelmet szentelünk rá, mégsem tartom igazán jelentős műnek. Legalábbis a nagyobbik felét, amely túlontúl szétágazik, túlontúl igyekszik átfogó képet adni a szabadságharcról, mégpedig nem egy hős átfűtött, érzelmileg általános érvényű sorsával, hanem sok hőssel, sok szálon, sok epizóddal. És talán nem mondható szerencsésnek a történelmi regénynél s általában a magyar prózában szokatlanabb elbeszélő jelen használata, amely a regényt szinte vázlatossá, hogy azt ne mondjam, filmforgatókönyvszerűvé teszi. A könyv, mint Belia György tanulmánya jelzi, valószínűleg sokat bújtat Sárközinek, a költőnek hitbéli lélekváltásából, de ez, végtére is, ha nem vezérmotívum, kevéssé érdekelheti az olvasót — vagy a tévé-forgatókönyv íróját. A regény második fele azonban — meglehet, némiképp vázlatosan — egy különleges, társtalan, szomorú és sokkal több figyelmet érdemlő munka a magyar próza történetében. Úgy hiszem, kvalifikációit nézve keresve sem találhatott volna az ember jobb forgatókönyvírót Nemeskürty Istvánnál, pangó történelmi kérdések felpezsdítőjénél, elfelejtett irodalmi munkák felidézőjénél, s ráadásul filmszakembernél. A sorozat beharangozójában azt mondta, hogy a fantasztikus sors minden mozzanata igaz. Higgyük el neki , átmenetileg. Még azt is beleegyezően tudomásul kell vennünk, hogy Nemeskürty nemcsak a regény, hanem Mednyánszky Cézár annak idején névtelenül megjelent emlékezései alapján alakította ki a forgatókönyvet, hiszen Sárközi György is innen merítette az életrajz legnagyobb részét, abban azonban már nem vagyók egészen biztos, hogy szerencsés volt más forrásokhoz is folyamodni (úgy vélem, Kászoni Dániel emlékirataitól Pulszkyig sok mindent megvizsgált a forgatókönyvíró). Mert lehet, hogy így történeti tudásunk egy-egy mozzanattal bővült, de az amúgy is elágazó mű még ágas-bogasabbá vált általa. Persze a regénytől való eltéréseket felróni, ha azok a sorozat jobb alakítását, esetleg éppen a regény hívebb és erőteljesebb viszszaadását szolgálják, nemcsak méltánytalanság, de ostobaság is volna. Paradox módra azonban úgy éreztem néha, hogy Nemeskürtynek éppen a kitűnő kvalifikációi váltak az átdolgozás hátrányára. A történész nem tudott lemondani az eredeti széles történelmi tablójáról, sőt kiegészítésekről sem. Nyugodtan elhagyhatónak éreztem volna például Dembinszkyt, Mészáros Lázárral, vonatutazással egyetemben, és feleslegesnek a regényben, s az emlékiratokban meg sem jelenő Mazzini teátrálisan titokzatos és az egészet még csak egy halvány árnyalattal sem színe-esítő felléptetését. Nemeskürtynek jó lett volna elfelejteni egyet s mást abból, amit tud. Még inkább eltűnődtem azon, miért kellett e romantikus sorsot nem oly romantikusan feldolgozó regényt ennyire jókarosan kalandossá tenni. Világosról való menekülés, csónakkal, bilinccsel, lövöldözéssel — a regényben erről nincs szó, az emlékiratok is csak annyit mondanak, hogy kalandos volt a menekülés. Aztán a mini-western, aminek Ausztráliában tanúi voltunk, homoksivataggal, kocsmával, lövöldözéssel, a „Három aranyásó ment a hegyek közt a vízesés felé” kezdetű hajdani sláger szellemében. Ezt mindkét forrásmunka egészen másképp adja elő, a melbourne-i (s nem erdei) banditatámadásig. Kár volt a hihetőbb s emberibb történetet ponyvára