Kritika 25. (1996)
1996 / 9. szám - TELEVÍZIÓ - Nádra Valéria: Három az "A"
Venczel és Blaskó, de egyetlen tapodtat sem közeledik az élet valósága. A derék, módos középkori parasztgazda ugyanis lányához hasonló tettre szánja el magát. El akarja hagyni családját, hogy a szentföldre zarándokoljon. És derék felesége, aki különben nem helyesli az utazást - mint később kiderül, alapos okkal aggódik miatta -, amikor közli vele, hogy egy angyal Jeruzsálembe szólítja, nem azt mondja neki, hogy találjon ki valami jobb mesét, ha már vénségére ráunt a családi boldogságra, hanem arra a következtetésre jut, hogy ura vezekelni akar Franciaországért. Ekkor már nemcsak az világos, hogy példázattal van dolgunk, de az is, hogy ez a példázat egy sajátos gondolkodásmódon belül érvényes. Nem az életre, hanem a hitre vonatkozik. Nem tényleges erkölcsi problémákat, valóságos életbeli dilemmákat fogalmaz meg a hit nyelvén, a biblia, a liturgia formakincsével, hanem a hívő élet belső problematikájával foglalkozik. Akit nem hat át az a hit, ami a darab hőseit, ahhoz e műnek nincs szava. A dráma egész problematikája, valamennyi konfliktusa ugyanis magából a hitből fakad. A krisztusi, az önfeláldozó, a világ minden szenvedését magára vevő, minden ember helyett szenvedni akaró hitből. Violaine önfeláldozásából, aki nemcsak megbocsátással, de szeretettel akar válaszolni a rátámadó erőszakra, és elszerzi a pestist a rosszerkölcsű építésztől, aki mellesleg bűnei jutalmául később meggyógyul. És még inkább Anne Vercors önfeláldozásából, aki zarándoklatával családjára szabadítja a pusztulást. Az egyetlen emberi figura a tanmesében Mara, Violaine húga, akiben bizonyára maga a sátán tombol, hiszen szerelemre, házasságra, gyerekre vágyik, s ráadásul még meg is szerzi mindezt magának. Meg is bűnhődik érte. Gyermeke meghal, de leprás nővére feltámasztja, kénytelen hát rádöbbenni, hogy az ő élete mindenképpen értéktelenebb, és elvakult kisebbségi komplexusában szakadékba taszítja a betegségtől már amúgy is végét járó testvérét. Ő lesz így végül az egyetlen bűnös. Tragédiája, kiváltképp összevetve azzal, hogy Pierre de Craon, aki minden erkölcsi norma szerinti bűnökkel lép be a történetbe, megtisztul és meggyógyul, jól mutatja e rajongó hit sajátos morálját. Az igazi nagy bűnöst, a fertőben mélyen megmerítkezőt, a vérekben kéjjel tombolót sokkal közelebb érzi magához, mint a normális, átlagos, hétköznapi emberi érzésekkel, vágyakkal élni kívánó embert. Nagy-Kálózy Eszter remekül kihasználja a szerep lehetőségeit, erős, eleven szenvedélyeket és valóságos asszonyi szenvedést mutat fel a sok szentséges sápítozás közepette. A darab különben valóban rendkívül élesen exponálja a hívő élet talán legalapvetőbb kérdését. Követhető-e Krisztus? A krisztusi életért rajongónak módja van-e krisztusian élni? Nem azért, mert - ahogyan Brecht mondaná - a többiek nem engedik, hanem mert az elve, fogalma szerint lehetetlen. Krisztus ugyanis a világ bűneit vette magára, az egész emberiségért vezekelt, minden embert megváltott. Ez megismételhetetlen, utánozhatatlan. Fogalma szerint az. A hit szerint, már ha logikát keresünk benne, mindnyájan meg vagyunk váltva, az idők kezdetétől az idők végezetéig, ha akarjuk, ha nem. A rajongó, igazi hívő azonban meg szeretné ismételni a krisztusi tettet. Áldozatot akar hozni, fel akarja áldozni magát. Nemcsak hiúságból, nagyravágyásból, de belső erkölcsi parancsra. Hiszen a példát nem elég hirdetni, de követni kell, nem elég tisztelni egy normát, de a szerint is kell élni. S ez Claudel példázata szerint is katasztrófához vezet. Anne Vercors zarándoklata nyomán nem váltódik meg Franciaország, de az ő családja elpusztul. Dér András a Merlin Színházban a szent, jámbor áhítat jegyében rendezte meg a darabot. A szenvedés szentségéhez, a hit igazságához, az áldozatvállalás értelméhez itt kétség nem férhet. Minél rosszabb, annál jobb, minél nagyobb a pusztulás, annál magasztosabb az emelkedettség. Blaskó Péter és Venczel Vera őrlődnek a középkori naivitás és pszichologizáló iskolázottságuk között, Eperjes Károlyra pedig úgy szakad rá a szerep, mint az általa játszott Jacques Huryre a birtok és a házasság, amikor gazdája hirtelen útnak indul. Ha elfogulatlanul megpróbáljuk végiggondolni Claudel mélyen és modernül katolikus példázatát, akkor alighanem könnyen juthatunk arra a régi protestáns következtetésre, hogy jobb, ha nem kérkedünk Krisztus követésének szándékával, nem akarjuk megváltani se az emberiséget, se bármely csekélyebb részét, akár a hozzánk közel álló bűnösöket, hanem éppen elég nehéz, de talán reális feladat, ha megpróbálunk magunkért helytállni. Páskándi Géza Vendégsége pedig nem is akármilyen közönséges protestánsok, hanem éppen unitáriusok körében játszódik, akik Krisztus