Kritika 25. (1996)
1996 / 3. szám - Almási Miklós: Britannica Hungarica: Az Encyclopedia Britannica magyar változata
Az Encyclopaedia Britannica magyar változata Gyerekkoromban ügynök hozta az Új Idők Lexikonát, aminek köteteit aztán hason fekve tanulmányoztam, s közben elrévültem azon, hogy egyik betű nagyobb, mint a másik, van, amiből kettő is belefér egy kötetbe (Dún-Köttevényi), és van, ami átnyúlik egy másikba. Elrévültem egy 1936-os tengeralattjáró metszetrajzán - háborús évek voltak meg az algák sokféleségén, s persze vissza-visszatértem az emberi test alkatrészeinek elemzéséhez is (kamaszkor). Jóval később, az Akadémiai Könyvtárban találkoztam az Encyclopaedia Britannicával, micsoda különbség, ámultam: az egyes szócikkek gazdagabbak, minden fontos bennük, az ábrák egyszerűek, de színesek. A tudható világ telefonkönyve. Akkor az elérhetetlenség aurája lebegte körül. Most itt van (egyelőre első négy kötete), magyar anyaggal kiegészített változatban: Britannica Hungarica. (Bőrkötésben, aranymetszéssel, csodás papíron - ezen a szinten ez természetes.) A címoldalon ugyan jelzik, hogy ez a kiadás a Micropaedia és a Macropaedia jóváhagyott részeinek korszerű változata, de azért ez mégiscsak az Encyclopaedia Britannica. Nekünk. Végre, mondhatnám, mert hogy annyi szép és jó lexikont tudtunk csinálni, csak a Nagylexikonnal voltak bajok, most már az is van, hál’ istennek. (Közben, mellette/helyette még a Révai is megért egy új kiadást...) A Britannica Hungarica szinte naprakész adatokkal szolgál: így például az 1992-ben elhunyt jeles avantgárd festő, Francis Bacon is benne van már képpel-értékeléssel, ami nem semmi. Algoritmus címszónál említés történik a Fermat-sejtés megoldási kísérletéről, ami egészen friss adat. Amiből már az is látszik, hogy nemcsak angolszász nagyságokat találhatunk benne. Itt van például Lord Balogh, Hampstead bárója (meghalt: 1985), a kitűnő magyar származású közgazdász, a Munkáspárt tanácsadója is, és természetesen Bartók, Berzsenyi Dániel. Persze ennek ellenére ne várjuk tőle, hogy pótolja a magyar lexikont. (A második kötet csupán hatvan magyar vonatkozású címszóval lett gazdagabb.) A Britannica megjelenése azzal az előnnyel jár, hogy ma már többféle lexikont is le lehet venni a polcról. (Ha meg tudjuk fizetni, mert ez a műfaj sehol a világon nem olcsó...) Az összehasonlítás - a címszavak „versenyeztetése” - plusz információ: a tények ugyan változatlanok, de az interpretációkon sok múlik. A Britannica címszavai nem a szokványos, száraz lexikonstílusban íródtak, így Becket Tamásról (a saját katedrálisában meggyilkolt canterburyi érsekről) majdnem írói monográfiát olvashatunk, történeteket és epizódokat, értékelések és újraértékelések históriáját, a végén bőséges bibliográfiával. Nos, a színesen bemutatott figura szokatlan a német stílushoz szokott lexikonvilágban: itt a címszavak szerzőinek egyénisége is helyet kap a sorok között, amitől nemcsak olvasmányosabb, de elevenebb is lesz az egész. Sőt, arra biztat, hogy ha az ember megtalálta, amit keresett, még egy kicsit bogarásszon a kötetekben. Csak úgy, a kuriózum kedvéért. Ettől ugyanis nem leszünk műveltebbek. Sartre egyik regényhőse akar úgy művelődni, hogy nekiállt biflázni a lexikont. Sajnos csak a K betűig jutott, addig tudott is mindent - ám ha valaki R betűs figurát, fogalmat vagy eseményt kérdezett, végzetes zavarba jött... Szóval, tudom, hogy nem így kell kezelni a lexikont, mégis itt-ott leragadok, elmerülök a történetekben. Most például Beliszárioszra, a bizánci hadvezérre bukkanok (élt 505-565). A Szaszanidákat legyőzte, leverte a konstantinápolyi felkelést, több győzelmet aratott a germán hódítókkal szemben, mire I. Konstantin császár kedvenc parancsnoka lett. (Igaz, ő is bedolgozott egy kicsit: feleségül vette Theodora császárnő barátnőjét: mikor bajba került, a magas barátnő segített. S kellett is, hiszen a germánok nem nyugodtak bele a vereségbe, s mint tudjuk, övék volt a jövő, szóval megingott a győztes hadvezér nimbusza.) A császár féltékeny is lett rá, kegyvesztett lett. Ám megint baj lett a birodalomban, ekkor