felcserélni. Ugyanígy olcsónak éreztem, mikor a cigányprímás elszavalja Tompa Mihály versét — ennyit s ily hiteltelen jelenetet arra áldozni, hogy a cím megmagyaráztassék! S ha fedi is a mindenkori emigrációk közkeletű képét az a honfibú, amelyet egy kocsmában előadnak az emigránsok: én Mednyánszky helyzetéhez hívebbnek érzem a regényt, ahol Teleki László mondja el a dolgozószobájában ugyanazt a tirádát. Summázva e kalandosabb és színesebb kiegészítésekről való véleményemet: úgy érzem, hogy a filmszakember túlontúl is gondolt arra, hogyan köthetné le a filmcsinálás sablonjaival a nézőt. A felkészültség rutinja győzött a művel szembeni alázaton. Ezt éreztem Révész György rendezésében is. Azok a hosszú képsorok például, amelyek a hazáját elhagyó Cézárt kísérik, hogy jól beledömöcköltessék a nézőbe: itt valami nagy megrázkódtatásnak tanúja, majd a későbbi flashback-ek nagyon sablonos megoldásnak tetszettek, s ráadásul unalmasnak és feleslegesnek is, pedig ennek a kedvéért lett a párizsi operaházi Rigolettó előadásból a sorozatban Berliozest. A rendezést sem éreztem tehát ihletett munkának. Legkevésbé ihletettnek pedig Kovács Titusz Cézárját éreztem. Fáci volt, tompa és érdektelen. Mindezt persze oly sok héttel a sorozat után felesleges is volna talán megírni, ha nem érezném epidémiának, adaptációs gyakorlatunkban, hogy a munkát inkább irányítják külső meggondolások, mint az eredeti kibontakoztatásának szándéka. SZÁSZ IMRE Fábián Zoltán 1926-198 Mindig voltak s lesznek az irodalmi életnek munkásai, akik nem a halhatatlanságot ostromolva írják be nevüket egy nemzet literatúrájának történetébe, de a zajos sikerektől visszavonulva, alázattal szolgálják a kultúra ügyét, az irodalom népszerűsítését, a pályatársak támogatását. Fábián Zoltán minden bizonnyal közülük is az elsők között volt: író és közember, afféle munkás-liiterátor, aki legértékesebb éveit felelős irodalmi posztokon töltötte s egyszerre vállalt közéleti tevékenységet, önkéntes kultúraközvetítői munkát, s a magyar író keserű-édes megbízatását. A Nyírség szülötte volt, a perifériákról érkezett a magyar irodalomba, mint sok íróelődje, Szabó Pál és Darvas József fölfedezettjeként, novellistaként indult az ötvenes évek legelején. A Csillagban, az Irodalmi Újságban, az Új Hangban megjelent elbeszélései a realista próza ígéretes alkotójaként ismertették meg a nevét; sorra jelentek meg novelláskötetei és kisregényei, melyek a paraszti világ elkötelezett, hűséges követeként mutatták be őt. Szépírói munkássága mellett már korán vállalt irodalompolitikai feladatokat, 1953-tól öt éven át az írószövetség titkára volt, 69-től Darvas József örökébe lépett az OlvasóNépért mozgalom egyik fő szervezőjeként, s 1970-től ismét ő töltötte be a Magyar Írók Szövetségének titkári tisztét. Számos közéleti megbízatása mellett haláláig ő volt az Irodalmi Alap segélyezési bizottságának is az elnöke, s a Dunakanyar vidékének irodalmiművészeti patrónusa. Ha majd az utókor elvégzi munkáinak számbavételét, korán, tragikusan félbeszakadt pályát és művet talál. Az ötvenhét évesen távozott, József Attila-díjas Fábián Zoltán személyében tevékeny embert ragadott el a tragikus véletlen, az ostoba halál. K. D. Ablak 2 Szalai Sándor halálára (1912—1983) 2 Rátz Ferenc: Minőség és tekintély — A pedagógusok megbecsülésének hiányáról 3 Kozma Tamás: Népességstabilizálás és iskolafejlesztés 4 Beke József: Irodalmi ,,Ki mit tud?” — Gondolatok a most érettségizők irodalmi ismereteiről 5 Niederhauser Emil: A magyarországi nemzetiségekről 7 Trude Richter: Korunk gyűrűparabolája (Bevezeti Sziklai László, fordította: Kardos Péter) 8 Stephan Hermlin: Hölderlin 1944-ben (Fordította Vörös T. Károly) 9 Hans Koch: Marx, Engels, — az irodalom és a kor harcai (Fordította: Falusi Ágnes) 10 Megjegyzések a szektásság politikai gyökereiről — Emlékek és kommentárok (Tóth Pál beszélgetése Horváth Mártonnal) 11 Koltai Tamás: Gobbi Hilda születésnapján 14 Befogadás és esztétika Voigt Vilmos: A befogadásesztétika befogadásának esztétikai problémái 15 Kéri Elemér: A művészet a meggyőzés művészete is 15 Nagy Sz. Péter: Szentkuthy Miklós 75 éves 16 Tájékoztatás: Hu Jao-pang: Tartsunk ki az elemzés módszere mellett, hágjunk magasabbra (Fordította: Polonyi Péter) 17 Ontológia és ismeretelmélet — Beszélgetés Mátrai Lászlóval és Hermann Istvánnal (Szerdahelyi István) 18 1 Nagy Péter: A huszadik század drámájáról 21 1 A rock és a neoavantgarde — Beszélgetés Szabolcsi Miklóssal (Gyárfás Péter) 23 1 Levél a visszhangról — Dr. Kis György 3 esperes plébános levele 25 1 Tarján Tamás: Egy nevettető halálára (Kazal J László 1911—1983) 26 1 Fekete Sándor: Egy vita háttere 26 1 Rajk András: Oda — József Attila költeményének keletkezéstörténete 27 1 Sőtér István: Bűnbeesés (Pálmai Kálmán) 27 1 Ladányi Mihály: Gyere vissza (Garai Gábor) 28 Baranyi Ferenc: Szerelem és háború (Bárdos Éva) 28 Kertész Ákos: Családi ház manzárddal (Balogh Ernő) 29 Hajnóczy Péter művei (Kovács Dezső) 29 Két könyv József Attiláról (Gyertyán Ervin) 30 Tüskés Tibor két könyvéről (Rónay László) 32 Rónay László: Szabálytalan arcképek (Fülöp László) 32 Shakespeare: Rómeó és Júlia (Nagy Péter) 33 Eliott Webber: Macskák (Koltai Tamás) 33 Kassák Lajos: Angyalföld (Almási Miklós) 34 Schiller: Ármány és szerelem (György Péter) 35 4 Krleza: Agónia (Zappe László) 33 1 Fielding Zalában (Molnár Gál Péter) 36 Vérszerződés (Forgács Iván) 36 Klasszikus versenyművek — Hungarotonfelvételen (Fittler Katalin) 37 Szabó László: Magyar múlt Dél-Amerikában (T. L.) 38 Ingmar Bergmann: Fafestmény (más) Régi zene (—fittler—) 38 Rocknapló (— zöldi —) 38 A Kritika 15 éve — Repertórium (Sz. K.) 38 Fókusz 39 TV-jegyzet (Szász Imre) Fábián Zoltán 1926—1983 (K. D.) 40 A CÍMLAPON Ladányi Mihály Cikkünk a 28. oldalon Művelődéspolitikai és kritikai lap Megjelenik havonta Felelős szerkesztő: Pándi Pál Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Till Imre Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest VIII. Blaha Lujza tér 3. Szerkesztőség postacíme: Bp. Pf. 40. 1428. Kiadó postacíme: Bp. 1959. Telefon: 343-100, 336-130. 0 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a Posta Központi Hírlap Irodánál (postacím: Budapest, V. József nádor tér 1. 1900) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI # 215—96 162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: egy évre 84.— Ft. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 83.2.51.4M8 — Készült a Zrínyi Nyomdában Felelős vezető: Vágó Sándorné vezérigazgató HU ISSN 0324—7775 INDEX: 25 461 40