Kritika 28. (1999)
1999 / 5. szám - IRODALOM - Földes Anna: Déry Tibor: Liebe Mamusmám!
.Amit nálunk nem talál, azt nem is érdemes elolvasni. f ÍRÓK BOLT3A 1061 Budapest,Andrássy út 45. Tel.: 122-1645; 142-4336 Fax: 142-4311 J / 7777T. KÖNYVEK DIX-SEPT POETES HONGROIS (Tizenhét magyar költő) (A belgiumi L’arbre a paroles kiadóval közösen) DOBAI PÉTER: Önmúlt század 980 Ft VLADIMÍR NABOKOV: Baljós bnvar 980 Ft ÜVEGKISASSZONY ARCKÉPE - Modern amerikai elbeszélések 980 Ft ÉS MÉGIS KOPOGTATNAK - Modemn olasz elbeszélések 980 Ft RÁBA GYÖRGY: A vonakodó Cethal - Új és válogatott versek 980 Ft E. M CIORAN: Egy kifulladt civilizációról - Esszék 980 Ft RIMBAUD ABESSZÍNIÁBAN - Eszék 980 Ft MISIARA JUKIO: Egy maszk vallomása 1200 Ft ELŐKÉSZÜLETBEN. GEORGES BATAILLE: Az erotika ALBERT CAMUS: A lázadó ember IGNAZIO SILONE: A titok PARKMOTÍVUMOK ELLENFÉNYBEN - Modern svéd elbeszélések FERENCZ GYŐZŐ: Hol a költészet mostanában? - Eszék MIGUEL DE UNAMUNO: Öt kisregény SENTAUNSZKY: A feltámadott szó - A KGB irodalmi archívuma KNUT HARASUN: Benőtt ösvényeken A könyvek megrendelhetők a szerkesztőség címén (kivéve az idegen nyelvű köteteket, amelyek az írók Boltjában, illetve a Francia Intézet Könyvesboltjában kaphatók). Olvasóinknak és a Kritika olvasóinak 30% kedvezményt adunk. NAGYVILÁG Kiadó, 1054 Budapest, Széchenyi u. 1. Telefon/fax: 359-4293 azonban sajnálatos módon behatárolják ennek az írói experimentumnak a lehetőségeit: a feszültség lanyhul, a nyelv visszaesik a (meglehetősen silány) Feri-szintre, a végén már az íróval együtt unjuk az egészet. Nemcsak a Szekeres-sztori példázza a Hazai Attilában kétségkívül meglevő írói képességeket. Említettem már, hogy Feri belső monológja néhol rettentően kiüresedik, sivár lesz. Szemben azonban a párbeszédes részekkel és a „többalakos” jelenetekkel, amelyek ritkán mondhatók sikerültnek (kivéve talán az újságárussal folytatott beszélgetést, amely megérdemli a jópofa minősítést), a monológok itt-ott képesek magasabbra szárnyalni. Paradox módon éppen akkor, mikor Feri a fejében karattyoló hang elnémulásáról ábrándozik. Ha ez megtörténne, mondja, akkor „csendben, tiszta fejjel előbújhatnék végre ebből a rothadt, szennyes tömegéletből, ebből a haláltól, romlástól bűzlő szardíniásdobozból, amelyben egymáson, valamint önmagunkon belül nyomjuk, nyomasztjuk, trancsírozzuk és szeleteljük egymást”. Akkor undorát és hányingerét leküzdve kiléphetne „eme büdös konzervgyárból, melyet civilizációnak hívnak”. Azt hiszem, lényeges sorok ezek, s éppen hogy nem valamiféle „új szenzibilitásról”, hanem nagyon is tradicionális kultúrkritikai attitűdről tanúskodnak. Egy végsőkig elkeseredett kamasz rettenetes magányáról és otthontalanságáról egy visszataszító világban, amelyet még elítélni is alig tart érdemesnek. (Balassi) ANGYALOSI GERGELY Déry Tibor: Liebe Mamusmám! Három asszonynak állított maradandó emléket a filológia - személy szerint Botka Ferenc -, amely ezzel a címmel közreadta Déry Tibor feleségeivel, Olgával, Paulussal és Böbével folytatott levelezését. A szakmának szánt publikáció akkor - alighanem váratlanul - az irodalmi közvéleményben sikeres életrajzi dokumentumregénnyé teljesedett. Most - három esztendő elmúltával, ugyancsak Botka Ferenc fáradhatatlan kutató- és gyűjtőmunkájának eredményeként - a három asszony regényét követte a negyedik aszszony közel négyszáz cserépdarabkából összeállított portréja, immáron szinte a teljes életrajz (pontosabban: majd hat évtized) levelekbe, lapokba, cédulákba sűrített lenyomata. Valójában a kötet hőse és társszerzője, Déry Károlyné Rosenberg Ernestin (1863-1958) az első asszony Déry életében. Nemcsak időrendben, de