Kritika 28. (1999)
1999 / 5. szám - KÉPZŐMŰVÉSZETI KIADVÁNY - Miltényi Tibor: Kép és elmekórtan
KÉPZŐMŰVÉSZETI KIADVÁNY Kép és elmekórtan Jakab Irénnek, a ’60-as évektől Amerikában élő neves pszichiáternek a Képi kifejezés a pszichiátriában című műve 1956- ban jelent meg először francia és német nyelven. Az azóta méltán klasszikussá vált könyv átdolgozott és jelentősen kibővített változatát tavaly adta ki az Akadémiai Kiadó angolul, és végre magyarul is. Az elmebetegek rajzi terápiája első megközelítésben nagyon is gyakorlati jelentőséggel bír: a rajzok alapján diagnosztizálható a betegség fajtája, súlyossága, illetve mintegy a pszichoanalízis logikájához hasonlóan - a gyógyító terápiában válhatnak fontossá az ilyen módon felszínre kerülő kóros lelki impulzusok. A skizofrén betegek rajzai kényszeresen aprólékosak és kórosan pedáns módon kidolgozottak, míg a mániások esetében a gyors, elsietett vonalvezetés a jellemző. Mindkét esetben szembetűnő a bizarr szimbolizmus, amely többnyire teljesen értelmezhetetlen a beteg kommentárja nélkül. A betegség alatt a páciens pszichésen egy korábbi fejlődés-lélektani fázisra retardálódik, s ennek megfelelően rajzai is infantilis karakterűek. Minél jobban elhatalmasodik a pszichózis, annál kifejezéstelenebbek a rajzok. A szerző tizenhat esettanulmányt tár elénk, amelyek alapján világossá válik, hogy semmi misztikus nincs az elmebajban, az agy abszolút típusos zavaraival állunk szemben. Statisztikailag kimutatható, hogy az öröklésnek meghatározó szerepe van itt is. A betegség tünetei és manifesztálódása közel azonos minden páciensnél (üldözési mánia, téveszmék, bizarr asszociációk stb.). Az elmebetegség gyakorlatilag gyógyíthatatlan. A könyv legnagyobb értéke, hogy megpróbálja az elmebetegek rajzait esztétikai kontexusban vizsgálni.. A szert imponáló enciklopédikus műveltséggel rendelkezik, láthatóan szinte mindent elolvasott a tárgyban. (Nekem egyetlen fájó hiány tűnt fel: Pertorini Rezső Csontváryról írott patográfiáját minden jel szerint nem ismeri.) Igen figyelemre méltó része a könyvnek az esztétikai szándékból létrehozott képek (a festőművészet) és a funkcionális képfajták megkülönböztetése (primitív-törzsi művészet: mágikus-vallási funkció; gyerekrajzok: az objektív világ megismerése; elmebeteg rajzok, a betegség kifejezése). Véleményem szerint ide tartozik a privát fotó is, ahol szintén nem esztétikai szándékból, hanem a családi emlékezet számára születik a kép. A gyermek életkorának megfelelő rajzi fejlődésen megy keresztül, az ábrázolás mikéntje párhuzamosan halad az intellektuális fejlődéssel. A gyermek érzelmeit és érzékszervi megfigyeléseit ábrázolja, az objektív valóságot szándékozik kifejezni, de inkább a képzeteit és a számára fontos tárgyakat jeleníti meg. Az elmebeteg viszont nem érzékszervi észrevételek alapján dolgozik, nem az objektív világ érdekli, hanem a gondolatait és asszociációit fejezi ki bizonyos tárgyakon keresztül. Szimbolikus képeket hoz létre, de szimbólumai nem egyezményes jelentések mentén, hanem szubjektíve kódoltak. Az elmebetegek rajzai és a művészi képek között stiláris értelemben csak felszínes hasonlóságok fordulnak el. A művészi képet vizuális egyensúly jellemzi, a képi elemek között logikai és vizuális összefüggések egész hálózata mutatható ki. A képi egység, a vizuális összhang más szóval maga kompozíció. A patológiás művekben ezzel szemben nincs összefüggés és egyensúly a motívumok között. Bizonytalan formaadás, inkoherencia és káosz mutatkozik - kompozíciónak nyoma sincs. A művészi kép bonyolult tartalmakat asszociál, az elmebetegek képeinek pszichológiai tere végtelenül beszűkült ehhez képest. A tudatos konstrukció hiánya a meghasadt, szétesett személyiség tükre. A skizofrének például a teljes képfelületet kitöltik motívumokkal, mintegy újra felépítve önmagukban a stabil világ emlékét. A realista formaadás háttérbe szorul, még olyan betegek esetében is, akik korábban művészi képzésben részesültek. A szubjektív szimbolizmus mellett az egyes betegségfajták szignifikáns stiláris jegyeket mutatnak a rajzokban (sztereotípiák, összefüggéstelenség, síkszerűség, antropomorfizmus stb.). Míg a művészetben pontosan behatárolható egy-egy kép készülési ideje, az elmebetegek rajzainál nincs ilyen beazonosítható idő, csak az egyes pszichózisfajták képi világa hasonlít egymásra a készülési idejüktl függetlenül. A rendkívül izgalmas kötet a különböző képfajták elemzésekor számos újszerű és átgondolást igénylő szempontot vet fel az esztétikai és műtörténeti gondolkodás számára is. (Csontváry például egyáltalán nem esztétikai, hanem ideológiai szándékból alkotta meg zseniális életművét, de Van Gogh esetében is igen termékeny szempont lehet az elmebaja festészetére gyakorolt hatásának a vizsgálata.) Minden jelenség - adott esetben a művészet is - a legjobban úgy érthető meg, ha a határterületeit vizsgáljuk: mi az, ami még az, és mi, ami már nem az? Végezetül egy kínos tévedésre hívnám fel a figyelmet, ami nem a szerzőt minősíti, hanem sokkal inkább a fotóművészettel kapcsolatos közgondolkodás színvonalát. A könyv eredetileg németül és franciául jelent meg. Mindkét ország az egyetemes fotókultúrában kiemelkedő szerepet játszik, mégsem vette észre az elmúlt negyvenhárom évben senki, hogy az egyik pszichotikus rajzként közölt (73. számú) kép nem önálló munka, hanem precíz és naiv másolata a nagy német portréfotós, Helmat Lerski egyik leghíresebb fényképének, az 1928-ban készült Mosónőnek. Ha valaki figyelmeztette volna a szerzőt erre az apró tévedésére, akkor most nem változatlan módon jelent volna meg a kép interpretációja. MILTÉNYI TIBOR Előfizetőknek számonként 167 Ft MEGRENDELŐLAP Megrendelem a KRITIKA című lapot ..........................................pld-ban, az alábbi címre: Megrendelő neve: .................................................................................................................... Címe (város, kerület): ............................................................................................................. (utca, tér, ltp.) ........................................................................................................................ (emelet, ajtó). ........................................irányítószám: ...................................................... Előfizetési díj egy évre: 2004 Ft fél évre: 1002 Ft negyed évre: 501 Ft Az előfizetési díjat a részemre küldendő átutalási postautalványon egyenlítem ki. aláírás A megrendelőlapot borítékban, bérmentesítve az alábbi címre kérjük feladni: Hírlap-előfizetési és Lapellátási Iroda - 1900 Budapest, Lehel u. 10/A KRITIKA Lapunk támogatói: Nemzeti Kulturális Alap Soros Alapítvány József Attila Alapítvány Szabad Sajtó Alapítvány Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítvány ÉS MAGÁNSZEMÉLYEK 46