Kritika 24. (1995)
1995 / 4. szám - Sándor L. István: Amibe belehalunk - Kamaraszínházi bemutatókról
Kenedi János „EZEK CSAK POFÁZNAK A CÍMKEZÉSI SZABADÁGRÓL..." Március 15-ei spontán tüntetések az állampárt idején DOKUMENTUMOK: 1970-1971 I. SZEMTANÚK BUDAPESTI RENDŐREŐKAPITÁNYSÁG ■■■■■■ Központi Ügyelet 1. sz. ügyelete A mai napon, 1970. március 15-én, 11 óra 10-kor a MALÉV-tól Czink Pál bejelentette, hogy az V. ker. Vörösmarty tér irányából az angol követség felé tart egy körülbelül húsz-huszonöt főből álló diákcsoport. A felvonulók kezében zászló van, és a Himnuszt éneklik. A fenti bejelentés után azonnal a 49-es URH kocsit küldtük a megjelölt környékre. Az URH 11 óra 30-kor visszajelentett rádión, hogy a környéket átvizsgálták, azonban ott a csoportosult diákokat nem találták. rendőr alezredes BUDAPEST V. KERÜLETI RENDŐRKAPITÁNYSÁG ■■ Közrendvédelmi Osztály Őr- és Járőrszolgálati alosztály Tárgy: Budapest V. kerület Kossuth Lajos téren történt csoportosulásról jelentés Jelentés: Budapest 1970. március 15. Az V. kerületi Rendőrkapitányság vezetőjének Budapest Jelentem, hogy 1970. március 15-én 06 órától 14 óráig mint a 40 őrszem teljesítettem szolgálatot a Budapest V. kerület Kossuth Lajos téren lévő Kossuth szobor környékén. Szolgálatom teljesítése közben 12 óra 30 perckor arra lettem figyelmes, hogy az V. kerület Akadémia utca irányából kb. 30 fő, 15-17 éves fiatalkorú személy zárt rendben vonul, az élen haladó kezében nemzeti színű zászló volt. Megálltak a Kossuth szobor előtt, a csoportból két fő felment a szobor talpazatára és a Nemzeti dalt kezdte szavalni az egyik fiatal. Ekkor odamentem a csoporthoz, és kérdeztem, hogy melyik intézménytől vagy iskolától érkeztek. Közben több személy úgy nyilatkozott, hogy semmiféle intézményhez nem tartoznak, hanem saját elhatározásból akarják itt is leróni a március 15-e emlékének kegyeletét. Én felszólítottam a fiatalokat, hogy a helyszínről távozzanak. Azért intézkedtem, mert amikor a csoport a szobor felé közeledett, a csoportban lévő fiatalok közül több személy olyan kijelentéseket kiabált, hogy „Miért kell dolgozni március 15-én, és miért nem pirosbetűs ünneppé van nyilvánítva”. Közben odaérkezett egy parlamentőr alhadnagy elvtárs, aki két fiatalkorú személyt a csoportból bekísért a Parlament épületébe. Ekkor én távbeszélőn jelentettem az esetet az V. kerületi Rendőr kapitányság ügyeletes tisztjének. Mikor a helyszínre visszaérkeztem, már a csoportosulás megszűnt, a helyszínen megjelent gépkocsizó járőr intézkedése alapján. A további intézkedést a parlamenter alhadnagy elvtárs nyilatkozata szerint a BRFK Politikai osztálytól a helyszínre érkező elvtársak átvették. Az ügyben elkísért két fiatalkorú személy adatait megállapítani nem tudtam, mivel a Politikai osztálytól a helyszínre érkező elvtársak elvitték őket. Szolgálatom alatt további esemény nem történt. rendőr szakaszvezető BUDAPEST V. KERÜLETI RENDŐRKAPITÁNYSÁG ■■ Jelentés 1970. március 15-én Jelentem, hogy 1970. márc. 15-én 11 óra 50 perckor Széles János rendőr szakaszvezető felállított őt távbeszélő készüléken jelentette, hogy a Budapesti KISZ Bizottság két munkatársa kérték intézkedésünket a következő ügyben. Sénbak Mihály és Hildebrand Kocsárd a fent nevezett két személy, a Petőfi-szobornál rendezett ünnepségről hazafelé menet egy húsz-harminc fős csoportra lett figyelmes, akik Kossuth-nótákat és a Marseillaise-t énekelték. Amikor a csoport a magyar tévé Szabadság téri épülete elé érkezett, az állványon dolgozó építőmunkásokra rákiabáltak „Szemetek vagytok, hogy