Kritika 13. (1984)

1984 / 8. szám - Murányi Gábor: Szántó Judit ismeretlen naplója (1938-1946)

ba írta Attila a lemondását bejelentő levelét, és szóban is. Most látni aztán, milyen jól gondolkodtak! Azt, hogy panaszkodott Rájuk , hogy elzárják mindentől, hogy egy lap sem hozza dolgait, hogy az írók is milyen távolról barátkoznak Vele, és teli panasszal, haraggal. Én mikor eljöttem Tőle, felkerestem azokat az írókat, akiket becsült, hogy egy szimpátia megnyilvánulást lásson majd albívan, ha egy előadást hozok össze Attila javára, és a Baumgarten díjról is írtam Jolánnak, amit biztosra ígért Illyés, és amire kért és sürgetett Jolán. Persze, azóta sok minden történt... Hogy a Szép Szóban1’ Remenyik megtámadott engem, hogy a Szép Szó kertel és hazudik, ferdít. Miért teszi? Jól tudják milyen súlyos lett volna nyilvánosságra hoznom Attila lemondását. Persze az utóbbi időben egészen úgy kezelték Attilát, mint akinek ritkán vannak értelmes, tudatos kívánságai, és akarata pedig egész értelmetlen, gyanakvó. Az emlékszám elolvasása után milyen undorral gondoltam az egész szerkesztői társaságra. Milyen egymásnak ellentmondó cikkek. M. Zs.16 szerint az a proligyerek volt, aki hiába akart osztályától, annak elnyomottsági érzetétől szabadulni, aki szégyenkezve vallotta volna be ferencvárosi születését. Amit soha el nem hallgatott, és pláne, hogy szégyellt volna! Azt kell hinnem, M Zs. soha nem olvasta verseit, nem is beszélve a ,,Medvetánc” c. kötetéről,17 ahol pontosan leírta születése évét és ferencvárosi születését. A H. B. szerint „charm” volt,18 a másik szerint nagyon régen volt „charm”, már évek óta elgyötört, agyonkínzott, idegileg beteg lélek volt. Nincs előttem az Emlékszám, azért csak ami megmaradt bennem, azokat hozom fel. D. T.19, aki szocialista költőiségéről beszél lírai szószba mártva, aki elmond egy esetet, amit tőlem hallott, mikor Attilát másodszor meglátogattam, és vigasztaltam, és a proletárok szeretetéről beszéltem. Emlékezetébe hoztam a kis pék esetét, amit jó szívvel hallgatott. Mert tudom mit szenvedett azért, mert Illyést vitték Moszkvába 21, és őt a S. K.-ban 21 fasiszta költőnek bélyegezték, ő kiállt, hahibásan is, ezzel a sértett emberségével és bántotta őket. Mert a kommünben 13 éves korában 3 napig a lóversenytéren dolgozott, önként jelentkezve, hogy a közös földet az ő munkája is növelje. 13 éves volt, illeg, könyveket olvasott, és sha újságot vett vagy olvasott, mindig büszke volt arra, hogy a Népszavát olvasta, mert az munkáslap volt. Mikor megismerkedtünk, anarchista volt és 20 éves, sajnos ezekből az időkből való versei elvesztek. „Burzsuj bőrbe bújtasd Marxot”22 stb ... Idegorvosának megállapításai betegségére vonatkozólag — nagyképű, üres szavak.21 Könnyű ezeket leírni most, halála után. Ha az idegorvosok, köztük barátai dr. K. I.21 beszélt arról mennyire helytelen volt a szanatóriumi kezelése , mikor Bak nem engedte hozzá barátait. „Egyedül voltam oly soká”25 stb. utolsó verse! Emberekre, szeretetre volt szüksége! Mielőtt Szárszóra vitték szegényt, Nővére mesélte, Jolán, aki Baktól megkérdezte, hogy ápoló nélkül leviheti-e Attilát, mert három gyerek él velük, nem veszélyes-e A. betegsége. A másokra nézve nem, csak arra kell vigyázni, hogy fel ne kösse magát!!! Ez volt halála előtt az idegorvos megállapítása!!! és mégis leengedte a családi bajokkal és konfliktusokkal teljes embert. Két idegbeteg nővér közé, akik ha bármilyen jósággal vették volna is körül Attilát, még így is sok lett volna. A pénzbeli dolgait, mióta elment nem igen ismertem. Egy verséből, hogy villanyát kikapcsolták erről és, hogy üres, bátortalan lakásban lakott egy teljes hónapig — amíg Etus nővére nem küldött, és hogy fel kellett a lakást adnia, mert nem tudta fizetni. A mecénás H. B.-hez úgy került Attila, hogy 934-ben H.(ódmező) V.