Kritika 13. (1984)

1984 / 4. szám - Meddig Hamlet Hamlet? - Molnár Gál Péter: Hamletiána

Horatio: ...elköltötte arany szavait Hamlet: Az övé, uram (V./2.) Eörsi István elköltötte Arany szavait. A rendezővel együtt restaurálta a fordításreme­ket. 1. kiigazított félrefordításokat; 2. fölhasz­nálta a Shakespeare-filológia eredményeit; 3. megtisztította a befogadást nehezítő régies igealakoktól a szöveget; 3. napi közönséghez címzett szöveget készített annyiban is, hogy kiegyenesített bonyolult körmondatokat. Eörsi működtethető színházi szöveget adott, ön­mérséklő tapintattal végezte ablaklemosó­szolgálatát. Az új foglalatban még inkább ra­gyognak Arany János találatai. „Szó, szó, szó” Más kérdés, mennyit hallunk meg a fűzfa­irodalmárokat pukkasztó restaurált versből. Az előadás elején Kaposvárott dánul beszél­nek. Szót sem érteni, tehát magyar színház­ban vagyunk. Eörsi szövege célszerűen mat­­tabb az Aranyénál. Illik a romantikusan fen­ségest elhárító fölfogáshoz. De trehány szája­kon billeg a szöveg. Pécsett verset gargalizálnak. Kivéve Ham­letet, aki természetes lélegzettel gondolattá oldja a verset. Kulka meghökkentő tartalmú szünetekkel naturalizálja az emelkedett be­szédet. Gálffi verset mond fekete ruhában. A töb­bi: csupa beszédhiba. A győri Hamlet logo­pédusért kiált. Lúgkövet-ivott hangok. Pohá­­ron-csiszolt nyelvűek. Korcsma-rekedtek. Csupa civil-intonáció. Esetleges beszédű. El­lentételként itt is jelentkezik a mindenik ren­dezésben igényelt megcsapolt dagály. A győri Hamlet akusztikusan annyiban shakespeare-i, hogy: „Irtóztató, irtóztató, irtóztató.” (I./5.) Innen hangzanak föl a lefúrt nyelvű színé­szet legfülcsavaróbb példái. Hol van Helsingőr? Gálffi Visegrádon bolyong Mátyás király várában, Banovich Tamás Heltai Jenő: Néma leventéjének várát építette föl. Játszható a darab akár viktoriánus jelmezekben, lebonyo­lódhat II. Vilmos császársága idején. Csak a renaissance-ben nem. Donáth Péter kaposvári filc-függönyei ké­nyelmet nyújtanak a változásokhoz. A korti­­naszerűen fölgöngyölödő háttérfüggöny mö­gött a rivaldával párhuzamosan ipari vaska­pu. Vagy vasfüggöny? Két vasfüggöny között egy Helsingőr, Haidecker-kerítés elfektetett rácsai ívelnek át a pécsi színpadon (Háros Annamária tervei szerint). Az előadás drá­­maisága: miként kerülhető ki a díszlet, tud­nak-e a színészek talpalatnyi helyet szabadí­tani a játékhoz. Győrött new-wave-királyfi barlangvasút-palotában. Bachmann Gábor díszletsárkányának lába-farka között bolyon­­ganak a Tabea Blumenschein-öltöztette shakespeare-i személyek. Hamlet-mobil a fő­szereplő, aki megfürdött Nicolaus Sahöffer savanyúcukor-fényeiben. Oszlopként mű­anyagnyalábok. Műszőrmetalaj. Csomagolt várkastély a helsingőri vár. A játéktér: kopo­nyametszet. Az iskolai szemléltetőeszközben diszkófények villódznak. „Én atyádnak szelleme vagyok...” Ha odaadja nekem Shakespeare a kéziratot, megmagyarázom, hogy elhibázott a darabkez­dés, ahol az őrtálló dánok látják a szellemet A darabban csak Hamletnak jelenik meg aty­ja, a többiek őrültsége bizonyítékát vélik föl­fedezni a láthatatlannal való beszélgetései­ben. Shakespeare nem fordult tanácsért hoz­zám. Teátrális hatásradolgozással nézőfogó szellemjelenéssel indítja darabját, majd nem­törődöm módon elfeledkezik róla, hogy má­sok is látták a kísértetet. Előadva: ez megoldandó. Mindkét tévé­ Hamletben a királyfi hangján szól a szellem. Bódynál filmtrükk jeleníti meg. Esztergályosnál csak a szél kavarog, a szellem nincs jelen. Szegvári szelleme marcona militáns hadfi vaskalapban. Ascher szelleme színi csuda. Ámító jelenés. Bearanyozott apa inog a levegőben. Fölbuk­­kanása gyermekien játékos és rémisztő, ő maga érzelmesen siránkozó, panasszal és sér­tettséggel teli pösze­beszédű papuska. Mögöt­te azonban égig érő, komor árnyéka torony­­lik.