Kritika 24. (1995)
1995 / 4. szám - Sándor L. István: Amibe belehalunk - Kamaraszínházi bemutatókról
illetve végzem. Utolsó félévi átlageredményem 3,8.1962 óta KISZ-tag vagyok, funkcióm nincs. Külföldön rokonaim nincsenek, csak ismerősöm. 1965-ben Helmuth Haas mérnök Koburg, NSZK meghívására Nyugat-Németországba utaztam, ahol másfél hónapig tartózkodtam. Engedély nélkül munkát vállaltam egy gyárban és ifjúsági szálláson laktam. 1969-ben 14 napot turistaként Csehszlovákiában töltöttem. Büntetve nem voltam bíróság által (...). Kérdés: Ismertesse a terhére rótt cselekményt (...) Felelet: 1970. március 15-én délelőtt háromnegyed 10 órára a magam elhatározásából Katalin keresztnevű húgommal elmentem a Múzeumkertbe az ünnepségre. Itt már sokan voltak, de ismerőssel csak egy egyetemi csoporttársammal találkoztam. Nekem nem tetszettek azok a számok, amiket ott a fúvószenekar előadott, még az ünnepség megkezdése előtt, ezért vele megbeszéltem, hogy átmegyünk a Petőfi-szoborhoz, így az ünnepség megkezdése előtt távoztunk a Múzeumkertből. Meg kívánom jegyezni, hogy a korábbi évekhez szokásos módon kokárdát vagy karszalagot viselek március 15. ünnepén. Ez alkalommal a nagykabátom karjára karszalagként helyeztem el, hasonlóképpen a húgom is. A Petőfi-szobornál már folyt az ünnepség, aminek befejezése után csoporttársam visszament a kollégiumba. Az ünnepi beszédet gyengének, álmosnak és lelkesedés nélkülinek tartottam. Az ünnepség után szomorú voltam. Arra gondoltam, hogy a sok ezer becsületes ’48-as fiatalnak még a lelkesedését sem tudjuk felidézni. Szomszédomtól, akit nem ismertem, cigarettát kértem, róla később, a rendőrségen történt előállításomkor tudtam meg, hogy Galkó Bence a neve. Ez a fiú azt mondta, hogy vegyem le a karszalagot és tűzzem helyette a kabátomra, mert hallotta, hogy ilyen módon a nácik - nyilvánvalóan a nyilasokra célzott - és 1956- ban az ellenforradalmárok viselték. Válaszképp azt mondtam, hogy a ’48-as nemzetőrök is így hordták és hogy ezért nem szégyellem ma sem így hordani. Ezután még beszélgettünk és megkérdeztem több fiataltól, hogy miért nem teszik le a kezükben lévő hóvirág csokrot. Erre hárman-négyen is mondták, hogy azt a Kossuth-szoborhoz vagy a Bem-szoborhoz akarják letenni, csak azt várják, hogy többen összejöjjenek. Erre én is várakoztam a húgommal együtt. Valóban jöttek, de kevesen. Húszperces várakozás után én javasoltam, hogy induljunk el énekelve a Kossuth-szoborhoz. Javaslatomra elálltak a további várakozástól, és körülbelül harminc-negyven fiatallal elindultam a Váci utca felé. Javaslatomra az Esik eső Kossuth Lajos kalapjára című dalt énekeltük. Útközben a szembejövő fiatalokat kértük, hogy csatlakozzanak hozzánk. Csatlakoztak is, de kevesen. A Váci utcán, Vörösmarty téren haladtunk énekelve, csoportosan. Én az élen haladtam és felmerült, merre menjünk tovább. Én úgy döntöttem, a Bajcsy-Zsilinszky úton, mert szélesebb, forgalmasabb és méltóbb gondolatainkhoz, amit ekkor éreztem. Azt akartam, hogy az emberek lássák, hogy a fiatalok tudnak szerveződni maguktól, nemcsak piszkos jelszavakat kiabáló „Nagyfa-galerivé”, hanem március 15-ét idéző dalokkal is, így a Bajcsy-Zsilinszky útra való kimenésünk részemről a tüntetés szándékát fejezte ki az előbbiek mellett, és ők ezt látva csatlakoztak hozzánk, illetve a felvonulásokhoz. Továbbra is Kossuth-nótákat és a '48-as időre emlékező dalokat énekeltünk a Szabadság térre befordulva. A televízió épületének Parlament felé eső szárnyrészén építőmunkások dolgoztak, akikre odafigyelve, két nóta közben kórusban kiáltottuk: „Gyertek le, gyertek velünk”. (...) Az építőmunkások azonban nem jöttek le az állványokról, és tovább dolgoztak. Arra nem emlékszem, hogy felszólításunkra hallottam volna-e a részükről viszontkiabálást. A Szabadság tér és a Kossuth Lajos tér között egyik mellékutcában haladva többen kiáltoztak a csoportból, hogy egy alacsonyabban elhelyezett nemzeti színű zászlót vigyünk magunkkal. Én az ilyen módon történő zászlószerzés ellen tiltakoztam, aminek révén én és velem még négy-öt fiú bementünk a házfelügyelőhöz. Én csöngettem be hozzá és közöltem vele, hogy fiatalok vagyunk és a Kossuth-szoborhoz akartunk indulni, ezért magunkkal szeretnénk ehhez vinni a magyar