Kritika 17. (1988)
1988 / 1. szám - DIALÓGUS A SAJTÓRÓL - Gulyás István: Igazi védelmet csak a demokrácia adhat. Beszélgetés Vince Mátyással
DIALÓGUS A SAJTÓRÓL Igazi védelmet csak a demokrácia adhat • Beszélgetés Vince Mátyással Az alábbi interjút egy, a sajtó kérdéseivel foglalkozó nézetcsere első részeként tesszük közzé. Heti Világgazdaság (HVG) főszerkesztője, Vince Mátyás 1946. december 31-én született Budapesten. ..Furcsa véletlen, hogy eddigi életem nagy részét egy 1,5 kilométer sugarú körben éltem le: a szerkesztőség a XIII. kerületi Vág utcában van, 100 méterre a valamikor Pannónia utcainak hívott iskolától, ahová általános iskolába jártam, 300 méterre a Bolyai Gimnáziumtól, ahol érettségiztem. A szerkesztőségtől alig 800 méterre a Pozsonyi úton lakom.” Az újlipótvárosi ,,körből” először 1966-ban lépett ki: a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója lett. Friss diplomásként a Magyar Kereskedelmi Kamara napilapjánál, a napi Világgazdaságnál helyezkedett el, mint újságíró-gyakornok. Felveszik az újságíróiskolába, de tanulmányait 1973-ban megszakítja, 11 hónapra Vietnamba kerül. Tagja a békefenntartó Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság magyar kontingensének, tartalékos tisztként angol-magyar tolmács. Hazatérve befejezi tanulmányait és újságíró képesítést szerez. Gyorsan lép fölfelé a szakmai ranglétrán: munkatárs, rovatvezető-helyettes és rovatvezető a napi Világgazdaságnál. 1979. április 1-jével egy új, induló gazdasági hetilap, a Heti Világgazdaság főszerkesztőjévé nevezik ki. Tagja a napi Világgazdaság és a Turizmus című lapok szerkesztőbizottságainak, s társszerkesztője az Országos Idegenforgalmi Hivatal Tourinform Bulletin-jének. Harmadik, éve tanít az újságíró-iskolán. Nős, felesége angol-magyar szakos tanár. Gyermekük nincs. Eddigi pályafutását a következőképpen ítéli meg: ,,Törések nem voltak az életemben, azt hiszem, eléggé egyenes ívű karrier az enyém. ” A HVG az idén a kilencedik évfolyamát írja. A lap története ennél nyilván hosszabb. Milyen érveknek köszönheti a lap a létét? A Heti Világgazdaság nem a semmiből, hanem a napi Világgazdaságból nőtt ki. A lapnál 1978- ban merült föl a gondolat, hogy kellene egy népszerű heti vagy havi gazdasági bulletin. Nagyon sok értékes és érdekes információ halmozódott föl a szerkesztőségben, s a szélesebb közönség is érezhetően érdeklődni kezdett a gazdasági kérdések iránt. Először tehát nem is önálló újságra, inkább bulletinre gondoltunk. Arról nem volt szó, hogy esetleg a napi Világgazdaságot kellene egy kicsit populárisabbra „venni”? Ilyen elképzelés is volt, de ellene szólt többek közt a lap magas ára (éves előfizetési díja akkor 3600 forint volt). Úgy gondoltuk, egy napilap, ilyen ár mellett az érdeklődés ellenére sem lehetne piacképes. Mindenesetre az új lap gondolatai, s az elképzelések alighanem az íróasztalok fiókjaiban maradtak volna, ha a napi Világgazdaság körül rendre föl nem forrósodik a levegő. Rengeteg cikkéből „ügy” lett, nagyon sok tyúkszemre rálépett akkoriban, különösen a magyar külkereskedelemmel foglalkozó írásaival. Minisztériumok, főhatóságok és vállalatok nehezményezték, hogy a lap bizonyos információkat túlzott részletességgel közölt, vagy hogy túl mélyen belement a magyar gazdaság és a külkereskedelem problémáiba. A baj abból származott, hogy a lapot külföldiek is olvasták, akik ezen információk ismeretében úgymond beleláthattak a magyar gazdaság és külkereskedelem mélységeibe, kártyáiba, így - hangzott a lap elleni kritika - ezek a cikkek lényegében a népgazdaság, a külkereskedelem, esetenként pedig a gazdálkodók érdekeit veszélyeztették. Ekkortájt olyan szélsőséges vélemények is megfogalmazódtak, hogy a napi Világgazdaságot a legjobb volna beszüntetni. A helyzetet a sajtóirányítás megpróbálta rendezni, s hosszas vita, színfalak mögötti kemény csaták után azt a döntést hozta, hogy a napi Világgazdaságnak deklaráltan zárt terjesztésű újságnak kell lennie. A lapot azóta csak a magyar vállalatok, szövetkezetek, gazdálkodószervek és hatóságok kaphatják meg. Tehát magánszemély sem fizetheti elő. Ez azért érdekes, mert amíg lehetett, volt magánolvasója is a lapnak. Tudtunk egy Váci utcai ezüstművesről, aki az ezüstárfolyamok miatt járatta a lapot. Ezek szerint a lapot nem egy tűzön-vízen át vitt személyes lapalapító akarat, hanem a kényszer szülte. Ha nincsenek gondok a napi Világgazdaságnál, akkor a sajtóirányítás nem dönt úgy, hogy legyen egy ilyen lap is Magyarországon? Nem könnyű kérdés. Lapot indítani sem akkor, sem manapság nem egyszerű Magyarországon. Hosszú a procedúra, egyeztetés. Egy ilyen reménytelennek tűnő harctól