visszahívták, és Beliszáriosz ismét győzött, aztán mehetett vissza magánembernek, mert megint csak kegyvesztett lett. (A magas barátnő ismét segített, amire nagy szükség volt, különben Beliszáriosz egy fejjel megrövidült volna.) Mindeme rémségek ellenére a hadvezér élete végéig kitartott Konsztantinosz mellett. Fura, bizánci história, s hány különböző variánsban ismétlődött meg ez a sors az évszázadok során? A Britannica nemcsak tudósít az életrajz egyes állomásairól, de olykor el is időzik az egyes epizódoknál, kesereg a szerencse forgandóságán - mondom, irodalmibb, mint a megszokott lexikonok, s ez ad sajátos karaktert az egésznek. Mert az Encyclopaedia Britannica alapelve: a címszavakat nem kezdő skriblerek írják, hanem a szakma elismert nagyságai, azaz itt „publikálni” nem feketemunka, hanem rang - másrészt olykor irodalmi teljesítményt is igénylő feladat. Aztán itt vannak a B betűs indiai (és belső-ázsiai) városok, paloták. A Britannica második kötete szinte tobzódik e teljesen ismeretlen világ bemutatásában. (Bhárhuti domborművek, Kedáresúratemplom, Tadzsul Masszdzsid-mecset Bhopalban, Gól Gumbaz-síremlék, Ajantai barlangok stb.) Bár a képek — a műfajból adódóan — kisméretűek, az épületek csodája még így is átjön, az elemző leírásból, illetve történetből pedig műtörténeti felfedezés-értékük. Amiből talán az is kitetszik, hogy nem árt, ha egy jó lexikon mögött ott van egy volt birodalom. (Az első copyrightot 1911-ben kapta, és az akkor a tizenegyedik kiadás volt - még élt a brit birodalom.) Ami, amíg eleven volt, tán nem is igen vették észre, most viszont számon tartja őket a műtörténeti és lexikális emlékezet. Amiből az is kiderül, hogy magyarítása ellenére nagyon is angol marad ez a sorozat. Természetesen, hogy úgy mondjam. Mert a világ dolgai ugyan benne vannak, de fényképes szereplőinek többsége az angolszász politikai, társadalmi, művészeti paletta csillagai voltak, vagy angol vonatkozású események. Ezek közül nekem a balaklavai csata tetszett igazán (1854. okt. 25-én), a krími háború egyik epizódja volt ez az ütközet, a háborúban nem játszott fontos szerepet, a britek elvesztették a csatát. A lexikon mégis érdemesnek tartotta megörökíteni, mert Tennyson A könnyűlovasság támadása című híres versének ez az esemény adta témáját. Ez a kalapemelés - nekem legalábbis - annyira angol, hogy teljesen szívembe lopta magát a szerkesztői elv. Főképp, mikor a címszó végén még egy Tennyson-vers idézésére kerül sor a csatával kapcsolatban, azzal a megjegyzéssel, hogy e költemény sohasem volt népszerű, és irodalomtörténészeken kívül senki sem tud róla. A csatáról viszont tud az Encyclopaedia... így kerek a világ. Ugyanakkor a kötetek természettudományos része - ha kevésbé teljes is, mint a történelmi, humán hányad - mégis alapos és dokumentálásuk esztétikailag is vonzó. Példaképp: a kristályok (berilliumfélék, smaragd, akvamarin) vagy növény- és madárfajok bemutatására gondolok, de ide sorolhatom az atomfizika összefoglalóját is: mindez átlagos lexikonforgatók számára készült - nem pótolja a természettudományos lexikont, ám tájékozódásra ennyi elengedő és elviselhető, mert ábráival és közérthető leírásaival még a matematikai részletek is emészthetőek. A Britannica Hungarica hatalmas vállalkozás, születésénél - természetesen - sokan bábáskodtak. Néhányat megemlítek: a felülvizsgálati szerkesztőbizottság társelnökei: Pungor Ernő, Frank Gibney, a magyar tagozat tagjai Miklós Pál, Várszegi Aszták, az amerikai tagozatot Beér János, Sinor Dénes képviseli, a sorozat főszerkesztője Halász György. (Magyar Világ Kiadó) ALMÁSI MIKLÓS 19 1996. március Folytatódik a Lányi András Valahol megint utat vesztettünk tanulmányához kapcsolódó vita: Balassa Péter, Gyarmati György, B. Németh Zsolt, Zsolnai László, Lester Shepard-Joseph B. Juhász, Levendel Júlia hozzászólása Tandori Dezső, Horgas Béla, Géher István versei Bíró Béla és Kiszely Károly tanulmánya Márton László: Anasztáz pápa menekülése - verses jelenet Axel Matthes: Táj megvilágításban Lipp Tamás: A kazár birodalom - részlet a Birodalmak végvidékén című könyvből "NJ KRITIKA