Kritika 28. (1999)
1999 / 2. szám - TELEVÍZIÓ - Gergely Ágnes: Cowboy-emlék
KRITIKA Cowboyemlék Tisztességesen emlékezni körülbelül olyan képesség, mint csípőből lőni.Tömegkórteremben halt meg. Nem azért, mert nem volt más, így akarta. Hiába unszolták látogatói, hiába ajánlgatott különszobát az orvosa ,ő ott akart maradni, benn, a sűrűségben. Aki egész életében az örömök forró sűrűjét lélegezte maga köré, most körülácsolta magát nyögésre, salakra, jajgatásra váltott szenvedéssel. Tíz másik ember, húsz másik ember jajongott körülötte. Ő, aki Időjárás-jelentés hajóknak című versében elmondta, amit az emberi közérzetről tudni kell, éjszakánként ott állt, ebben az ingatag pallójú kórteremben, egy öregasszony mellett, aki a halottait hívta, a kezét szorongatta a bedeszkázott ágyban fekvő, ismeretlen öregaszszonynak . Anna, mondtuk neki, hogy van erőd...? Hát nem értitek, válaszolta ugyanazon a hangon, ahogy a páfrányokról, a cethalakról, a tengerbe ömlő olajról szokott beszélni: hárman haltak meg az éjjel, köztük ez az öregasszony is, akinek fogtam a kezét, hát nem értitek, milyen nagyszerű, hogy itt voltam?! Nem értettük. De hát már életében, vagyis korábban sem értettük igazán Hajnal Annát. Volt benne valami a prófétanőkből. Valami jóságos és fölényes elvontság. Sohasem mondta például azt, hogy: „Fáj a fejem.” Nem adott kapaszkodót. Vacsorára hívott bennünket, kéthárom írót, zenetörténészt és diákot, s amikor a legjobb falathoz értünk, Thomas Mannt idézte. Mire Hans Castorpra figyeltünk volna, az asztalon ott volt a deszszert. Nivellálódtak az értékek körülötte. Minden egyszerű volt és zavarba ejtő. Verset írt a hagymáról, amelynek rétegeit lebontjuk, és lényegét nem látjuk. Ő maga volt a hagyma. Bonyolult és szemérmes. Halálig őrzött mindent. A kis határszéli dunántúli falut a fűszerillatú rétjeivel. Barátait, akiket természeti rendbe állított, így lett egy versében Vas Istvánból „tevefiú”. Otthonát, amelynek hosszú padlóján növények, könyvek, képek, színes bútorok között gyalogolt, s ahol piros tulipánt ábrázoló üvegfestmény függött az egyik ablakon. Házasságát, amelybe egy időre beszabadult a politika. Nem törődött ezzel. A politika is csak annyi volt, mint a páfrány, a cethal, a tengerbe ömlő olaj. Pontosabban: a páfrány, a cethal, a tengerbe ömlő olaj. Tisztátalan. Tiszta tiszta tiszta. Ez volt Hajnal Anna rekviemje a férjéért. Sohasem felejtem el, mi történt azon a napon, Keszi Imre temetésén. Anna a koporsó mögött állt, a család és a közeli barátok gyűrűjében. Én vele szemben, a bejáratnak háttal, Vihar Béla feleségébe, Magdába karoltam, a gödör túloldalán. A sírásók lassan leengedik a koporsót. Koppan a rög, ahogy a faláda hozzáér. Egyszerre a kötél megbillen, s a koporsó fedele alól kivágódik a halott fehér lepelbe bújtatott karja. Felénk vágódik. Nem bírom levenni a szemem róla, kimegy belőlem az erő. Akkor odalép hozzám Vas István, és azt mondja: „Hogy maga milyen szép!” Nem tudom, hogy jöttem ki a temetőből. Dühös voltam, felháborodott. Azt gondoltam, Vas István cinikus. Gúnyolódik. Vagy mit tudom én. Ó, mennyire másképp látom ma az egészet. Vas István, a „tevefiú”, aki Keats halálszonettjét fordította — Ha félelem fog el, hogy meghalok —, észrevett valamit az arcomon, aminek nem voltam tudatában. Valami fehérnek a visszfényét. Valamit, amihez nem volt közöm akkor. Valamit, amit ő már tudott, amit Anna is tudott, amit jobban tudtak nálunk az előző