a mai nap, március 15-én dolgoztok", mely megjegyzés a munkásokban erős felindultságot és ellenszenvet keltett. A csoport fokozott hangulatban folytatta útját, és a mellékutcákban gyülekező öt-tíz fős csoportok csatlakozását csak az gátolta meg, hogy a Parlament felé vonultak. Az őr jelentése alapján a rendőr őrmester őrsügyeletessel a Kossuth szoborhoz mentem. A csoport a szobor előtt megállt, majd két fiatal a talpazati részre állt fel, és ekkor észrevéve közeledésünket, a csoportban elhangzott megjegyzéstől függetlenül, „ne balhézzatok tovább”, egyikőjük elkezdte a Talpra magyart, mely nek a téren a szolgálatot teljesítő rendőrszakaszvezető, az V. kerületi kapitányság beosztottja vetett véget. Felszólította a csoportot, hogy fejezzék be és menjenek haza. Felkértem a rendőr szakaszvezető elvtársat, hogy a csoportot vezető két személy sze mélyazonosságát állapítsa meg. Ennek a személyazonossági igazolványok hiányában, mivel az egyikőjük a lakásán hagyta, a másikuk pedig menet közben a személyi igazolványát egy házmesternél hagyta cserében egy nemzeti színű zászlóért, nem tudtak eleget tenni. A szakaszvezetőt felkértem, hogy a csoportot küldje el és közöltem vele, hogy a két személyt további intézkedésig átveszem. Az intézkedés megkezdéséről jelentést tettem a BM Kormányőrség ügyeletes tisztjének, alezredes elvtársnak. Közölte velem, hogy a Budapesti Rendőrfőkapitányság Politikai osztályáról azonnal jöjjenek a személyekért. Ezt követően egy URH-s rendőrjárőrkocsi érkezett a helyszínre, rendőrszázados (URH II. század, Mosonyi utca 5.) parancsnoksága alatt, aki közölte velem, hogy ide küldték, hogy garázdaság miatt vigyen be két embert. Megkértem, hogy a 17-es kapuval szembeni té ren továbbra is együtt lévő csoportot oszlassa szét, amelynek megtörténte után a százados elvtársnak a két személyt átadtam. Ezt követően odajött hozzám Mikó Sámuel vállalati igazgató, munkahelye: Épületasztalosipari Faipari Vállalat Redőnygyára, és azt mondta, hogy a szemben lévő csoport közelében tartózkodott, akik részéről őrség- és rendőrségellenes kijelentéseket hallott „Csibészek, korlátozzák a gyülekezésünket’ stb. A nevezett személy munkásői. A csoport két vezetőjének adatai bemondásuk alapján: Galkó Bence és Szalay Miklós. Az eseménnyel kapcsolatban más jelenteni valóm nincs. őrsparancsnok BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG Politikai Osztály ügyelete Tárgy: Szalay Miklós és Galkó Bence kikérdezéséről Jelentés: Budapest 1970. március 15. Jelentjük, hogy a mai napon (...) a Petőfi-szobornál már külön 15-20 fős fiatalokból álló csoport gyűlt össze, akik eldöntötték, hogy a Kossuth Lajos téren lévő Kossuth-szoborhoz vonulnak fel a március 15-ei megünneplése alkalmával. [sic!] A Petőfi-szobortól továbbhaladva a Váci utcán, Vörösmarty téren, Bajcsy-Zsilinszky úton, majd a Szabadság téren keresztül a Kossuth szobor elé vonultak. Útközben még kb. tíz-húsz fő csatlakozott hozzájuk. Menet közben '48-as dalokat énekeltek, majd (...) a televízió épületén dolgozó munkásokat is kórusban kiabálva felszólították, „gyertek le, gyertek velünk” szavakkal a csatlakozásra. Tekintve, hogy a rendőri és a kormányőri jelentés szerint a csoport egyes tagjai a televízió épületén dolgozó munkásokat becsmérelték és a munka abbahagyására szólították fel, és rendőrségellenes kijelentések is hangzottak el részükről, szükséges a jelentésben szereplő tanúk meghallgatása, és annak alapján a további intézkedésről való döntés. A tanúk idézésére 1970. március 16-ára a szükséges intézkedést megtettük. rendőr