zászlót. Igazolvány nálam nem volt, így kérésére az egyik fiútól kértem el, aki Galkó Bence volt. Személyi igazolvány fejében kölcsönkaptuk a zászlót. Útközben most már kibontott zászlóval az élen megbeszéltük, hogy a Kossuth-szobornál egyikünk elszavalja a Talpra magyart és utána elénekeljük közösen a Himnuszt. A Kossuthszobornál döntöttük el, hogy ki fog szavalni, amire Galkó Bence vállalkozott korábban már. Ezután én és Galkó Bence felmentünk a szobor lépcsőjére. Galkó, hogy szavaljon, én pedig azért, hogy rendezzem, mikor kezdje el, vagyis akkor, amikor valamennyien, kb. ötven főre felszaporodott csoportunk már odaér. Jelzésemre Galkó szavalni kezdte a Nemzeti dalt, de néhány sora után egy rendőr és két katona felszólított minket a vers abbahagyására, és a lent álló csoport oszlására. (...) Felvette: rendőr főhadnagy Szalay Miklós terhelt Önvallomás Szalay Miklós 1970. március 15. (kézírással) (...) Talpra magyar, hí a haza. Galkó Bence csak eddig tudta mondani, odalépett hozzánk egy rendőr és egy katona elvtárs. Azt mondták, mi ketten menjünk velük, a többiek pedig oszoljanak szét. Először nem mentünk sehová, igazoltattak. Bence személyije zálogban, az enyém pedig odahaza. A zászlót vivő fiú kérte, ne kezeljenek bennünket kettőnket külön, hiszen együtt jöttünk mindannyian, ugyanazt tettük és tesszük. Talán regényes, de nagyon jól esett. Bekísértek az Országház egy mellékhelyiségébe. Szalay Miklós sk. IN BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG ■■■■■■ Politikai Vizsgálati alosztály Jegyzőkönyv Szalay Miklós kihallgatásáról 1970. március 16. Kérdés: (...) Nyilatkozzon, hogy bűnösnek érzi-e magát a terhére rótt cselekményben! Felelet: Bűnösnek nem érzem magam, cselekedetemben törvényelleneset nem látok, bár elismerem meggondolatlanságomat, mert a felvonulásunk közben történtekre és ilyen módon való befejezésére tulajdonképpen előre garanciám nem volt, tekintve, hogy nem ismertem a velem együtt indulókat és az út közben hozzánk csatlakozókat. Mást mentségemre nem kívánok elmondani. Felvette: rendőralezredes Szalay Miklós terhelt BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG ■■■■■■ Politikai Vizsgálati alosztály Jegyzőkönyv Galkó Bence kihallgatásáról 1970. március 16-án Kérdés: Nyilatkozzon a terheltté nyilvánítási határozatban foglaltakra vonatkozóan és mondja el részletesen, hogy miért utazott Budapestre, és milyen előzmények után került arra sor, hogy Budapesten több fiatallal a Parlament elé vonult. Felelet: Terheltté nyilvánítási határozatban foglaltakat megértettem. A határozatban foglaltakat tudomásul veszem, az ellen panaszt bejelenteni nem kívánok. A további kérdésekkel kapcsolatban az alábbiakat kívánom elmondani. 1970. március hó 14-én Miskolcon részt vettem a Kossuth-szobornál rendezett ünnepségen, az ünnepség résztvevőinek egy részének magatartását szégyenletesnek tartottam. Ezt arra alapozom, hogy nagy részének nem volt nemzeti színű kokárdája, akinek viszont volt, azokat kinevették. Az ünnepségen fegyelmezetlen magatartást tanúsítottak. Én, aki Budapesten nevelkedtem és a budapesti ünnepségeken részt vettem, elhatároztam, hogy feljövök Budapestre, hogy részt vehessek a budapesti ünnepségeken. (...) 15-én 8 óra 12 perckor éreztem, (...) a Múzeumkertben két hozzám hasonló korú fiatalembernek a karján nemzeti színű karszalag volt, akiket megszólítottam, hogy a karszalagot vegyék le, mert nekem két évvel ezelőtt már problémám volt ebből. 1968. március 15-én kb. 18 óra 30 perckor a rendőrök igazoltattak és felszólítottak a karszalag levételére, amikor a Rákóczi úton sétáltam és nemzeti színű karszalagot viseltem. A Múzeum kertben a két fiatal le is vette a karszalagot. (...) Felvette: rendőr főhadnagy Galkó Bence terhelt BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG ■■■■■■ Politikai Vizsgálati alosztály HATÁROZAT A NYOMOZÁS MEGSZÜNTETÉSÉRŐL A Btk. 219. §-ának 1. bekezdésébe ütköző garázdaság bűntettének gyanúja miatt Szalay Miklós és [Galkó Bence] társa ellen (...) a nyomozást megszüntetem. INDOKOLÁS Bizonyítást nyert, hogy Szalay Miklós és társai által elkövetett cselekmény a Btk. 219. §-ának 1. bekezdése ütköző és a 2. bekezdés b) pont szerint minősülő garázdaság bűntette megállapítására alkalmas. Nevezettnek