istenségét is tagadják. Erkölcsük nem mintakövető, hanem a helyzetnek megfelelő magatartást követel tőlük. Dilemmáik nem magukból, hanem a világból, a körülményekből származnak. Ez a darab soha nem is akart a hitről, a hit problémáiról szólni. Születésekor, jó negyedszázada, történelmi, politikai parabolának íródott. Socinót, az Európa-szerte ismert és üldözött teológust beköltöztetik Dávid Ferenchez, a tekintélyes püspökhöz, hogy bizonyítékokat gyűjtsön a perhez, amelynek során a pápista fejedelem leszámolhat ideológiai ellenfelével. Innen kezdve a történet szinte magától működik. Felismerhető benne a kornak minden olyan vonása, jelensége, amiről nyíltan nem lehetett beszélni. Hatalmi intrika, besúgás, az elnyomottak kijátszása egymás ellen. A létező szocializmusnak nevezett társadalmi rendszer egész működési mechanizmusa felismerhető volt benne, de kiváltképp a romániaié, ahol a társadalmi elnyomáshoz nemzetiségi is járult. Az ottani magyarság belső viszonyaira, morális problémáira is lehetett gondolni a darabot nézve, elemezgetve. Mindez alól kiment az idő. A képes beszéd szükségtelenné vált, olyannyira, hogy talán lehetetlenné is vált ilyesféle kérdésekről színpadon szólni. A Várszínház előadása persze nem ezért hatástalan. Páskándi szövegében ugyanis mindenképpen jelen van két jelentékeny férfi szellemi, erkölcsi párbaja, két bonyolult jellem belső vívódása, egy komplikált emberi és politikai helyzet számtalan feszültsége, valamint egy erotikus sugárzású női test, amely mindezt a sok emelkedettséget sajátosan integrálhatná. Kozák András rendezésében csak üresen kongó gongütések vannak. Jelezniük, sőt helyettesíteniük kellene a drámai pillanatokat. Bessenyei Ferenc ugyanis csak fáradt manírokat mutat Dávid Ferenc helyett, Szakácsi Sándor pedig szűkölve szenved Locino erkölcsi meghasonlottságától. Csömör Csilla elspórolja a primitív, állatias amoralitást a szerepből, helyén csak a szépség üressége marad. Tahi Józsefen meg leginkább a borzasztó igyekezet látszik, intrikusnak hasson. Az angyali üdvözlet a Merlinben csak hívőknek szól. A vendégség a Várban azoknak sem. ZAPPE LÁSZLÓ Előfizetőknek számonként csak 79 Ft MEGRENDELŐLAP Megrendelem a KRITIKA című lapot...............pld-ban, az alábbi címre: Megrendelő neve:.................................................................................................................. Címe (város, kerület):.......................................................................................................... (utca, tér, lp)........................................................................................................................ (emelet, ajtó):...........................................irányítószám:................................................... Előfizetési díj egy évre: 948 Ft fél évre: 474 Ft negyed évre: 237 Ft Az előfizetési díjat a részemre küldendő átutalási postautalványon egyenlítem ki. aláírás A megrendelőlapot borítékban, bérmentesítve az alábbi címre kérjük feladni: Hírlap-előfizetési és Lapellátási Iroda - 1900 Budapest, Lehel u. 10/A KRITIKA TELEVÍZIÓ Három az „A ” Nem a kislány, nem a testőr, nem a magyar igazság, (ahogy ezt korábban, más műfajokban megszoktuk), hanem az „A”, vagyis: Akció, Ámoré, Attraktív. (Hogy ez utóbbi miért nem Attrakció, az rejtély.) Egy csatorna, melynek műsoridejéből - napi 24 óra! - tetemes részt a Nap TV tölt ki, ennek adásai azonban azt a részét képezik, amiben hasonlít az összes többi tévére. Az A3 attól A3, amit önállóan gyárt, illetve vásárol, vagyis a Roar TV, a Fashion, az OhLaLa, a Hollywood Today nevű formabontásnak álcázott konzervektől, valamint - s leginkább - a Zalatnay Stúdió produkcióitól. Az Amerikából beszerzett, a show-business és a divat, valamint a filmipar kulisszatitkaiban bennfenteskedő, kétségkívül profi módon legyártott adások korosztályi ízlést céloznak meg, csakhogy úgy tűnik, az igényeket nem kielégíteni, hanem átalakítani akarják. Extravagáns, magukat valamely tevékenységben professzionista őrültnek álcázó művész-önjelöltek, manökenek, divatdiktátorok, „kallódó” fiatalok, a bármi áron, de feltűnést kelteni akaró ifjú karrieristák, továbbá ennek az egész menazsériának a mozgatói jönnek-mennek, nyilatkoznak, elmélkednek, öltöznek, táncolnak, vonaglanak és mutogatják magukból mindazt, (és csakis azt), ami deviáns, vagy aránylag kis erőbedobással devianciának minősíthető. Szemlátomást egyetlen tényező van, ami abszolúte nem számít: a tehetség. Többet ér a tehetség látszata. Számítás dolga minden, s a siker - ha beüt - visszamenőleg mindent igazol és minden gyötrelemért kárpótol - hirdetik kimondva, kimondatlanul az e műsorokban hemzsegő sztár-önjelöltek. Mi meg, a képernyő előtt tudjuk, hogy legfeljebb, ha minden ezredikből lesz 44