Kritika 21. (1992)
1992 / 10. szám - Romsics Ignác: Magyarországi pártprogramok
elveszítette. Igaz, a miniszterelnöki posztra történő visszatérés lehetősége szinte mindig ott lapult a tarsolyában. Bethlen István olyan alakjává nőtte ki magát a két világháború közötti Magyarország politikai életének, akivel mindig számolni kellett, és akiről szinte sohasem lehetett tudni, mit forgat a fejében. Találóan idézi könyvében Romsics az 1920-as évek mondását, miszerint Magyarországon két dolgot nem lehet tudni, azt, hogy mi van a Pick szalámiban és mi Bethlen István fejében. Bethlen István sajátos, szinte kiismerhetetlen alakítója, vezetője volt a magyar politikai életnek. Kevés barát, önálló döntések, magas szakmai felkészültség és azonnali reagálóképesség jellemezték. Politikus társai sem tudták szinte soha, hogy milyen váratlan lépéssel rukkol elő. Romsicsnak, úgy vélem, több mint ötven esztendő távlatából sikerült belátnia Bethlen István fejébe és a kulisszák mögé. Az apró részletekből, adatokból és különböző véleményekből összeállított portrénak köszönhetően ismerhetjük meg Bethlen politikai felfogását, hétköznapjait és magánéletét, amely nem szűkölködött ugyan kalandokban, érdekességekben, de a politikus mégsem került a bulvárlapok címoldalaira. A Bethlen István miniszterelnökségével fémjelzett tíz esztendő - 1921-1931 - meghatározó volt a két világháború közötti magyar politikai életben. E tíz év teremtette meg a lehetőségét a trianoni sokk utáni talpra állásnak, a gazdasági, kulturális és társadalmi fejlődésnek. Bethlen István megértve a kor szavát, döntő jelentőséget tulajdonított az oktatásnak, elemi és felső fokon egyaránt. Kultuszminisztere, Klebelsberg Kunó elképzeléseit mindig támogatva, arra anyagi fedezetet biztosítva épült ki az elemi iskolai oktatási rendszer és a külföldi magyar intézetek - Collegium Hungaricum - rendszere. De az állam által biztosított ösztöndíjaknak köszönhetően is százak gyarapíthatták tudásukat külföldi egyetemeken. Bethlen úgy vélte, a kiművelt emberfők meghatározhatják egy nemzet jövőjét. Egy idegen ország kultúrájának megismerése, a szokások elsajátítása, a baráti kapcsolatok hosszú távon elősegíthetik az ország törekvéseit, a revíziót. Mert ez volt az egyik olyan terület, amelyen Bethlen következetes volt mindvégig. Úgy vélte, hogy a versailles-i békerendszer bomlása, megváltoztatása előbb-utóbb be fog következni. Külpolitikai törekvése is erre irányult. Mereven elzárkózott minden esetleges szépségtapasznak tekinthető megegyezéstől a szomszéd országokkal, de ugyanakkor nem volt maximalista. Megérezte és megértette a lehetőségeket, így volt ezzel a második világháború éveiben is. Elutasította az egyoldalú német orientációt, és amikor elkerülhetetlennek látszott, hajlott a Szovjetunió irányába tett lépések támogatására is. Említésre méltó, hogy már az 1920-as években kísérletet tett a magyar-szovjet diplomáciai kapcsolatok kiépítésére - melyek révén komoly gazdasági lehetőségeket látott az ország számára -, de az államfő elutasító állásfoglalása meghátrálásra késztette. A meghátrálás egyébként nem volt Bethlen „műfaja”. Pillanatnyi taktikai megfontolásokból történő „visszavonulások” előfordultak politikai pályafutása során, de azok mindig a stratégiának alárendelve „alkalmaztattak”. 1931 után, a miniszterelnöki tisztéről történt lemondása után Bethlen - ahogy Romsics találóan nevezi - a magyar politikai élet „grand old man”-je lett. Nem történt szinte olyan politikai döntés, amelyről nem tudott volna, melynek milyenségéről ne adott volna véleményt. Élete, ellentétben politikai pályafutásával, máig ismeretlen körülmények között fejeződött be. A szovjet csapatok 1944-ben vették „védőőrizetbe” és került ki 1945-ben a Szovjetunióba. (Csak zárójelben kérdezném meg, milyen alapon? Milyen nemzetközi normák, előírások alkalmazásának következtében? Netán a győzők jogán?) Halálának helyéről, időpontjáról ma sincsenek pontos adataink. A XX. századi magyar politikai élet egyik meghatározó személyisége ismeretlen helyen alussza örök álmát! Romsics Ignác Bethlen Istvánról készített politikai életrajza mérce és példaadó lehet mindazok számára, akik hasonló feladatra vállalkoznak, hiszen politikusok és katonák, művészek és gazdasági szakemberek bőven voltak a két világháború közti időszakban is, akiknek pályafutása máig feltáratlan. Igaz, azon korszakot követően is voltak politikusok, a kérdés csak az, hogy Bethlen István felkészültségét, politikusi nagyságát megközelítették-e? (Magyarságkutató Intézet) SZAKÁLY SÁNDOR idEGRENDELŐLAP Megrendelem a KRITIKA című lapot..............pld.