kezdeményező és irányító szerepe volt abban, hogy 30-40 fiatal főből álló csoport tevékenységében, mely a Petőfi-szobornál gyűlt össze 1970. március 15- én délelőtt és a Kossuth-szoborhoz való együttes menés során kb. 50 főre szaporodott. Útközben a csoport a Szabadság téri televízió épületén dolgozó munkásokat szidalmazta, becsmérelte, mert ezen a napon dolgoztak, ami az építőmunkásokból és az utcán tartózkodó szemtanúkból megbotránkozást váltott ki. Tekintettel azonban arra, hogy cselekménye fiatalkori meggondolatlanságból történt, továbbá büntetlen előéletű - [rendőrhatósági figyelmeztetéséről] -, a rendelkező rész szerint határoztam. Terhelt figyelmét ezúton is felhívom, hogy a jövőben tartózkodjék mindennemű, társadalomra veszélyes cselekmény elkövetésétől, mert ellenkező esetben a büntetés lefolytatására és legközelebb már a büntetés kiszabására sor kerülhet. dr. alosztályvezető BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG ■■■§■■ Politikai osztály I. alosztály Javaslat, Budapest, 1970. március hó 27-én Tárgy: Szalay Miklós és társa ügyének lezárása (...) BM III/III-2. osztályának átiratot küldeni, amelyben javasoljuk, hogy szignalizációt intézzenek Szalay Miklós esetében az ELTE Természettudományi Kar dékánjához, és Galkó Bence esetében a Bláthy Ottó Villamosenergia Ipari Technikum igazgatójához. rendőr alezredes fővizsgáló dr. alosztályvezető Készült: 3 példányban 1 példány BM III/III-2. osztály 1 példány Politikai osztály 1 példány BO A Bláthy Ottó Villamosenergia Ipari Technikum BRFK Politikai Vizsgálati alosztályának. Jellemzés Galkó Bence második éve jár iskolánkba, a budapesti Villamosenergia Ipari Technikumból került fegyelmi úton iskolánkhoz (...) Az osztályközösségbe annak ellenére, hogy nem KISZ-tag, igyekezett beilleszkedni. Jó szavalókészségével többször szerzett iskolánknak és osztályának elismerést. Ebben a tanévben az iskolai versmondó versenyben első helyezést ért el. Április 4-ére rendezett versenyen Juhász Gyula Sánta család című versével városi szinten a negyedik helyezést érte el. (...) Legeredményesebb közösségi munkájának a Csortos Gyula Irodalmi szakköri tevékenysége mondható. Miskolc, 1970. március 28-án igazgató BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG ■■■■■■ II/I-I/a alosztálya Szigorúan titkos 1-es csoport Kivonat „Tulipán” fedőnevű ügynök 1972. március 22-ei jelentéséből Fiam, Lajos mondta el a hivatalos ünnepségek után, amikor hazajött, osztálytársai közül két személyt a rendőrségre bevittek és megverték őket, mert tüntettek. A rendőrségen aláírattak velük egy nyilatkozatot, hogy őket nem bántották. Osztálytársai két személy az egész osztály előtt mesélte, hogy amikor tüntetni kezdtek, a rendőrség felszólította őket, de ők nem figyeltek rájuk sem. Őket, amikor előállították, megverték és a falhoz állították, ahol egész éjjel tartózkodniuk kellett. Elmondták azt is, hogy amikor elengedték őket, arra is figyelmeztették, hogy a történtekről senkivel sem beszélhetnek. A fiam osztálytársai azt mondták el, hogy a tüntetéskor az alábbiakat kiabálták: „Ki az oroszokkal? Sajtószabadságot! Szabadságot a népnek!” stb. Megjegyzem, hogy az iskola nevét nem tudom, de tudom, hogy a XIII. kerületi Váci úton a Volga Szálló és a Köszörűgépgyár között van az iskola, esti tagozatra járnak, ill/c. osztály tanulói, akikről szó van. Ismerősök és barátok körében hallottam olyan véleményeket, hogy túl sok mindent megengednek a fiataloknak. Az elmúlt időben lezajlott úgynevezett tüntetést a lakosság nagy része elítéli. Készült példányban rendőr százados Kapja: Politikai osztály BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG III/III-a alosztály Szigorúan titkos „Ibolya” elvtárs nyugdíjas munkásőr jelentése, 1972. III. 17. Tárgy: Március 15. és 21-ével kapcsolatos bejelentésről Ibolya elvtárs elmondta, hogy az eseményről Ács Éva budapesti lakos, MSZMP-tag, aki az Országos Zenei Szórakoztató Központ továbbképző stúdiójának zenetanáraként működik, szerzett tudomást. A mai nap folyamán Ács Évát meghallgattuk, aki az alábbiakat mondta el: 1972. március 16-án a délutáni órákban a beütemezett magánórára a lakására érkezett Cser Dóra, (...) aki azzal dicsekedett, hogy március 15-én reggel a KRITIKA.