nemzedékek, talán a bedeszkázott öregasszony is. Hogy a jelek néha alattomos mélységekből jönnek, mint a háborúk. Hogy a háborút el lehet veszíteni, de meg kell nyerni az élet és a halál integritását. Át kell gyalogolni a fehér hómezőkön, tömegkórtermen, rossz verseken, mankóval is. Romos házakba, aláaknázott időkbe, romos arcokig. Hogy a romos arc: szép. Minden szép, amit a jóakarat átjár. A félelem is. Nagyszerű, hogy itt voltunk. GERGELY ÁGNES KRITIKA Mátyás Győző: Buborét ........................................................... 2 Bossányi Katalin: Most jövünk vagy megyünk? ...................... 3 Petschnig Mária Zita: Tavaszból őszbe ................................... 9 Almási Miklós: Trendek, tények, tőzsdék .................................12 Szalai Erzsébet: Szociális vagy társadalmi érzékenység • • • • 14 Arundhati Roy: A képzelet vége (Fordította: Köves Margit) ... 16 Zágoni Miklós: Lelkesek közt szkeptikusan ...............................21 Balogh Ernő: Melbourne-i anziksz ..............................................23 Vitányi Iván: Családregény a piac, a demokrácia és az autokrácia történetéről................................................26 Jan Kott: Lukács, elméletben és gyakorlatban (Fordította: Gömöri György) ................................................28 Nánay István: Harmadszor is Soros............................................30 Korcsog Balázs: Válogatás „a Parnasszuson" ........................32 Ungváry Rudolf: A személyes művész........................................34 Klaus Hartung: Egy antipolitikus Berlinben (Fordította: Glavina Zsuzsa) ................................................38 * Poszler György: Duna-völgyi reálfantasztikum (A. M.) ...........40 Szentkuthy Miklós: Az alázat kalendáriuma (Nagy András) . . 40 A fordulat évei (Götz Eszter) ....................................................42 Szigethy András: Kegyelem (Tarján Tamás)...............................43 Caragiale: Elveszett levél (Csáki Judit) ...................................43 Moliére: George Dandin (Balogh Robert) .................................44 Schiller: Haramiák (Darvay Nagy Adrienne)...............................45 Ámbár tanár úr (Tóth Péter Pál)................................................46 A kálvária dokumentálása (Nádra Valéria) .................................47 Gergely Ágnes: Cowboy-emlék ..................................................48 Címlapképünk a Khadzsuráhói templomrészlet és Nádasdy János alkotásának felhasználásával készült TÁRSADALOMELMÉLETI ÉS KULTURÁLIS LAP Megjelenik havonta Főszerkesztő: BALOGH ERNŐ Főszerkesztő-helyettes: VÖRÖS T. KÁROLY Rovatvezetők: BOROS GÉZA, JÓZSA ÁGNES, KOVÁCS DEZSŐ, MÁTYÁS GYŐZŐ Szerkesztőségi titkár: NÓTI ÉVA Kiadja a KRITIKA ALAPÍTVÁNY megbízásából a NÉPSZABADSÁG RÉSZVÉNYTÁRSASÁG Felelős kiadó: LENGYEL L. LÁSZLÓ ügyvezető igazgató Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1034 Budapest, Bécsi út 122-124. Telefon: 250-1680/128, /129, /130-as mellék Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkézbesítő hivatalnál, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) BUDAPEST XIII., Lehel u. 10/A 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: negyedévre: 501 Ft, fél évre: 1002 Ft, egész évre: 2004 Ft. ISSN 0324-7775 Szedte a Népszabadság Fényszedő Kft. Számítógépes tervezés: KAMONDI SÁNDOR Korrektor: SÁLINGER JÓZSEF Nyomta: Szikra Lapnyomda Rt. (9900395)' 48