-ban, az alábbi címre: Megrendelő neve:........................................................................................................... Címe (város, kerület):.................................................................................................... (utca, tér, lp)................................................................................................................. (emelet, ajtó):........................................irányítószám:................................................ Előfizetési díj egy évre: 564 Ft fél évre: 282 Ft negyed évre: 141 Ft Az előfizetési díjat a részemre küldendő átutalási postautalványon egyenlítem ki. aláírás A megrendelőlapot borítékban, bérmentesítve az alábbi címre kérjük feladni: Hírlapelőfizetési és Lapellátási Iroda - 1900 Budapest, Lehel u. 10/A KRITIKA Magyarországi pártprogramok 1919-1944 A megfizethetetlen árú reprezentatív albumok, a drága reprintek és a rossz minőségű újságpapírra nyomott politikai propagandakiadványok áradatában üdítő érzés valami újonnan létrehozott szakmai értékre bukkanni. A Gergely Jenő, Glatz Ferenc és Pölöskei Ferenc szerkesztésében és a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent pártprogramgyűjtemény kétségkívül ebbe a kategóriába tartozik. A dokumentumok felkutatásában, összeállításában és jegyzetelésében tucatnyi kutató több hónapos munkája fekszik. Az eredmény: félszáz párt közel száz (87) programja 25 év alatt. Balszélen a kommunisták, tőlük jobbra a szociáldemokraták, liberális demokraták, keresztény- és parasztdemokraták; a centrumban a konzervativizmus különböző árnyalataihoz tartozók, akik többnyire a kormánypolitikusokat is adják; a jobbszélen az antiliberális „fehér” radikálisok, más néven mérsékelt vagy „úri” fasiszták, s még tőlük is jobbra, legszélén a radikális vagy „populista” fasiszták, Hitler és a nácik magyarországi megfelelői. A Kommunista Párttól (és időnként a nyilasoktól) eltekintve lényegében valamennyi párt szabadon működhetett és hirdethette eszméit. Minden egyes pártprogramot rövid ismertetés vezet be a kibocsátó párt történetéről és a program születésének körülményeiről, s minden egyes programot bőséges és szakszerű jegyzetanyag követ korrekt információkkal és lényegre törő magyarázatokkal. Ezek teszik, hogy - ha valakinek kedve és sok ideje van - a kötet folyamatosan, egyfajta történelmi olvasókönyvként is olvasható. S ha valaki végigrágta-böngészte magát a csaknem hatszáz oldalon, az kérkedés nélkül elmondhatja magáról, hogy a Horthy-rendszer politikai és ideológiai szférájának teljes vertikumát keresztül-kasul bebarangolta, sőt valamennyire az akkori magyar társadalom problémáival, vágyaival is megismerkedett. Valószínű azonban, hogy ezt csak kevesen fogják megtenni. Mai rohanó világunkban hatszáz oldal tán még izgalmas regényből is sok, hát még száraz és sokszor nyakatekert szövegezésű, máskor meg émelyítően dagályos vagy demagóg pártprogramokból. Nyilvánvaló, hogy akik ezt a kötetet megveszik, azok nem délutáni olvasmányként, hanem kézikönyvként veszik meg. Olyan kézikönyvként, amelyhez a Horthy-korral foglalkozva vagy az iránt érdeklődve politikai változásoktól függetlenül bármikor bizalommal nyúlhatnak. Azzal ugyanis, hogy a szerzői kollektíva nem „válogatott”, nem szűkítette érdeklődését néhány irányzatra (például a baloldalra), s nem „szemelvényeket” közölt, hanem minden szempontból teljességre törekedett, kétségkívül egy ilyen megbízható és időtálló munkát alkotott. A szakmabéli örömébe - persze üröm is vegyül, ezúttal is. A Horthy-kor kutatása idestova negyven éve tart. Kisebbfajta könyvtár, amit erről a huszonöt évről eddig összeírtak. Előbb fasizmus volt szőröstül-bőröstül. Később félfasizmus vagy fasisztoid típusú diktatúra. Még később konzervatív-autoriter jellegű álparlamentarizmus. A történelmi tényeknek megfelelően a 80-as évek második felében már korlátozott polgári pártá 44