(ásár)ihelyről hazatérve analytikust keresett, mert a már 2. éve tartó analyzis után Dr. Rapa21’ nem akarta kezelni — kellett már akkor valaki, aki folytassa, ezt érezte és Dr. K. I. ajánlotta (olvashatatlan szó) Editet, és (két olvashatatlan betű) én magam is igyekeztem hogy megnyerjem Editet, mert ilyen halála előtti idegállapotban volt már akkor is. Igen, de fizetni kell! Ekkor Harsány Ilona, a báró barátnője, ki Attila költészetét nagyon becsülte, beajánlotta K. I. kérésére Bertalanhoz, aki egy ideig havi 50 pengővel segítette Attilát. Ezt 3—4 hónap múlva redukálta 30-ra, mondván nincs több pénze erre a célra! Közben történt: az írói reform nemzedék kiállt Gömbös mellé és cikkeztek.27 Erre válaszolt Attila, velük szemben állva.28 Itt kapcsolódott barátsága Ignotus Pállal, aki szintén az ellenzékben állt. Találkozásukból eredt az a vágy, hogy lapot csináljanak ketten, realizálásához pénz kellett A. felvetette H. B.-t, aki háromezer pengővel finanszírozta a lapot, Fejtőt és a jelenlegi gárdát hozzáadva, más író nem is igen került lapjukhoz. Pénzt nem kaptak, csak két-három hónap múlva ötven pengőt. Dolgoztak is. Gyerekes nagyképűséggel kezdték. „Pofára” ment kinek hozzák a cikkét éskinek nem. Attilával korrektúrát javítottam késő éjjelig és ő boldogan dolgozott, a címet is K. I.-nál csinálta. Úgy érezte H. B. lekenyerezte, ezért „hálás” volt és hagyta, hogy ideológiáját hozzájuk igazolja. Sok vitánk és veszekedésünk volt ebben az időben. Ő mint liberális! Az ő nyugtalan, megoldást és feloldást váró szellemi éhsége, amit mindig felhígított, ha egy SZÉP SZÓ Sierkent Abitolliig : »•EJTŐ FERENC, GÁSPÁR ZOLTÁN, HATVANY BERTALAN. IGNOTIS PÁL. REMENYIK ZSIGMOND megemlékezések Móricz Zsigmond : Nagyon fáj froniáta Héla: József Attila (vers) Németh Andor: A semmi árán Fenyő László : Sorok keretben (vers) Déry Tibor : Emlékül Berda József: Meghalt (vers) Hatvany Bertalan : Attila Devecseri Gábor: József Attila halálára (vers) Remenyik Zsigmond: Költő és a valóság Ignotus Pál : Költő és a halál Kelen László : Költő a síneken (vers) MÉLTATÁSOK Fejtő Ferenc: Jenef Attila költészete Bóka Iászló: toller és stílus Fűti József : József Attila természetszemlélete Szélpál Árpád: A szocialista költő ADALÉKOK Thomas Mann: levél Bak Rollert dr. : József Attila betegsége Melleky Kornél dr. József Attiláról *, ügyvétije Ottó Ferenc: A költőről megzenésitője Nádasi József A költő és s versforma /. II . József Attil mil a nyonulá/. József Atilla-emlékestek S«lmmackón KIADATLAN VERSEK \ SZÉP SZÓ HÍREI (Eml. kiMállások Pesten és vidékén' i*\yiiii:o\ hí\i>\s ki t.öwói itt \ p i..w neki kedves barátja így szerette volna. Büszkesége így fizetett meg azoknak, kiknek anyagi hatalom állt rendelkezésükre. Akkor szidta a moszkvaiakat a Szocializmusban megjelent cikkeiben, hány cikket írt ellenük, nem higgadt szellemi felsőbbséggel, hanem indulattal. Reggelig folyt e vitánk és kértem: Attila, jó igazad van, veszekedj velem, vagy írd meg tényekkel, számokkal ellenvetésedet. Lásd be már, hogy az indulattól eredt cikkeiddel eddig csak magadnak ártottál, hogy megint kevesebb ember lesz, aki emberséged is megérti, pedig neked ez hiányzik, így is volt. Mert ha véletlenül X. Y.-nál voltunk, aki mondjuk jobboldali ember volt, akkor Attila a legerősebb „baloldali” volt, ha meg ellenkezőleg, baloldaliakkal jöttünk össze, akkor jobboldali volt, mindenki más jobboldalinál. Az emberek így is vették — ezen aztán csodálkozott. Ha nélkülem vitázott így az emberekkel, akkor sértődött szívvel, panaszosan jött haza. Természetes, így bántották az emberek. Bolondnak nyilvánították. Pedig célja mindig az volt: vitázni. „Mondjatok valamit, hadd cáfolom meg”, így hívtuk őt. Miért volt ez az örök keresés benne? A végső okok a teremtés és halál problémája. Az analízis szükségessége? Hogy került az első analytikusához, Dr. R. S.-hoz? Szegedről ismerte, és Pesten találkozott vele, akkor már az illegális mozgalomban részt vett. Vidám volt és sokat tanult, életünk boldog korszaka volt. Villamoson utaztak R. S.