Kritika 28. (1999)
1999 / 3. szám - TELEVÍZIÓ - Nádra Valéria: Megy a gőzös, jön a gőzös
i darabokra hullik, ám sebaj, ő maga még csak km is sántít, mikor kikászálódik, s a roncsot hátihagyva (kié a járgány? vagy majd a casco fizet? Ki ez itt?), jókedvűen elsétál. Másfelől viszont a rendező is hiába bújna ki a igos kritika alól: bizony erről a szüzséről már a izgatás előtt tudni kellett volna, mi lehet belőle. kalózrádió-kereskedelmi rádió ellentétpárja gyanis úgy tíz évvel elkésett. Ma nemcsak anakmisztikus, de a megjelenítés módja ráadásul hirtelen is. (Csak zárójelben: a mára már közismert, és többé-kevésbé intézményesült Tilos - ügy akik a civil Rádiók élő példái annak egyebek mellett, hogy elkurvulni nem muszáj...) Mert a legnagyobb probléma az, hogy nncs igazából se lényeges eltérés, se lényegesonfliktus a filmbeli kalózrádiózás és keresedelmi villogás között - másképp jópofák, mint hivatalos jópofák. Az, hogy egy rádióban nemsok poénkodni lehet folyvást, fel sem merül ennük. Nincs semmiféle álláspontjuk, nincs vizonyuk az őket körülvevő világhoz, nincs refleió, csak a nagy fene ego, amely kikéri magánakz ifjúság - és a profizmus! - nevében, hogy nem hagyják őt érvényesülni. A szabadságot emlegeti a kalózok, közben azonban nem verbális szintengészen mást (meta)kommunikál. A kereskedelmi szpíkernek állt kalóz nem azért különb munaadójánál, mert őszintébb, mélyebb, hitelesebb, mert van mondanivalója a hallgatók számára, hanem mert jobb poénokkal marháskodik, mert ő idétlenségeit jobban kajálja a közönség, mert: profibb. Nem az új gondolatok, a világ jobbá tételének ifjonti heve és érzékenysége kér itt erőt magának, hanem a sikerre éhes gátlástalanág követeli az elismerést. Itt dől végképp önnön dugájába a film. Feszültégről szó sincs, mert nézetekről, elvekről, hitekről incs szó. Semmi olyasmiről, amiért szenvedni, éln (s amiről filmet csinálni) volna érdemes. Csak itt s a profizmus. Mindig a mindent megoldó profizmus. Akkor viszont már a magam részéről - a produceri, illetve a rendezői helyett egy harmadik verdét látnék szívesen. Olyat, amiben már vázlatos sztori sem zavarja a Geszti meg a Dés zenekarát. Abból legalább leplezetlenül kiderülne, merre csörög a dió. A fiatalok meg? Már megszokták, hogy mindig mások csinálnak róluk, nekik filmeket, hagyománya van ennek már Magyarországon. Végtére is a profik mindent jobban tudnak. Az életükről, a gondolkodásmódjukról, a problémáikról, persze a zenéjükről is. A fiatalok meg a szereposztás szerint majd ülnek a (szklerotikus) multiplexbe és arcukba helyezik a pattogatott kukoricát meg a kólát. Legyen a műélvezés is profi. TÓTH PÉTER PÁL TELEVÍZIÓ Megy a gőzös, jön a gőzös Mármint a gőzhajó. A Dunán. Erzsébet királyné a neve. 1939-ben Szlovákiából menekülő zsidókat vinne Palesztinába, azzal a huszonöt kilós csomaggal, amit értékeikből magukkal vihetnek. Megy a gőzös, de Romániában meg Bulgáriában nem engedik sem ki a nyílt tengerre, sem a kikötőben várakozni az engedélyre. Vissza kell fordulnia: jön a gőzös. 1940-ben az Erzsébet királyné Besszarábiából, a szovjet uralom elől menekülő németeket visz, akik mesebeli csodaországnak képzelik „grósz Deutschlandot”, s azzal az ötvenkilós csomaggal, amit értékeikből magukkal vihetnek, nekivágnak az útnak. Mindezt a magyar hajóskapitány, egy szenvedélyes amatőrfilmes örökítette meg. Némafilm-tekercsei megmaradtak, az utasok némelyike pedig naplót vezetett az utazás alatt. Mindebből - azt hihetnénk - már össze is állt Forgács Péter legújabb filmje, A dunai exodus. Az alkotó, aki Privát Magyarország című sorozatával és más filmjeivel elismerést vívott ki sajátos, egyéni módszerének, maga is egyfajta