Kritika 28. (1999)

1999 / 5. szám - IRODALOM - Földes Anna: Déry Tibor: Liebe Mamusmám!

.Amit nálunk nem talál, azt nem is érdemes elolvasni. f­­ ÍRÓK BOLT3A 1061 Budapest,­­Andrássy út 45. Tel.: 122-1645; 142-4336 Fax: 142-4311 J / 7777T.­­ KÖNYVEK DIX-SEPT POETES HONGROIS (Tizenhét magyar költő) (A belgiumi L’arbre a paroles kiadóval közösen) DOBAI PÉTER: Önmúlt század 980 Ft VLADIMÍR NABOKOV: Baljós bnvar 980 Ft ÜVEGKISASSZONY ARCKÉPE - Modern amerikai elbeszélések 980 Ft ÉS MÉGIS KOPOGTATNAK - Modemn olasz elbeszélések 980 Ft RÁBA GYÖRGY: A vonakodó Cethal - Új és válogatott versek 980 Ft E. M CIORAN: Egy kifulladt civilizációról - Esszék 980 Ft RIMBAUD ABESSZÍNIÁBAN - Eszék 980 Ft MISIARA JUKIO: Egy maszk vallomása 1200 Ft ELŐKÉSZÜLETBEN. GEORGES BATAILLE: Az erotika ALBERT CAMUS: A lázadó ember IGNAZIO SILONE: A titok PARKMOTÍVUMOK ELLENFÉNYBEN - Modern svéd elbeszélések FERENCZ GYŐZŐ: Hol a költészet mostanában? - Eszék MIGUEL DE UNAMUNO: Öt kisregény SENTAUNSZKY: A feltámadott szó - A KGB irodalmi archívuma KNUT HARASUN: Benőtt ösvényeken A könyvek megrendelhetők a szerkesztőség címén (kivéve az idegen nyelvű köteteket, amelyek az írók Boltjában, illetve a Francia Intézet Könyvesboltjában kaphatók). Olvasóinknak és a Kritika olvasóinak 30% kedvezményt adunk. NAGYVILÁG Kiadó, 1054 Budapest, Széchenyi u. 1. Telefon/fax: 359-4293 azonban sajnálatos módon behatárolják en­nek az írói experimentumnak a lehetőségeit: a feszültség lanyhul, a nyelv visszaesik a (meg­lehetősen silány) Feri-szintre, a végén már az íróval együtt unjuk az egészet. Nemcsak a Szekeres-sztori példázza a Ha­zai Attilában kétségkívül meglevő írói képes­ségeket. Említettem már, hogy Feri belső monológja néhol rettentően kiüresedik, sivár lesz. Szemben azonban a párbeszédes részek­kel és a „többalakos” jelenetekkel, amelyek ritkán mondhatók sikerültnek (kivéve talán az újságárussal folytatott beszélgetést, amely megérdemli a jópofa minősítést), a monológok itt-ott képesek magasabbra szárnyalni. Para­dox módon éppen akkor, mikor Feri a fejében karattyoló hang elnémulásáról ábrándozik. Ha ez megtörténne, mondja, akkor „csend­ben, tiszta fejjel előbújhatnék végre ebből a rothadt, szennyes tömegéletből, ebből a ha­láltól, romlástól bűzlő szardíniásdobozból, amelyben egymáson, valamint önmagunkon belül nyomjuk, nyomasztjuk, trancsírozzuk és szeleteljük egymást”. Akkor undorát és hány­ingerét leküzdve kiléphetne „eme büdös kon­zervgyárból, melyet civilizációnak hívnak”. Azt hiszem, lényeges sorok ezek, s éppen hogy nem valamiféle „új szenzibilitásról”, ha­nem nagyon is tradicionális kultúrkritikai attitűdről tanúskodnak. Egy végsőkig elkese­redett kamasz rettenetes magányáról és ott­­hontalanságáról egy visszataszító világban, amelyet még elítélni is alig tart érdemesnek. (Balassi) ANGYALOSI GERGELY Déry Tibor: Liebe Mamusmám! H­árom asszonynak állított maradandó emléket a filológia - személy szerint Botka Ferenc -, amely ezzel a címmel közreadta Déry Tibor feleségeivel, Olgával, Paulussal és Böbével folytatott levelezését. A szakmának szánt publikáció akkor - aligha­nem váratlanul - az irodalmi közvéleményben sikeres életrajzi dokumentumregénnyé telje­sedett. Most - három esztendő elmúltával, ugyancsak Botka Ferenc fáradhatatlan kutató- és gyűjtőmunkájának eredményeként - a há­rom asszony regényét követte a negyedik asz­­szony közel négyszáz cserépdarabkából össze­állított portréja, immáron szinte a teljes élet­rajz (pontosabban: majd hat évtized) levelek­be, lapokba, cédulákba sűrített lenyomata. Valójában a kötet hőse és társszerzője, Déry Károlyné Rosenberg Ernestin (1863-1958) az első asszony Déry életében. Nemcsak idő­rendben, de a soha