Kritika 28. (1999)
1999 / 7. szám - Hankiss Elemér: A bombázás
KRITIKA HANKISS ELEMÉR Wittgenstein és Derrida, Lyotard vagy Rorty - még ha magát az eseményt elítélnék is - bizonyára élveznék a „nyelvjátékok”, „diskurzusok”, „logikák”, „érvek”, „szótárak”, „narratívák” ama tűzijátékát, amely a Jugoszlávia elleni első bombatámadások nyomán tört ki. A tudósok egy másik csoportja az emberi döntésfolyamatokat vizsgálja, és most, itt egy érdekes és bonyolult példán próbálhatja ki elméleteit és módszereit. A példa a NATO-nak az a döntése, hogy bombázni fogja Jugoszláviát, azért hogy az ország vezetői elfogadják a nyugati hatalmak feltételeit, és komoly tárgyalásokat kezdjenek a koszovói albánoknak biztosítandó autonómiáról. Ebben a dolgozatban azt a négy tényezőt fogom tárgyalni, amelyek szerepet játszhattak ennek a döntésnek a meghozatalában. 1. Logikák és érvek Minden döntésnek, még a legillogikusabbaknak is, van logikai szerkezete. Vagy legalábbis van valamiféle érvelési módja, „diszkurzivitása”. Egy példa: a jelenlegi helyzet rossz —› X tényező az oka ennek a „rosszaságnak” —‚ ki kell iktatnom X tényezőt. Vagy: el akarom érni X célt —› Y tényező akadályoz engem e cél elérésében —» ki kell iktatnom a tényezőt. Ezt a meglehetősen egyszerű képletet bonyolítja az, először, hogy az esetek többségében nem csupán egyetlen logika lehetséges, és a különböző logikák, egymástól eltérő, olykor homlokegyenest ellenkező döntésekhez vezetnek. Másodszor, bonyolítja Az új világrend logikája „A világ országainak el kell fogadniuk azt a tényt, hogy ma (európai szövetségeseivel együtt) az Egyesült Államok a vezető hatalom. Az ő kötelessége és/vagy joga és/vagy hatalma fenntartani és megvédeni a békét és a rendet a nemzetközi terrorizmus, a kémiai fegyverek, a nukleáris fenyegetés és a regionális instabilitás ellen, vagyis fenntartani azt a világrendet, amely megfelel eszményeinek és érdekeinek. Minthogy a koszovói helyzet Európa és a világ biztonságát fenyegette (a balkáni puskaporos hordó ebben a században már kétszer felrobbant), cselekedni kellett. Meg kellett akadályozni egy széleskörű háború kitörését.” A kötelesség argumentuma Az Egyesült Államokra ruházta e kötelességet: a világ nemzeteinek közössége; a Föld országainak többsége; az atlanti közösség; a fejlett nemzetek közössége, amely érdekelt a jelenlegi világrend fenntartásában; egy transzcendentális hatalom: Isten, a Gondviselés; az igazság vagy az erkölcs transzcendentális eszméje; az amerikai társadalom erkölcsi meggyőződése. Ezen érvek mindegyike védhető és vitatható. a) Bárki ellene vethetné már magának a premisszának is, hogy a koszovói helyzet nem fenyegette Európa és a világ biztonságát. Az arra való utalás, hogy a Balkánon már két világháború robbant ki - hamis. Ha valami kirobbanthat egy széleskörű háborút, az éppen a Jugoszlávia bombázását elhatározó NATO- döntés (lásd: az első orosz reakciókat). b) Lehet azzal is érvelni, hogy nem létezik olyan nemzetközi szerződés, egyezmény, dokumentum, konszenzus, amelyik azt a kötelességet rótta volna ki egy országra, hogy fegyverrel védje az emberi jogokat egy másik országban. Az ENSZ alapokmányának hatodik és hetedik fejezete nem egyértelmű ebben a kérdésben. A NATO washingtoni szerződésében található 6. paragrafus kiterjesztését ilyen felségterületen kívül eső akciókra a NATO- tagországok egyelőre még csak tárgyalják. c) Ami az emberi jogok nyilatkozatát illeti, ez minden aláíró kormányt arra hatalmaz fel, hogy figyelemmel kísérje és védelmezze az emberi jogokat a saját országán belül. Sem felhatalmazásuk, sem joguk nincs arra, hogy az emberi jogoknak erőszakkal szerezzenek érvényt más országokban. d) A NATO védelmi szervezet. A szerződés mind betűjét, mind szellemét nagyon erősen át kellene értelmezni ahhoz, hogy szentesítse egy olyan ország bombázását, amely közvetlenül semmilyen módon nem fenyegette a NATO-t. e) Azonosak-e vajon az Egyesült Államok érdekei a világközösség érdekeivel? Nem föltétlenül.3 f) Létezik-e egyáltalában a világközösség? g) Csak néhány olyan kérdés van, amelyekkel kapcsolatban egy képzeletbeli világközösség azonos érdekeiről lehetne beszélni (környezeti, természeti erőforrások stb.), de még ezekben az ügyekben sincs globális egyetértés. Koszovó kérdésében pedig kiváltképpen nincs, nem is szólva a koszovói albánok autonómiájának vagy függetlenségének kérdéséről. Nincs vége-hossza annak a vitának, amelyben ezek és ezekhez hasonló érvek és ellenérvek ütköznek össze. A jogok argumentuma „Az Egyesült Államoknak joga van fenntartani egy olyan világrendet, amelyet optimálisnak tekint.” A jogi érvelés: azért van joga erre, mert az ENSZ alapokmányának, ha nem is a betűje, de a szelleme felhatalmazza erre. A praktikus érvelés: azért van joga erre, mert a világ országainak békére, törvényességre és rendre van szükségük. Az Egyesült Államok biztosítja ezeket számukra. Nincs egyetlen más hatalom sem, amely ebben a szerepében felválthatná az USA-t. Az erkölcsi érvelés: azért van joga erre, mert a történelem során mindenkor a szabadság, az igazság és a demokrácia védelmezőjének bizonyult. Logikák és érvek, értékek és érdekek a képletet az is, hogy minden logikai kereten belül vannak különböző, lehetséges „argumentumok”, amelyekkel a döntést hozó emberek magyarázzák és igazolják eljárásukat maguk és mások előtt; ámde ezek az érvek is ellentmondhatnak egymásnak, sőt ki is olthatják egymást. Lássunk két logikai rendszert. Először azt, amely a NATO döntésének keretéül szolgálhatott (ebben az összefüggésben az USA szerepére fogok koncentrálni). Másodszor azt a logikát, amelyre a Koszovóval kapcsolatban tanúsított szerb attitűd épülhetett. ki bombázás