exodusban vesz részt munkáival: kivonul a fikcióból, és a rekonstruálható valóság, a tények ránk maradt töredékei segítségével olyan történelmi tabló megalkotásánál szeretne kikötni, amelyet sem prekoncepciók, sem aktuálpolitikai meggondolások nem torzítanak - de a mindenáron való dramatizálás, cselekményesítés, sőt: az izgalom és érdekesség mindenáron való hajhászása sem befolyásol. Ez a tiszteletre méltó (és gyakran revelatív eredményre vezető) alkotói koncepció azonban magában hordja korlátait is. Forgács nemigen változtat a megszerzett, eredeti amatőr filmek ritmusán, nem retusál, és holmi hatásvadászat kedvéért nem csoportosít át. Ami netán az unásig ismétlődik, az az elkészült dokumentumfilmben is ismétlődik, még ha különösebben fontos jelentést nem hordoz is. E filmben például a hajókerék forgása, a gőzgép dugattyúinak mozgása. Amiről hallunk, s ami kiegészül filmarchívumokból elkért dokumentumokkal, híradórészletekkel, gyakran egymagában közli megrendítő üzenetét - az egyidejűleg látott képekből nem feltétlenül érződik ugyanaz. A látvány néha semleges érzelmi töltését az az előzetes történelmi tudás adja, melyre az alkotó igen sokat épít. Számít - és persze teljes joggal - arra a mindig is bennünk élő, el nem avuló megrendülésre, ami az exodus és szenvedő alanyai iránt megmozdul a nézőben. Ehhez járul még, ezt dúsítja fel a mértéktartó mennyiségű, a mából szóló kommentár, mely a legszükségesebb információkat közli, számolva azzal, hogy a történelmi tudás mind hézagosabbá és felületesebbé válik. Memento tehát a film, és mint ilyen, tökéletes együttérzésünk kiváltója. Nézői-műélvezői mivoltunk azonban olykor divergál: a megrendülés kívülről érkezik, mozgósított emlékeinkből a film (ha a szövegtől eltekintünk) olykor fárasztó, és hosszabb, mint amennyit elbír. És persze, aligha jár másképp, mint a hasonló alkotások: azokra hat igazán, akiket nem kell meggyőznie, akikben a puszta téma is erős rezonanciát kelt. Másfelől igaztalanok se legyünk: lenyűgöző az a szinte archeológusi munka, amellyel Forgács Péter szembeszáll a lehetetlennel. Munkája legjobb perceiben le is győzi azt: ilyenkor a néző úgy érzi, maga is ott él mint szemtanú, a letűnt idők hétköznapjaiban. NÁDRA VALÉRIA Kedves Olvasónk! Harmadik éve, hogy az adózó állampolgárok személyi jövedelemadójuk 1%-áról rendelkezhetnek. Örömmel fogadnánk, ha ezzel az összeggel a lapunk megjelenéséről gondoskodó KRITIKA ALAPÍTVÁNYT támogatná. Adószámunk: 19662824-2-41 Köszönettel: a Szerkesztőség Lapunk támogatói: Nemzeti Kulturális Alap Soros Alapítvány József Attila Alapítvány Szabad Sajtó Alapítvány Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítvány ÉS MAGÁNSZEMÉLYEK Előfizetőknek számonként 167 Ft MEGRENDELŐLAP Megrendelem a KRITIKA című lapot ........................................pld-ban, az alábbi címre: Megrendelő neve: ............................................................................................................... Címe (város, kerület): ......................................................................................................... (utca, tér, bp.) ................................................................................................................... (emelet, ajtó): ......................................irányítószám: .................................................... Előfizetési díj egy évre: 2004 Ft fél évre: 1002 Ft negyed évre: 501 Ft Az előfizetési díjat a részemre küldendő átutalási postautalványon egyenlítem ki. aláírás A megrendelőlapot borítékban, bérmentesítve az alábbi címre kérjük feladni: Hírlap-előfizetési és Lapellátási Iroda - 1900 Budapest, Lehel u. 10/A KRITIKA 47