meg nem szakadó, csak kurta periódusokra lazuló, ám az átlagosnál mindenkor szorosabb érzelmi kapcsolat in­tenzitásában is. A fiú még az élet leghétköz­napibb oldalát tükröző leveleiben is lírikuso­kat megszégyenítő melegséggel, pátosszal vall „lelke és élete egyetlen nagy szenvedélyéről”, ami őt a Mamához köti. Szeretetére, megér­tésére apellálva meg is fogalmazza: „eggyé kell válnunk, amennyire csak egy lehet anya és fia, és semmilyen külső körülmény nem za­varhat meg minket... ha ennyire szeretjük egymást”. Évtizedek múltán, mintha erre a vallomásra felelne egy, a fia születésnapjára írott leveléből kiragadott mondata, amely sze­rint „október 18-nak kell lennie ahhoz, hogy elmondjam neked, az életem mennyire min­den ízében a Te életedben gyökerezik, a Te egészségedben, a Te boldogságodban”. A levelek arról győznek meg, hogy a két ál­lítás egyike sem túloz: a fiú éppen úgy tudatá­ban van e kötelék rendkívüliségének, mint az idős asszony a maga egész életének értelmet adó, hősiesen vállalt anyaszerepének. A hagyatékban fellelt, azonosított és közre­adott „ládányi levélből” 310-nek a fiú, 81-nek az édesanya a feladója. Ez az aránytalanság az életutak természetes hozadéka: míg Déry Ti­bor az évtizedek során többször is lakóhelyet és lakást, otthont és feleséget cserélt, a mamá­nak megadatott, hogy viszonylag stabil élet­keretek között megőrizze imádott, híres fiá­nak minden sorát. Kettőjük kapcsolatán túl plasztikusan rajzo­lódik ki az írásokból a minden családregények főszereplőjének, a mamának sok szálból, szín­ből szőtt alakja, és a magyar-német eredetű, asszimiláns zsidó család anyagi boldogulása, társadalmi élete, kultúrája is. Ha ez a cselek­ménysor színe, a fonákja az író kalandoktól, kudarcoktól sem mentes, a történelem viharai által sokszor megtépázott karrierjének folyto­nosan összegubancolódó szála. Voltaképpen a levélfolyam irodalmi tervek, tények és kap­csolatok krónikája. Kell-e mondanunk, hogy a kötet szövetének ezúttal a fonákja a fénye­sebb? Európa bármelyik országában emigrá­cióban vagy tanulmányúton, nyaraláson íród­tak, akármiről is szólnak a beszámolók, való­jában mindig a Déry-életmű története a leg­fontosabb. „Mamuska” egyébként Déry olvasóinak ré­gi ismerőse. Az ítélet nincs érzelmes, lírai zá­rófejezetében az író pontosan „elszámol”, mi az, amit Rosenberg Ernestin génjeiben a fiá­ra örökített, mi az, ami ellen Tibor - családi néven Tibuli­­, az új utakat, eszméket válasz­tó fiú lázad. Jellemzőek az emlékezésben egymással feleselő jelzők, amelyekből meg­tudható, hogy a mama önfeláldozó volt és önző, nagyvonalú és kicsinyes, okos és naiv, úriasszonyhoz illően fegyelmezett, de dühro­hamokra is hajlamos, és mégis, mindezek el­lenére - vagy éppen ezért - kevesen voltak, akik közönyösek maradtak „egyénisége kímé­letlen varázsával szemben”. Ám a jól válasz­tott jelzőknél is többet mondanak anyáról is, fiáról is a szituációs emlékek. Ahogy a mama 1944-ben - túl a nyolcvanon - megszokott lélegző- és tornagyakorlatainak elvégzésére hivatkozva meg merte várakoztatni az elhur­colásra érkező nyilasokat. És mintha ugyan­ennek a félelmet nem ismerő, vagy a félelmet legyőző lélekjelenlétnek a párhuzamos epi­zódja lenne később a fiú „csele”. Az a hirtelen ötlet, amitől vezérelve, letartóztatása óráján - 1957. április 20-án éjszaka - a rátörő fegyve­resek jelenlétében nekiül, hogy alibi levelet fogalmazzon a mamának. Ekkor született meg az az akkor már kilencvennégy éves matróna életét óvó, gyengéd hazugság, hogy az ÁVO börtönébe hurcolt fiát csak egy jól fizető és rangot adó, külföldi filmforgatás gá­tolja a látogatásban. Nem valószínű, hogy eb­ben a veszélyes helyzetben Dérynek eszébe 36 KRITIKA

Next