-val, ott találkozott. Hogy van, mi újság után Attila soványságát hozta fel R.. Attila említette, hogy sokáig gyomorbeteg volt és paszírozott dolgokat evett, és ezt Etus főzte Neki! Ezt szerette mondani. Lásd, törődnek vele! Ez volt alapja. R. egy könyvet írt amikor az ideges gyomortünetekről és kérte Attilát látogassa őt meg, szeretne Vele beszélni. Akkor még Attila a „Jaurés”-ban tartott Gärtner29 előadáson igen analízis ellenes volt. Volt egy közbeszólása, amit az orvos „a szekszuálisan elnyomott ifjúságról” tartott, amelynek lényege mégis az volt, mintha impotens és beteg volna a mai generáció. Attila: „Más az, ha egy ember, nyolc szobás lakásban, hol gőzfűtéses meleg van, és ő már mint a gazdag a duma alatt vacog. És más, ha egy ember télen kiskabátban az uccán vacog”. Lakást az ifjúságnak ezzel fejezte be! Persze nagy taps után sietett felém, akkor még boldogan éltünk és így is éreztük igazunkat. De dr. R. S-t mikor felkereste és barátságos beszélgetés közben megkérte R., hogy az ő stylusa nem egészen hibátlan, dolgozza és nézze át Attila. S amíg Attila a könyvét stylizálta, gyomrában csupa rendetlen zavarokról panaszkodott, minden ideges tünetet magáénak vállalt, és mikor a könyvet befejezte, arra kérte R.-t, hogy vegye őt analyzisbe. A könyvért 250 pengőt kapott volna Attila, ezt leanalyzálták. Az első analytikus óra utáni találkozást sohsem felejtem el. Hazajött és ideges indulattal beszélt velem arról, hogy ő mennyire agresszív, hogy ő mennyire fél önmagától, mert ő gyilkolni fog, és miért is ne, és járt föl és alá a lakásban kiforgatva önmagából, ahogy addig soha nem láttam. Beszéltem arról,hogy ezt nem értem, mit akar az agressziójával, kit akar és miért megölni ? Nem tudom, de az analízisben az jött ki, hogy én gyilkolni fogok, az is lehet, hogy gyilkoltam is, csak nem emlékszem. Mondd, Te nem tudod milyen gyerek voltam én? Hátha ott, akkor régen már én öltem? Magam is megrémültem attól amit mondott, de már ahogyan egyéb vitákban is meg szoktuk egymásnak mondani véleményünket, ugyanazt tettem: Nézd gyerekem, mondtam, ha te valakit megöltél volna, erről már régen tudtál volna — ez marhaság. Ha pedig most meg akarsz ölni valakit, az visszaháramlik rád. Mindenért meg kell fizetnünk! Ha bántsz Valakit, az Téged visszabánt, ha ölsz bezárnak, és ez nem nagy öröm lehet, ezt tudhatod. Igaz, de miért érzem így? ... Gyere ide fiam, majd elmesélem, és meséltem, amit csak tudtam tőle elégedetlen sorsáról. Mama, mama bújt hozzám oly erősen, mintha attól félt volna, hogy elhagyom. Mert akit hívott, tudtam, nem én vagyok, az a „mama”, aki már nincs! Az analízis menetéről beszámolt, úgyhogy R. lakását úgy ismertem, mint ő, aki odajárt. Később más tünetekről is mesélt és úgy jött haza, hogy féltem Tőle, de nem tőle, inkább R.-tól. Már négy hónapja analízisben volt, mikor egy este lementünk a „Japánba”, beszélgettünk, egyszer csak egy férfi vonul át a kávéházon, megjegyzem, arról, hogy milyen külsejű R., arról Attila nem beszélt. Megakadok, dadogok, és a férfire nézek, szinte eszelősen mondom. Te Attila, ugye ez R.? Attila is megdöbbent, mert tényleg ő volt. Egymás mellett ültünk, riadtan, mint akik valami rettenetes dolognak volnának a hatalmában, valami megnevezhetetlen kiszolgáltatottságnak, ami ellen védekezni nem tudunk. Gyűlöltem ezt az embert! Hogy mért gyűlölik a családtagok az analytikusokat, miért nem gondolkodnak ezen is az analytikusok? Mert ha gyógyítanak, miért éppen ők azok, akiket kivétel nélkül, vagy majdnem kivétel nélkül utálják? Mert az, hogy most kapcsolatban vagyunk az analyzálttal, és hogy ilyen formában kiszolgáltatva vagyunk, ez még nem elég, ezért én még nem gyűlölnék valakit, ha az, akit szeretek így gyógyuláshoz juthat. De várjon tudják-e az orvosok, hogyan viselkedik otthon betegük, aki míg egy hosszú órán múltjából szedi elő féltett és nem is tudott titkait, addig a jelenben valami ésszerűtlen sehovásem tartozással teng-teng. Ha mégis visszahozzuk ebből a letargikus állapotból, ahhoz annyi megértés, önfeláldozás, személytelen létezés kell, hogy ezt elviselni csak akkor lehet, ha értékelni tudjuk emberünket, és úgy vesszük, mint egy beteg, beteg gyámoltalan embert. (Mert azt hiszem őrült VL KÖTET I. EI/.ET 1938. JAM IR-IEBRI/ÁH *1. SZÁM Fényképek és kottamelléklet József Attila : Curriculum vitae József Attila Utolsó versei Egy Flóra-vers facsimiléje Jóxtil Attila : Töredékek József Attila: Hegel, Marx, Freud (tanulmány) .