­­Ascher koromsötétben jelenteti meg a szellemet. Francisco, Bernardo, Marcellus ke­zükben élesfényű őrlámpát hordanak. Ijedt gyerekek rohangásznak a sötétben. S amikor kakasszóra eltűnik a szellem, a katonafiúk rémületükben úgy rikoltoznak, hogy bizony­talanságban maradunk, valóban láttak-e jele­nést, vagy rémlátomásuk volt.) Sírásók Kaposvárott férj és feleség ássa Ophelia sírját. Létalatti csőlakók értetlenségének bo­hócjátéka ez hatalomról, nagyságról, életről és halálról. Az angol szöveg Első és Második clown meghatározását­­követi Lukáts Andor és Csákányi Eszter. (S mivel Lukáts a szel­lem, a színészkirály és az első sírásó is: mind­három bohóci hangsúlyt kap. Egy apabohóc. Egy művész-lbohóc és egy plebejus bohóc visszhangozza Hamlet gondolkodását.) Pécsett Ljubimov Tagankájáról jött Padi László és Faludy László két temetkezési ipa­ros-szakembere. Ők foglalják keretbe az elő­adást. Sírjuk mindvégig nyitott a szín elején. Legvégén belegurulnak a halottak, fekete mo­linót húznak fölébük. (Bizony, ide kerülünk valamennyien — hangsúllyal.) Esztergályos té­­vé­ Hamletjében kihagyják a Második sírásót. A tévé megmenti így Shakespeare-t a komoly­talanság és a stílustörés látszatától. Ophelia Esztergályosnál vízbe fullad Pap Vera, akárcsak Jean Simmons Laurence Olivier filmjében. A pécsi Oláh Zsuzsa retorikus témagyakor­latokat végez. A győri Leviczky Klára megbomlott lelkű gyermeklány. PVC-fascio a kezeiben, őrüle­tében műanyag szalagokat szed csokorba. A virágok helyett kavicsokat osztogató Bás­­ti Juli­a szerep előttről indítja Ophelia sze­repét. Már széthullott a kifürkészhetetlen kapcsolattól. Színre léptekor kész benne ké­sőbbi meghasadtsága. Laertesszel hempergő­zése testének elfojtott vágyairól is tudósít; előkészíti őrülési jelenetének kegyetlen, föl­korbácsoló erotikáját. Néző-kínzó szembesítés a meghatott érzelmesség helyett. Humor líri­­zálás helyett. Némajáték Zsonglőrök helyettesítik Esztergályos film­jében. Duzzadó fekete leplet rántanak egyetlen mozdulattal a komédiásokra Bódyinál. A hul­lámzó anyag alatt alaktalanul mozgó tömeg. Eránytúló rikoltás a gyilkosság pillanata. Tömö­ren célba találó látvány. Pécsett a Bóbita együttes tagjai hosszú-hosz­­szú pantomimet mutatnak be. Mintha Ács János Szentivánéji álmából érkezne a hang és a mozgás játékos különválasztása. (Polonius­­szal mondhatnák: „Nagyon hosszú.”) Hason­lóan szervezett és hasonlóan hosszadalmas a kaposvári némajáték is. De éppen, amikor so­­kalljuk, akkor értjük meg, miért mutogat Serf Egyed fehér kesztyűs kezének mutatóuj­jával — akár vihartól elcsavart útjelző — kü­lönböző irányokba. Itt a pantomim summázza az előadást. A gyilkost vádoló mutatóujj hol a királyt jelöli meg bűnösként, hol Hamletet. Majd a nézőtérre mutat vádolóan. Tétova íté­let. Eldönthetetlen bűnösség. Nincs egyetlen bűnös. Közös a bűn. Fortinbras A Hamlet-előadások kulcsa: Fortinbras. Azok a rendezők, akik kihúzzák, nem értik a drámát, az én-kultusz verses panasznapjá­nak tekintik. Fortinbrastól közérdekű a drá­ma. Mi jön Hamlet után? Pécsett nem változik semmi. A rendező bő köpönyegben érkezik. Nincs arca. Nincs jelen­tése. Egyik ilyen után, egy másik olyan kö­vetkezik a trónon. „Izé ... Mizé? Semmizé.” Szőke fiúcska hajpánttal (Zsótér Sándor) Esztergályos új uralkodója. Hozhat-e megol­dást tisztaságával? Lesz-e ereje? Egy másik dramaturg-fiúciska (Kozma György) mögött már fegyvercsörtetés van, működő háborús fölvonulás Bódy filmjében. Kaposvárott kitárul a vaskapu, idős kocka­fejű (Kátay Endre) érdektelenül motyogja a Hamletet kényszerűen méltató végszavakat. Lenge valcer szól. Semmi jót nem ígér a vál­tozás. Az értelmiségi tépelődők helyét fog­lalja el Fortinbras. Forte Oraccio annyi minit: erős kéz. MOLNÁR GÁL PÉTER KRITIKA Graham Coughtry rajza Ben Shahn rajta .

Next