Kritika 23. (1994)

1994 / 8. szám - Dániel Ferenc: Vegyes összetételű kupac

va, saját csapdájukba estek, mert nem voltak szo­lidárisak a munkások azon csoportjával, amely ha­sonló sorsot szenvedett el. Nem lehet a munkáso­kat arra kényszeríteni, hogy menjünk oda a rádió­hoz, és segítsünk ezeknek az embereknek, nem hajlandók rá, hisz ők sem kaptak semmiféle segít­séget. Sem az újságíróktól, sem az értelmiségtől. Sz. E.: Megértem ezeket az indulatokat, de azt hiszem, ezt elég lett volna egymás közt megbeszél­netek, s nem kellett volna nyilatkozatban közzé­tenni. Mert a sértettség motiválta szúrás-vissza­­szúrás megállíthatatlan folyamat, s újratermeli ön­magát. Azt hiszem, a szolidaritás ott kezdődik, hogy az ember megelőlegez a másiknak egy gesz­tust. Ha senki sem teszi meg a kezdő lépést, sosem lesz például az értelmiség és a munkavállalók közt szolidaritás. És talán azért is igaza van Erzsinek, mert ha nem is sikerült mozgósítaniuk a nyilvánosságot sa­ját ügyeikben, a rádiós elbocsátás most kavart ak­kora port, hogy érdemes és lehet általánosítani és fölsorakoztatni mellé minden hasonló esetet. Ezek azok a pillanatok, amelyekből egymásra ismerési folyamatok alakulhatnak ki. P. I.: Én viszont nem hiszem, hogy a munkás­ságtól kellene elvárni az első lépést. Még akkor is ezt mondom, ha tudom, hogy ez egyfajta alábecsü­­lése a munkavállalói rétegnek. F. P.: Nem értek veled egyet. A szolidaritás nem működik üzleti alapon. Különösen akkor nem, ha az ügy, amiről szó van, túlmegy a munkavállói ér­dekképviseleten. A rádiós ügy alapvető emberi sza­badságjogok mentén zajlott: sajtószabadság, szó­lásszabadság, szervezkedési szabadság, ráadásul a közfigyelem középpontjában álló intézménynél. Nem tartom helyesnek, ha megvonjuk a szolidari­tást egy ilyen kritikus helyzetben, még akkor sem, ha ezek az újságírók egyénileg esetleg nem szolgál­tak rá. Ugyanis ha ezek a jogok bárhol sérülnek, az visszahat mindnyájunkra: valamennyiünk érdeke, hogy ne lehessen politikai, világnézeti okokból senkit elbocsátani, érdekképviseleti szervezetek vezetőit megfélemlíteni, a demokratikus jogállam körülményei között durva jogtalanságokat úgy el­követni, hogy vele szemben ne nyilvánuljon meg szolidaritás. Tehát szerintem ez nem volt szeren­csés alkalom arra, hogy az értelmiségtől elszenve­dett jogos sérelmeiteket megtoroljátok. P. I.: Annál alapvetőbb szabadságjog, mint a szervezkedés szabadsága, és azon keresztül a mun­kához, a megélhetéshez való jog, nem hiszem, hogy létezik. Mi az elmúlt években mindvégig ar­ról szerettünk volna beszélni, hogy ezt milyen dur­va módon sértik meg. Ennek bizonyítására több mint tizenöt esettanulmányt készítettünk, melye­ket el is küldtünk az ILO-hoz, hamarosan tárgyal­ják is az ügyeket. Elvi alapon, mert mindig is a sza­bad szervezkedés érdekében léptünk föl, mi is el­ítéltük egy dokumentumban mindazokat a durva és megfélemlítésre irányuló lépéseket, amelyeket a rádiós szakszervezet vezetője ellen tettek. De nem akarom védeni a magunk igazát, én magam sem teljesen értettem egyet a választmány állásfoglalá­sával. Azonban úgy ítéltem meg, nem volt olyan súlyú ez az állásfoglalás, ami miatt lemondani kényszerültem volna. De megfordítanám, amit Zsófia mondott: ez az eset a rádiósok számára is szolgálhatott volna azzal a tanulsággal, hogy ke­ményen utánanéznek a hasonló eseteknek. Még nem késő: ma is vannak és egyre inkább lesznek olyan helyzetek, amelyekben a független érdekvé­delmi szervezetek képviselőit támadják. Mi ké­szen állunk a rendszeres véleménycserére, s arra is, hogy érdeksérelem esetén szolidárisak legyünk a sajtó képviselőivel - nem üzleti alapon, hanem az érdekazonosság alapján. FLAKK: Mit sertepertélsz? ... minek nyüzsögsz? ...nya­kunkon a nyári pompájú természet, esténként füle­­mire szól. A fauna legalább meghálálja, hogy mos­tanában nincs pénz vegyszeres gyomirtásra. FLIKK: Engem gyomirtottak... bár nem rossz érzés, hogy e mostani, enyhén szólva hektikus átmeneti közjogi helyzetben úgynevezett „alkoholista-koz­mopolita rádióműsoraim” pihennek... FLAKK: Na látod! Olvass! Mélázz! Figyeld zsivajgó éle­tünket. Még azt is javasolnám: élvezd, hogy me­gint visszautaljak a független, szabadúszó értelmi­ségi státusába. FLIKK: Magammal nincs bajom. Különösebben eddig sem érdekelt, hogy ki, mikor, mifélének címkézett. Hogy... Körösényi András vagy... Gyurgyák János szerint én talán nem is létezem, értelmiségi mivol­tom nulla. Hogy szerintük frusztrált volnék, ma­gyarán idegroncs, antidemokrata, a néphatalmi in­tézmények görcsös bírálója, sőt ellensége?... hogy energiáimat fölemészti az általuk „kultúrkampf”­­nak nevezett... tudomisén: állóháború? lőgyakor­­lat? FLAKK: Célratartás! Hunyorítás! Puff... megint mellé­ment. Mint Csehovnál. FLIKK: Suszter vagyok. Szeretnék a kaptafámnál meg­maradni. A dramaturgia a világnézetem. FLAKK: A könyökömön jön ki... Különben is, ahhoz, hogy a sivár érdekharcokat fölstilizálják, az ideo­lógiai szószon kívül, amely egyébként bármikor fölmelegíthető, mégis romlandó, mondom, ahhoz is szükség van, hogy minél több embert tuszkolja­nak bunkerbe vagy lövészárokba. Betuszkolnak, azután valamilyen piktogrammal beazonosítanak. Vajon milyen lehet egy autonomista vagy elitista vagy korporációs bunker jele? ...kéz kezet mos? ...ököl? fityisz? Mindegy! Én beterellek téged, te minősítesz engem, kölcsönösen kétségbe vonjuk egymás mineműségét, de a bitorlott minősítés jo­gán vagyunk valakik! Sőt! Több-valakik: minősí­­tő-felülemelkedők, váteszek és bírák. Szuper-va­­ker-definiátorok. FLIKK: Én csak a hivatásomat szeretném gyakorolni. Erre várok 1989 óta. FLAKK: A kis golyhó! Eddig a szellemi hovatartozása miatt basztatták, most azt hiszi, kibújhat... most majd nemzedéki szempontból, vagy a szakmai kompetenciád megkérdőjelezése által fognak... nyaggatni. Keresztkérdés!... tehát?... FLIKK: Már kitaláltam. Magántulajdonlás esetén mennyi reklámbevételt hoz a konyhára­­ percen­ként: iksz műsorom? drámai szösszenetem? doku­­játékom?... nos, van néhány transzcendentális ötle­tem ez ügyben, de a titkukat nem fedem fel. Majd a „tulaj ”-nak, keményen szerződve. FLAKK: Teszem azt, én vagyok a tulaj. Észjárásom kö­zel áll Hofi Gézáéhoz, a plebejus, dörzsölt átlag­magyaréhoz. Ahogyan kicikizte Izabelát, meg a Horthy-temetést. A melyette, kacagányos, sisakos, buzogányos, cseléd­csókos látományt. Az egész históriai öngólt. Nem felejtve, hogy Kádárék pon­tosan eme rémképpel mocskoltak be ötvenhatot. S most a rémlátás megtestesülhetni látszik? - no, eb­ből nem kértek a dörzsölt magyarok, akik külön­ben sem olvassák se Szekfű Gyulát, se Jászi Osz­kárt, se minket — ettől függetlenül szavazóképesek. S mint kutya az ugatásba, bele fognak jönni a le­­váltogatásba... föltéve és amennyiben tulajdonos vagyok, nekem ezzel számolnom kell. Plusz a jö­vedelmezőség! FLIKK: Már jeleztem: alkalmas időpontban majd előho­zakodom üzleti természetű écáimmal is. Tárgyal­hatunk. FLAKK: Mi van még? FLIKK: Felhívnám figyelmedet­­ jelenségekre. A pia­con folyóiratdömping van. Fontos, hézagpótló könyvek jelennek meg garmadával, borsos áron. A hazai szerzők se tétlenkednek, mintha túlkínálat lenne közleményekből, átjárás nélkül. A nemze­dék nemzedéket akar váltani. A gerontokrácia sze­retné megőrizni elsőbbségét. Ki tudja, merre tart ez a mostani gomolygás, kavargás? Én viszont maka­csul állítom: a szellemi életnek felszabadító erő­ként kell hatnia a társadalomban. Ez a funkciója. A kritikusoktól is ezt várnánk. FLAKK: A kritikusok mintha gargalizálnák az irodalmat, a művészetet, és csak azon csodálkozom, hogy nem akad torkukon a hordónyi esztétikai posztulá­­tum? FLIKK: Egyfelől. Másfelől viszont ott tartanak, mint Szilágyi Ákos. Ő jelezte, hogy a kritika dobja be a törülközőt... zöld sarokban ott áll a konzumkultú­­ra, győztesen, magasra emelt bokszkesztyűben. FLAKK: És a piros sarokban? FLIKK: Meg fogsz lepődni. Ott is van több K. O. győz­tes: a nemzeti önértékű, a posztmodern indíttatású, a neo-neo-avantgárd, az akcionista... 30 KRITIKA

Next