természetesen ódzkodtunk, s a megoldást először, mint mondtam, nem is egy új lapban, hanem a napi Világgazdaság mellékletében láttuk. Erre a szervezeti keretek adottak voltak, csupán a kamarával kellett volna finanszíroztatni. A szándék a részükről tulajdonképpen megvolt, csak a döntés hiányzott. Amikor a sajtóirányítás részéről is fölmerült egy népszerű gazdasági hetilap gondolata, az sem volt egyértelmű, hogy most aztán adj’ uramisten, de azonnal csináljuk meg. Azután az is problémát jelentett, miként lehetne egy stábbal két újságot csinálni? Milyen anyagi és belső érdekeltségi viszonyok kellenek? Magyarán, ki, melyik újságíró keressen többet, kinek legyen maszek munka és kinek ne? Őszintén szólva a HVG-ig vezető útról elég kevés részletet tudok, erről talán Gyulai István, a napi Világgazdaság akkori és mai főszerkesztője tudna többet mondani, az ügyet ugyanis ő karolta föl, s vitte fórumról fórumra. Azt azért láttuk, hogy történik valami a kulisszák mögött, mert Gyulai felkért minket, a napi Világgazdaság munkatársait; írjunk javaslatot, milyen hetilapra lenne szükség, milyen elképzeléseink vannak ezzel kapcsolatban. Javaslatom nekem is volt, de hangsúlyozom, a döntésekben nem volt szerepem. A HVG alapítása főleg három emberen múlott: Gyulain, Kallós Ödönön, a Kamara akkori elnökén, és Grósz Károlyon, a KB agitprop, osztályának akkori vezetőjén. Harminchárom évesen lett a Heti Világgazdaság főszerkesztője. Nyilván azért, mert ön fiatalsága ellenére is jó kádernek bizonyult. Mitől volt ön jó káder? A kinevezésemet sok mindennek, részben a véletlennek köszönhetem. Például annak, hogy Gyulai bízott bennem, és vitte a nevemet. Meggyőzte Kallóst, s ők ketten meggyőzték Grószt arról, legyen fiatal ember a főszerkesztő. Megint csak azt tudom mondani, hogy nem ismerem az akkori döntések menetét, egyszerűen kineveztek. Azt nem mondanám, hogy a kinevezés váratlanul ért, Magyarországon soha semmi sem marad titokban. Egyszer Gyulai megkérdezte tőlem, hogy vállalnám-e a főszerkesztőséget,amire igent mondtam. Aztán mások mellett az én nevem is forgalomban volt, még mielőtt a kinevezést megkaptam volna. Hogy mitől voltam én jó káder? Volt egyetemi végzettségem, elvégeztem az újságíró-iskolát, piros pont a káderlapomon - gondolom -, hogy Vietnamban eltöltöttem közel egy évet. Nagy mozgalmi múltam nem volt, bár a KISZ-be 14 évesen beléptem, a pártnak csak 1978-tól vagyok a tagja. Hogy rám esett a választás, azt talán annak is köszönhetem, hogy az én lapjavaslatom volt a legrészletesebb, legkimunkáltabb a munkatársaké közül, s valószínű, hogy Gyulai ezt értékelte is. A történethez azért az is hozzátartozik, hogy Gyulaival együtt voltunk Vietnamban. Nagyon jól emlékszem, ott egy teljes délutánt végigbeszéltünk arról, miképpen lehetne csinálni egy heti, magazinszerű gazdasági újságot. Ez 1973-ban történt, hat évvel a HVG indulása előtt. Szóval nekem már akkoriban is voltak elképzeléseim. Lehet, hogy ez is motiválta Gyulait a választásban. A magyar viszonyokra mindig is jellemző volt, hogy minden a személyes kapcsolatokon múlik. Ebben az esetben ez a dolgok túlzott leegyszerűsítése lenne. Egyébként a napi Világgazdaságnál akkoriban, s ma is, egy nagyon jó szellemű közösség dolgozik. Egy jó szellemű közösségben pedig mindig megfogannak újítási javaslatok. A változás, a változtatás igénye egyébként állandóan megvolt. Gyulai vezetési módszerei közé tartozott, hogy időnként fenekestől fölforgatta a szerkesztőséget, embereket az egyik posztról áttett a másikra. Egyszerűen nem hagyta megmerevedni a társaságot, így aztán az ember sohasem állhatott be arra, hogy dolgozom, dolgozom, dolgozom, aztán, ha a végére érek, akkor nyugdíjba megyek. A lap impresszumából kiderül, hogy a kiadató szerv a Magyar Kereskedelmi Kamara, a kiadó pedig a Hírlapkiadó Vállalat. Kinek a pénze fekszik a HVG-ben? A lapot a Kamara finanszírozza. A döntés után záros határidőn belül meg kellett oldani a napi Világgazdaság zárt terjesztését, s indítani kellett a HVG-t. A születési periódusban sem a sajtóirányítás, sem a kiadató szerv nem fogalmazta meg, hogy mennyire legyen a lap magazinszerű, populáris, mennyire legyen kritikus, milyen legyen a rovatszerkezete. Annyi állt csak össze, hogy legyen egy szélesebb közönségnek, főleg az értelmiségnek szóló lap, amelyik a gazdaság és a politika összefüggéseit is megmutatja. A lap koncepcióját, arculatát elsősorban nekem, illetve azoknak az embereknek kellett kialakítani, akiket kiválasztottam. 24 KRITIKA kt infiádó problémét Laevist autógyárusí tevéik láthatatlan jövedelmek interjú agy tanác*elnökk*í Ofesí-országok gazdaság* MAGYAR AGRÁRGONDOK SZEMBENÉZÉS