Kritika 24. (1995)

1995 / 4. szám - Sándor L. István: Amibe belehalunk - Kamaraszínházi bemutatókról

Kenedi János „EZEK CSAK POFÁZNAK A CÍMKEZÉSI SZABADÁGRÓL..." Március 15-ei spontán tüntetések az állampárt idején DOKUMENTUMOK: 1970-19­71 I. SZEMTANÚK BUDAPESTI RENDŐRE­ŐKAP­I­TÁN­Y­SÁG ■■■■■■ Központi Ügyelet 1. sz. ügyelete A mai napon, 1970. március 15-én, 11 óra 10-kor a MALÉV-tól Czink Pál bejelentette, hogy az V. ker. Vörösmarty tér irányából az angol követség felé tart egy körülbelül húsz-huszonöt főből álló diákcsoport. A felvonulók kezében zászló van, és a Himnuszt ének­lik. A fenti bejelentés után azonnal a 49-es URH kocsit küldtük a megjelölt környékre. Az URH 11 óra 30-kor visszajelentett rádión, hogy a környéket átvizsgálták, azonban ott a csoportosult diákokat nem találták. rendőr alezredes BUDAPEST V. KERÜLETI RENDŐRKAPITÁNYSÁG ■■ Közrendvédelmi Osztály Őr- és Járőrszolgálati alosztály Tárgy: Budapest V. kerület Kossuth Lajos téren történt csoportosulásról jelentés Jelentés: Budapest 1970. március 15. Az V. kerületi Rendőrkapitányság vezetőjének Budapest Jelentem, hogy 1970. március 15-én 06 órától 14 óráig mint a 4­0 őrszem teljesítettem szolgálatot a Budapest V. kerület Kossuth Lajos téren lévő Kossuth szobor környékén. Szolgála­tom teljesítése közben 12 óra 30 perckor arra lettem figyelmes, hogy az V. kerület Akadémia utca irányából kb. 30 fő, 15-17 éves fiatalkorú személy zárt rendben vonul, az élen haladó ke­zében nemzeti színű zászló volt. Megálltak a Kossuth szobor előtt, a csoportból két fő felment a szobor talpazatára és a Nemzeti dal­t kezdte szavalni az egyik fiatal. Ekkor odamentem a csoporthoz, és kérdeztem, hogy melyik intézménytől vagy is­kolától érkeztek. Közben több személy úgy nyilatkozott, hogy semmiféle intézményhez nem tartoznak, hanem saját elhatáro­zásból akarják itt is leróni a március 15-e emlékének kegyele­tét. Én felszólítottam a fiatalokat, hogy a helyszínről távozza­nak. Azért intézkedtem, mert amikor a csoport a szobor felé kö­zeledett, a csoportban lévő fiatalok közül több személy olyan kijelentéseket kiabált, hogy „Miért kell dolgozni március 15-én, és miért nem pirosbetűs ünneppé van nyilvánítva”. Közben odaérkezett egy parlamentőr alhadnagy elvtárs, aki két fiatal­korú személyt a csoportból bekísért a Parlament épületébe. Ek­kor én távbeszélőn jelentettem az esetet az V. kerületi Rendőr­­ kapitányság ügyeletes tisztjének. Mikor a helyszínre visszaér­keztem, már a csoportosulás megszűnt, a helyszínen megje­lent gépkocsizó járőr intézkedése alapján. A további intézke­dést a parlamenter alhadnagy elvtárs nyilatkozata szerint a BRFK Politikai osztálytól a helyszínre érkező elvtársak átvet­ték. Az ügyben elkísért két fiatalkorú személy adatait megálla­pítani nem tudtam, mivel a Politikai osztálytól a helyszínre ér­kező elvtársak elvitték őket. Szolgálatom alatt további esemény nem történt. rendőr szakaszvezető BUDAPEST V. KERÜLETI RENDŐRKAPITÁNYSÁG ■■ Jelentés 1970. március 15-én Jelentem, hogy 1970. márc. 15-én 11 óra 50 perckor Széles János rendőr szakaszvezető felállított őt távbeszélő készüléken jelentette, hogy a Budapesti KISZ Bizottság két munkatársa kér­ték intézkedésünket a következő ügyben. Sénbak Mihály és Hil­debrand Kocsárd a fent nevezett két személy, a Petőfi-szobor­­nál rendezett ünnepségről hazafelé menet egy húsz-harminc fős csoportra lett figyelmes, akik Kossuth-nótákat és a Marseillaise-t énekelték. Amikor a csoport a magyar tévé Szabadság téri épü­lete elé érkezett, az állványon dolgozó építőmunkásokra rákia­báltak „Szemetek vagytok, hogy a mai