főhadnagy Készült 5 példányban Kapta: 1 BRFK Központi Ügyelet 1 BRFK Politikai Osztály ügyelet 3 BRFK Politikai Vizsgálati alosztály BUDAPESTI RENDŐRFŐKAPITÁNYSÁG ■■■■■■ Politikai Vizsgálati alosztály Dr. Czink Pál, tanúkihallgatási jegyzőkönyve, 1970. március 16-án Bp. VIII. Tolnai Lajos u. 43. sz. fsz. 18. sz. ajtó alatti helyiségében Kérdés: Kérem, ismertesse részletesen, mit tapasztalt ön A közérdekű adatok nyilvánossága az alapjogban biztosított társadalmi érdek, aminek úgy tettünk eleget, hogy a pártállam jogutód nélkül megszűnt intézményeit és szerveit a nevükön neveztük, ám személynevet csak akkor idéztünk, ha közokiratot láttak el tulajdonnevükkel. E személyek megnevezésénél a (mai) államtitkári besorolást tekintettük „alsó határnak”, a „felső határ” pedig értelemszerűen az MSZMP PB-tagság. Dokumentum-összeállításunkon alapult a Kossuth rádió „Ezek csak pofáznak a gyülekezési szabadságról...” című, 1995. március 12-én sugárzott műsora (Készítette: Szikra Zsuzsa, Surányi András, Dés László). Összeállításunkat Krassó György emlékének ajánljuk, aki a ’80-as években már megpróbálta összegyűjteni az illegális március 15-ei tüntetések dokumentumait, és aki az áldozatok rehabilitációját erkölcsi kötelességének tekintette. K. J. * Dokumentum-összeállításunkban levéltári forrásokat „beszéltetünk”. Kizárólag olyan forrásokat hozunk nyilvánosságra, amelyek visszaminősítése - magyarul: titokmentesítése - jogi úton már megtörtént. Az összeállításban olvasható dokumentumok őrzési helyei: Magyar Országos Levéltár, Budapest Főváros Levéltára, Hadtörténeti Levéltár, Politikatörténeti Intézet, Belügyminisztérium Dokumentációs Osztály és Igazgatási Főosztály Központi Irattár, Budapesti Rendőrfőkapitányság Irattár. A közölt iratok lelőhelyét fond, csomó, őrzési egység stb. azaz filológiai apparátusukat a szakszerű forrásközlésben fogjuk megadni. Az itt olvasható dokumentum-összeállítás megszerkesztésénél két alapvető követelmény között kellett összhangot teremteni. A személyiségi jog védelmét és a közérdekű adatok nyilvánosságát egyaránt biztosítani kellett. Az előbbi követelménynek úgy tettünk eleget, hogy kizárólag olyan magánszemélyeket neveztünk meg valóságos nevükön, akiket véletlenül megtaláltunk, és akik szerepeltetésük nyilvánosságához hozzájárultak. (Szalay Miklós, Galkó Bence, Ulveczki Gábor, Kalászi György, Grillmayer József, Bratka József, Stelczer Gábor, Mehlhoffer Péter, Németh Géza.) Az iratokban előforduló többi személy nevét anonimizáltuk, és egészen addig így is hagyjuk, amíg az érintettek maguk nem kezdeményezik az „álnevek" feloldását. Az „álnevek” négy típust alkotnak, s eszerint négy névjegyzékből merítettük a fiktív neveket. Ha a 70-es évek eleji március 15-ei spontán tüntetések áldozataihoz kellett képzeletbeli nevet választanunk, akkor Horváth Zoltán „Teleki László” monográfiájának névmutatójához fordultunk (Akadémiai K. 1964.), s hogy semmi „áthallás” ne legyen, véletlenszerű mintavétellel minden ötödik nevet kijelöltünk. Ha civil nevek elmozdítása zavart okozott volna a szövegösszefüggésben, a privát neveket ugyanilyen módszerrel választották a „Kolozsvári Nagy Naptár 1865-dik évre” című kalendáriumból. Közrendőrök neveinek megváltoztatásához a „Rendőrségi zsebkönyv” 1943-as kiadását használtuk. Az ügynök személyiségi jogaira való tekintettel, az iratokban amúgy is kódolt fedőnévvel szereplő besúgók álnevét is megváltoztattuk a Godet-növénykalauz segítségével: „Európa virágai - Meglátni, Meghatározni, Védeni”, (Officina Nova K. 1993.). I KRITIKA