Kritika 23. (1994)
1994 / 8. szám - Dániel Ferenc: Vegyes összetételű kupac
va, saját csapdájukba estek, mert nem voltak szolidárisak a munkások azon csoportjával, amely hasonló sorsot szenvedett el. Nem lehet a munkásokat arra kényszeríteni, hogy menjünk oda a rádióhoz, és segítsünk ezeknek az embereknek, nem hajlandók rá, hisz ők sem kaptak semmiféle segítséget. Sem az újságíróktól, sem az értelmiségtől. Sz. E.: Megértem ezeket az indulatokat, de azt hiszem, ezt elég lett volna egymás közt megbeszélnetek, s nem kellett volna nyilatkozatban közzétenni. Mert a sértettség motiválta szúrás-visszaszúrás megállíthatatlan folyamat, s újratermeli önmagát. Azt hiszem, a szolidaritás ott kezdődik, hogy az ember megelőlegez a másiknak egy gesztust. Ha senki sem teszi meg a kezdő lépést, sosem lesz például az értelmiség és a munkavállalók közt szolidaritás. És talán azért is igaza van Erzsinek, mert ha nem is sikerült mozgósítaniuk a nyilvánosságot saját ügyeikben, a rádiós elbocsátás most kavart akkora port, hogy érdemes és lehet általánosítani és fölsorakoztatni mellé minden hasonló esetet. Ezek azok a pillanatok, amelyekből egymásra ismerési folyamatok alakulhatnak ki. P. I.: Én viszont nem hiszem, hogy a munkásságtól kellene elvárni az első lépést. Még akkor is ezt mondom, ha tudom, hogy ez egyfajta alábecsülése a munkavállalói rétegnek. F. P.: Nem értek veled egyet. A szolidaritás nem működik üzleti alapon. Különösen akkor nem, ha az ügy, amiről szó van, túlmegy a munkavállói érdekképviseleten. A rádiós ügy alapvető emberi szabadságjogok mentén zajlott: sajtószabadság, szólásszabadság, szervezkedési szabadság, ráadásul a közfigyelem középpontjában álló intézménynél. Nem tartom helyesnek, ha megvonjuk a szolidaritást egy ilyen kritikus helyzetben, még akkor sem, ha ezek az újságírók egyénileg esetleg nem szolgáltak rá. Ugyanis ha ezek a jogok bárhol sérülnek, az visszahat mindnyájunkra: valamennyiünk érdeke, hogy ne lehessen politikai, világnézeti okokból senkit elbocsátani, érdekképviseleti szervezetek vezetőit megfélemlíteni, a demokratikus jogállam körülményei között durva jogtalanságokat úgy elkövetni, hogy vele szemben ne nyilvánuljon meg szolidaritás. Tehát szerintem ez nem volt szerencsés alkalom arra, hogy az értelmiségtől elszenvedett jogos sérelmeiteket megtoroljátok. P. I.: Annál alapvetőbb szabadságjog, mint a szervezkedés szabadsága, és azon keresztül a munkához, a megélhetéshez való jog, nem hiszem, hogy létezik. Mi az elmúlt években mindvégig arról szerettünk volna beszélni, hogy ezt milyen durva módon sértik meg. Ennek bizonyítására több mint tizenöt esettanulmányt készítettünk, melyeket el is küldtünk az ILO-hoz, hamarosan tárgyalják is az ügyeket. Elvi alapon, mert mindig is a szabad szervezkedés érdekében léptünk föl, mi is elítéltük egy dokumentumban mindazokat a durva és megfélemlítésre irányuló lépéseket, amelyeket a rádiós szakszervezet vezetője ellen tettek. De nem akarom védeni a magunk igazát, én magam sem teljesen értettem egyet a választmány állásfoglalásával. Azonban úgy ítéltem meg, nem volt olyan súlyú ez az állásfoglalás, ami miatt lemondani kényszerültem volna. De megfordítanám, amit Zsófia mondott: ez az eset a rádiósok számára is szolgálhatott volna azzal a tanulsággal, hogy keményen utánanéznek a hasonló eseteknek. Még nem késő: ma is vannak és egyre inkább lesznek olyan helyzetek, amelyekben a független érdekvédelmi szervezetek képviselőit támadják. Mi készen állunk a rendszeres véleménycserére, s arra is, hogy érdeksérelem esetén szolidárisak legyünk a sajtó képviselőivel - nem üzleti alapon, hanem az érdekazonosság alapján. FLAKK: Mit sertepertélsz? ... minek nyüzsögsz? ...nyakunkon a nyári pompájú természet, esténként fülemire szól. A fauna legalább meghálálja, hogy mostanában nincs pénz vegyszeres gyomirtásra. FLIKK: Engem gyomirtottak... bár nem rossz érzés, hogy e mostani, enyhén szólva hektikus átmeneti közjogi helyzetben úgynevezett „alkoholista-kozmopolita rádióműsoraim” pihennek... FLAKK: Na látod! Olvass! Mélázz! Figyeld zsivajgó életünket. Még azt is javasolnám: élvezd, hogy megint visszautaljak a független, szabadúszó értelmiségi státusába. FLIKK: Magammal nincs bajom. Különösebben eddig sem érdekelt, hogy ki, mikor, mifélének címkézett. Hogy... Körösényi András vagy... Gyurgyák János szerint én talán nem is létezem, értelmiségi mivoltom nulla. Hogy szerintük frusztrált volnék, magyarán idegroncs, antidemokrata, a néphatalmi intézmények görcsös bírálója, sőt ellensége?... hogy energiáimat fölemészti az általuk „kultúrkampf”nak nevezett... tudomisén: állóháború? lőgyakorlat? FLAKK: Célratartás! Hunyorítás! Puff... megint mellément. Mint Csehovnál. FLIKK: Suszter vagyok. Szeretnék a kaptafámnál megmaradni. A dramaturgia a világnézetem. FLAKK: A könyökömön jön ki... Különben is, ahhoz, hogy a sivár érdekharcokat fölstilizálják, az ideológiai szószon kívül, amely egyébként bármikor fölmelegíthető, mégis romlandó, mondom, ahhoz is szükség van, hogy minél több embert tuszkoljanak bunkerbe vagy lövészárokba. Betuszkolnak, azután valamilyen piktogrammal beazonosítanak. Vajon milyen lehet egy autonomista vagy elitista vagy korporációs bunker jele? ...kéz kezet mos? ...ököl? fityisz? Mindegy! Én beterellek téged, te minősítesz engem, kölcsönösen kétségbe vonjuk egymás mineműségét, de a bitorlott minősítés jogán vagyunk valakik! Sőt! Több-valakik: minősítő-felülemelkedők, váteszek és bírák. Szuper-vaker-definiátorok. FLIKK: Én csak a hivatásomat szeretném gyakorolni. Erre várok 1989 óta. FLAKK: A kis golyhó! Eddig a szellemi hovatartozása miatt basztatták, most azt hiszi, kibújhat... most majd nemzedéki szempontból, vagy a szakmai kompetenciád megkérdőjelezése által fognak... nyaggatni. Keresztkérdés!... tehát?... FLIKK: Már kitaláltam. Magántulajdonlás esetén mennyi reklámbevételt hoz a konyhára percenként: iksz műsorom? drámai szösszenetem? dokujátékom?... nos, van néhány transzcendentális ötletem ez ügyben, de a titkukat nem fedem fel. Majd a „tulaj ”-nak, keményen szerződve. FLAKK: Teszem azt, én vagyok a tulaj. Észjárásom közel áll Hofi Gézáéhoz, a plebejus, dörzsölt átlagmagyaréhoz. Ahogyan kicikizte Izabelát, meg a Horthy-temetést. A melyette, kacagányos, sisakos, buzogányos, cselédcsókos látományt. Az egész históriai öngólt. Nem felejtve, hogy Kádárék pontosan eme rémképpel mocskoltak be ötvenhatot. S most a rémlátás megtestesülhetni látszik? - no, ebből nem kértek a dörzsölt magyarok, akik különben sem olvassák se Szekfű Gyulát, se Jászi Oszkárt, se minket — ettől függetlenül szavazóképesek. S mint kutya az ugatásba, bele fognak jönni a leváltogatásba... föltéve és amennyiben tulajdonos vagyok, nekem ezzel számolnom kell. Plusz a jövedelmezőség! FLIKK: Már jeleztem: alkalmas időpontban majd előhozakodom üzleti természetű écáimmal is. Tárgyalhatunk. FLAKK: Mi van még? FLIKK: Felhívnám figyelmedet jelenségekre. A piacon folyóiratdömping van. Fontos, hézagpótló könyvek jelennek meg garmadával, borsos áron. A hazai szerzők se tétlenkednek, mintha túlkínálat lenne közleményekből, átjárás nélkül. A nemzedék nemzedéket akar váltani. A gerontokrácia szeretné megőrizni elsőbbségét. Ki tudja, merre tart ez a mostani gomolygás, kavargás? Én viszont makacsul állítom: a szellemi életnek felszabadító erőként kell hatnia a társadalomban. Ez a funkciója. A kritikusoktól is ezt várnánk. FLAKK: A kritikusok mintha gargalizálnák az irodalmat, a művészetet, és csak azon csodálkozom, hogy nem akad torkukon a hordónyi esztétikai posztulátum? FLIKK: Egyfelől. Másfelől viszont ott tartanak, mint Szilágyi Ákos. Ő jelezte, hogy a kritika dobja be a törülközőt... zöld sarokban ott áll a konzumkultúra, győztesen, magasra emelt bokszkesztyűben. FLAKK: És a piros sarokban? FLIKK: Meg fogsz lepődni. Ott is van több K. O. győztes: a nemzeti önértékű, a posztmodern indíttatású, a neo-neo-avantgárd, az akcionista... 30 KRITIKA