nap, március 15-én dol­goztok", mely megjegyzés a munkásokban erős felindultságot és ellenszenvet keltett. A csoport fokozott hangulatban folytatta út­ját, és a mellékutcákban gyülekező öt-tíz fős csoportok csatlako­zását csak az gátolta meg, hogy a Parlament felé vonultak. Az őr jelentése alapján a rendőr őrmester őrsügyeletessel a Kos­suth szoborhoz mentem. A csoport a szobor előtt megállt, majd két fiatal a talpazati részre állt fel, és ekkor észrevéve közeledé­sünket, a csoportban elhangzott megjegyzéstől függetlenül, „ne balhézzatok tovább”, egyikőjük elkezdte a Talpra magyart, mely­­ nek a téren a szolgálatot teljesítő rendőrszakaszvezető, az V. ke­rületi kapitányság beosztottja vetett véget. Felszólította a csopor­tot, hogy fejezzék be és menjenek haza. Felkértem a rendőr sza­kaszvezető elvtársat, hogy a csoportot vezető két személy sze­­ mélyazonosságát állapítsa meg. Ennek a személyazonossági igazolványok hiányában, mivel az egyikőjük a lakásán hagyta, a másikuk pedig menet közben a személyi igazolványát egy ház­mesternél hagyta cserében egy nemzeti színű zászlóért, nem tudtak eleget tenni. A szakaszvezetőt felkértem, hogy a csopor­tot küldje el és közöltem vele, hogy a két személyt további intéz­kedésig átveszem. Az intézkedés megkezdéséről jelentést tet­tem a BM Kormányőrség ügyeletes tisztjének, alezredes elvtárs­nak. Közölte velem, hogy a Budapesti Rendőrfőkapitányság Po­litikai osztályáról azonnal jöjjenek a személyekért. Ezt követően egy URH-s rendőrjárőrkocsi érkezett a helyszínre, rendőrszáza­­dos (URH II. század, Mosonyi utca 5.) parancsnoksága alatt, aki közölte velem, hogy ide küldték, hogy garázdaság miatt vigyen be két embert. Megkértem, hogy a 17-es kapuval szembeni té­­ ren továbbra is együtt lévő csoportot oszlassa szét, amelynek megtörténte után a százados elvtársnak a két személyt átadtam. Ezt követően odajött hozzám Mikó Sámuel vállalati igazgató, munkahelye: Épületasztalosipari Faipari Vállalat Redőnygyára, és azt mondta, hogy a szemben lévő csoport közelében tartóz­kodott, akik részéről őrség- és rendőrségellenes kijelentéseket hallott „Csibészek, korlátozzák a gyülekezésünket’ stb. A neve­zett személy munkásői. A csoport két vezetőjének adatai be­mondásuk alapján: Galkó Bence és Szalay Miklós. Az ese­ménnyel kapcsolatban más jelenteni valóm nincs. őrsparancsnok BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG Politikai Osztály ügyelete Tárgy: Szalay Miklós és Galkó Bence kikérde­zéséről Jelentés: Budapest 1970. március 15. Jelentjük, hogy a mai napon (...) a Petőfi-szobornál már kü­lön 15-20 fős fiatalokból álló csoport gyűlt össze, akik eldöntöt­ték, hogy a Kossuth Lajos téren lévő Kossuth-szoborhoz vonul­nak fel a március 15-ei megünneplése alkalmával. [sic!] A Pe­­tőfi-szobortól továbbhaladva a Váci utcán, Vörösmarty téren, Bajcsy-Zsilinszky úton, majd a Szabadság téren keresztül a Kossuth szobor elé vonultak. Útközben még kb. tíz-húsz fő csatlakozott hozzájuk. Menet közben '48-as dalokat énekeltek, majd (...) a televízió épületén dolgozó munkásokat is kórusban kiabálva felszólították, „gyertek le, gyertek velünk” szavakkal a csatlakozásra. Tekintve, hogy a rendőri és a kormányőri jelen­tés szerint a csoport egyes tagjai a televízió épületén dolgozó munkásokat becsmérelték és a munka abbahagyására szólí­tották fel, és rendőrségellenes kijelentések is hangzottak el ré­szükről, szükséges a jelentésben szereplő tanúk meghallgatá­sa, és annak alapján a további intézkedésről való döntés. A ta­núk idézésére 1970. március 16-ára a szükséges intézkedést megtettük. rendőr főhadnagy