a soha meg nem szakadó, csak kurta periódusokra lazuló, ám az átlagosnál mindenkor szorosabb érzelmi kapcsolat intenzitásában is. A fiú még az élet leghétköznapibb oldalát tükröző leveleiben is lírikusokat megszégyenítő melegséggel, pátosszal vall „lelke és élete egyetlen nagy szenvedélyéről”, ami őt a Mamához köti. Szeretetére, megértésére apellálva meg is fogalmazza: „eggyé kell válnunk, amennyire csak egy lehet anya és fia, és semmilyen külső körülmény nem zavarhat meg minket... ha ennyire szeretjük egymást”. Évtizedek múltán, mintha erre a vallomásra felelne egy, a fia születésnapjára írott leveléből kiragadott mondata, amely szerint „október 18-nak kell lennie ahhoz, hogy elmondjam neked, az életem mennyire minden ízében a Te életedben gyökerezik, a Te egészségedben, a Te boldogságodban”. A levelek arról győznek meg, hogy a két állítás egyike sem túloz: a fiú éppen úgy tudatában van e kötelék rendkívüliségének, mint az idős asszony a maga egész életének értelmet adó, hősiesen vállalt anyaszerepének. A hagyatékban fellelt, azonosított és közreadott „ládányi levélből” 310-nek a fiú, 81-nek az édesanya a feladója. Ez az aránytalanság az életutak természetes hozadéka: míg Déry Tibor az évtizedek során többször is lakóhelyet és lakást, otthont és feleséget cserélt, a mamának megadatott, hogy viszonylag stabil életkeretek között megőrizze imádott, híres fiának minden sorát. Kettőjük kapcsolatán túl plasztikusan rajzolódik ki az írásokból a minden családregények főszereplőjének, a mamának sok szálból, színből szőtt alakja, és a magyar-német eredetű, asszimiláns zsidó család anyagi boldogulása, társadalmi élete, kultúrája is. Ha ez a cselekménysor színe, a fonákja az író kalandoktól, kudarcoktól sem mentes, a történelem viharai által sokszor megtépázott karrierjének folytonosan összegubancolódó szála. Voltaképpen a levélfolyam irodalmi tervek, tények és kapcsolatok krónikája. Kell-e mondanunk, hogy a kötet szövetének ezúttal a fonákja a fényesebb? Európa bármelyik országában emigrációban vagy tanulmányúton, nyaraláson íródtak, akármiről is szólnak a beszámolók, valójában mindig a Déry-életmű története a legfontosabb. „Mamuska” egyébként Déry olvasóinak régi ismerőse. Az ítélet nincs érzelmes, lírai zárófejezetében az író pontosan „elszámol”, mi az, amit Rosenberg Ernestin génjeiben a fiára örökített, mi az, ami ellen Tibor - családi néven Tibuli, az új utakat, eszméket választó fiú lázad. Jellemzőek az emlékezésben egymással feleselő jelzők, amelyekből megtudható, hogy a mama önfeláldozó volt és önző, nagyvonalú és kicsinyes, okos és naiv, úriasszonyhoz illően fegyelmezett, de dührohamokra is hajlamos, és mégis, mindezek ellenére - vagy éppen ezért - kevesen voltak, akik közönyösek maradtak „egyénisége kíméletlen varázsával szemben”. Ám a jól választott jelzőknél is többet mondanak anyáról is, fiáról is a szituációs emlékek. Ahogy a mama 1944-ben - túl a nyolcvanon - megszokott lélegző- és tornagyakorlatainak elvégzésére hivatkozva meg merte várakoztatni az elhurcolásra érkező nyilasokat. És mintha ugyanennek a félelmet nem ismerő, vagy a félelmet legyőző lélekjelenlétnek a párhuzamos epizódja lenne később a fiú „csele”. Az a hirtelen ötlet, amitől vezérelve, letartóztatása óráján - 1957. április 20-án éjszaka - a rátörő fegyveresek jelenlétében nekiül, hogy alibi levelet fogalmazzon a mamának. Ekkor született meg az az akkor már kilencvennégy éves matróna életét óvó, gyengéd hazugság, hogy az ÁVO börtönébe hurcolt fiát csak egy jól fizető és rangot adó, külföldi filmforgatás gátolja a látogatásban. Nem valószínű, hogy ebben a veszélyes helyzetben Dérynek eszébe 36 KRITIKA