Készült 5 példányban Kapta: 1 BRFK Központi Ügyelet 1 BRFK Politikai Osztály ügyelet 3 BRFK Politikai Vizsgálati alosztály BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG ■■■■■■ Politikai Vizsgálati alosztály Dr. Czink Pál, tanúkihallgatási jegyzőkönyve, 1970. március 16-án Bp. VIII. Tolnai Lajos u. 43. sz. fsz. 18. sz. ajtó alatti helyiségében Kérdés: Kérem, ismertesse részletesen, mit tapasztalt ön A közérdekű adatok nyilvánossága az alapjogban biztosított társadal­mi érdek, aminek úgy tettünk eleget, hogy a pártállam jogutód nélkül meg­szűnt intézményeit és szerveit a nevükön neveztük, ám személynevet csak akkor idéztünk, ha közokiratot láttak el tulajdonnevükkel. E szemé­lyek megnevezésénél a (mai) államtitkári besorolást tekintettük „alsó ha­tárnak”, a „felső határ” pedig értelemszerűen az MSZMP PB-tagság. Dokumentum-összeállításunkon alapult a Kossuth rádió „Ezek csak pofáznak a gyülekezési szabadságról...” című, 1995. március 12-én su­gárzott műsora (Készítette: Szikra Zsuzsa, Surányi András, Dés László). Összeállításunkat Krassó György emlékének ajánljuk, aki a ’80-as években már megpróbálta összegyűjteni az illegális március 15-ei tüntetések dokumentumait, és aki az áldozatok rehabilitációját er­kölcsi kötelességének tekintette. K. J. * Dokumentum-összeállításunkban levéltári forrásokat „beszélte­tünk”. Kizárólag olyan forrásokat hozunk nyilvánosságra, amelyek vissza­minősítése - magyarul: titokmentesítése - jogi úton már megtörtént. Az összeállításban olvasható dokumentumok őrzési helyei: Magyar Orszá­gos Levéltár, Budapest Főváros Levéltára, Hadtörténeti Levéltár, Politika­­történeti Intézet, Belügyminisztérium Dokumentációs Osztály és Igazga­tási Főosztály Központi Irattár, Budapesti Rendőrfőkapitányság Irattár. A közölt iratok lelőhelyét­­ fond, csomó, őrzési egység stb. azaz filoló­giai apparátusukat a szakszerű forrásközlésben fogjuk megadni. Az itt olvasható dokumentum-összeállítás megszerkesztésénél két alapvető követelmény között kellett összhangot teremteni. A személyisé­gi jog védelmét és a közérdekű adatok nyilvánosságát egyaránt biztosí­tani kellett. Az előbbi követelménynek úgy tettünk eleget, hogy kizárólag olyan magánszemélyeket neveztünk meg valóságos nevükön, akiket véletlenül megtaláltunk, és akik szerepeltetésük nyilvánosságához hozzájárultak. (Szalay Miklós, Galkó Bence, Ulveczki Gábor, Kalászi György, Grillmayer József, Bratka József, Stelczer Gábor, Mehlhoffer Péter, Németh Géza.) Az iratokban előforduló többi személy nevét anonimizáltuk, és egészen addig így is hagyjuk, amíg az érintettek maguk nem kezdeményezik az „álnevek" feloldását. Az „álnevek” négy típust alkotnak, s eszerint négy névjegyzékből merí­tettük a fiktív neveket. Ha a 70-es évek eleji március 15-ei spontán tünte­tések áldozataihoz kellett képzeletbeli nevet választanunk, akkor Horváth Zoltán „Teleki László” monográfiájának névmutatójához fordultunk (Akadé­miai K. 1964.), s hogy semmi „áthallás” ne legyen, véletlenszerű mintavé­tellel minden ötödik nevet kijelöltünk. Ha civil nevek elmozdítása zavart oko­zott volna a szövegösszefüggésben, a privát neveket ugyanilyen módszer­rel választották a „Kolozsvári Nagy Naptár 1865-dik évre” című kalendá­riumból. Közrendőrök neveinek megváltoztatásához a „Rendőrségi zseb­könyv” 1943-as kiadását használtuk. Az ügynök személyiségi jogaira való tekintettel, az iratokban amúgy is kódolt fedőnévvel szereplő besúgók álne­vét is megváltoztattuk a Godet-növénykalauz segítségével: „Európa virágai - Meglátni, Meghatározni, Védeni”, (Officina Nova K. 1993.). I KRITIKA

Next