Kritika 29. (2000)
2000 / 4. szám - TELEVÍZIÓ - Nádra Valéria: Nem a vetkőzés teszi az embert
44 mezéről, miért érezte olyan fontosnak, hogy most újra felvegye a művet. Vajon a Bach-év az oka mindennek? Ez alatt a tizenöt év alatt nagyon sok minden történt, sok Bachot játszottunk, az összes kantátát előadtuk. A Máté passiót legalább kétszázszor játszottuk koncerten. Ha valamivel ennyit foglalkozik az ember, akkor az fejlődik valamennyire. A hangszeresek ma sokkal jobbak, mint tizenöt éve. Úgy hiszem, sokkal jobban urai a hangszerüknek. Ez persze főleg a fúvósokra vonatkozik, de igaz a vonósokra is. Másodszor: gyakran találkozom új szólistákkal. És ha az ember találkozik egy olyan énekessel, amilyen Andreas Scholl, aki szerintem történelmi jelentőségű kontratenorja a huszadik és most már a huszonegyedik századnak. És ha az embernek a jó szerencséje úgy hozza, hogy megcsinálhatja vele a Máté passiót, akkor nem szabad haboznia. Közbevetésemre, hogy vajon mennyire hiteles a Bach-oratórikus műveket férfiszopránnal megszólaltatni, hiszen a Tamás-templom kórusában fiúk énekelték a szoprán és alt szólamokat, esetleg énekelhették nők is, de Bach korának lipcsei egyházzenéjében nincs nyoma kontratenoroknak, Herreweghe igazat ad, Bach valószínűleg fiúszopránokkal dolgozott, de tudja, ma az a helyzet, hogy alig találunk olyan fiúkat, akik műveltség és muzikalitás dolgában alkalmasak lennének Bach előadására. Talán Németországban még vannak. Húsz éve még lehetséges volt, de mára mintha kihalna ez a hagyomány. És akkor ott áll a karmester a döntés előtt, hogy énekesnőkkel dolgozzék, vagy kontratenorokkal. Rengeteg kontratenor van, aki nem alkalmas Bach előadására, de néhányan - nagyon kevesen - alkalmasak. Ilyen Andreas Scholl: egy nagy kivétel. Persze izgalmas lenne, ha volnának fiúk, akikkel el lehetne énekeltetni az oratóriumok szoprán és alt szólamait, csak hát nem találok. Az egyik oka tehát a Máté passió újrafelvételének az volt, hogy ragyogó szólistákkal találkoztam. A másik fő ok pedig az volt, hogy érettebbé váltam: sok más muzsikát is dirigáltam, Bachon és a barokk zenén kívül Brahmsot, Schönberget és Webernt is. 15 éve a stílusra koncentráltam, ma meg inkább arra, hogy mit akar mondani a zene. Ma már sokkal több legato, sokkal több feszültség, sokkal nagyobb szabadság van a zenélésemben. Mellékesen Andreas Scholl valóban súlyos érv az új felvétel mellett. A másik, az evangélistát éneklő fiatal angol Ian Bostridge, akit egyszer majd - meg tetszenek látni - minden idők legnagyobb tenoristái közé fognak sorolni. J. S. Bach: Matthäus-Passion (Herreweghe / Harmonia Mundi) John Eliot Gardiner Bach-oratóriumfelvételeit - akárcsak többi lemezét - óriási kritikai és közönségsiker fogadta. Gardiner a Monteverdi kórussal és az Angol Barokk Szólistákkal 1999 decemberében zenés zarándoklatra indult a Bach-év jegyében. Európa és az Egyesült Államok híres templomaiban szólaltatják meg Bach egyházi kantátáit. A nyitó koncertre december 23-án került sor a weimari Herder-templomban. Nyilván logisztikai magyarázata van, hogy miért éppen ott, hiszen a fiatal Bach weimari működése az életút kevéssé napfényes fejezete (a végén engedetlensége miatt néhány hétre még tömlöcbe is vetették), a tervezett New York-i befejezés ötletét pedig végképp nem a Bach-életút adhatta. (Persze ez csak a sárga irigység, nyomják a Krahácsot, Pestre persze nem tudnak eljönni, pedig zenetörténetiieg legalább olyan indokolt lenne, mint Angliába vagy Finnországba!) December 31-én mindenesetre a Singet dem Herrn ein neues Lied BWV 190. kantátával, az Újvilágban zárni a koncertturné. A turné során lemezek is készülnek, összesen tizenkettő. Az első, a húsvéti kantátákat tartalmazó, már meg is jelent. Az egy év különbséggel íródott két húsvéti kantáta közötti hangulatkülönbséget megmagyarázza, hogy az 1724-es húsvét hétfőjén elhangzott Erfreut euch, ihr Herzen B AC H :C A N TATA S EASTER OSTERN - PÁQUES Bleib bei uns BWV 6 Erfreut euch, ihr Herzen BWV 66 JOHN ELIOT GARDINER BWV 66-os kantáta úgynevezett paródia: eredetileg egy az anhalt-kötheni herceg születésnapjára hódoló mű volt, értelemszerűen világi szöveggel - a liturgikus szöveget 1724 húsvétja előtt kapta a mű. Bach praktikus megoldással hidalta át a zene lendületes vidámsága és a téma komolysága közti diszkrepanciát: a híveknek megadatik, hogy szívük a feltámadás okozta örömtől repessen. A másik mű már nem paródia. A következő év húsvét hétfőjére íródott Bleib bei uns, denn es wird Abend werden BWV 6. kantátában, egy, Lukács evangéliumából vett, másik bibliai szövegrészletet zenésít meg: a tanítványok könyörgését Jézushoz. Két különböző és jellemző arcát mutatja a komponista a két darabbal, a pragmatikus gondolkodású profiét, aki, ha úgy hozza a szükség,márpedig gyakran hozta úgy, hiszen hivatali kötelmeiből fakadóan elképesztő mennyiségű zenét kellett komponálnia), másodhasznosít, és a mélyen hívő emberét, aki megrendít és magával ragad. Teljesen. J. S. Bach: Húsvéti kantáták (Gardiner /DG Archiv) Edita Gruberovára önálló lemeztársaság épült. A művésznő, aki a nagy lemezcégeknél hatalmas diszkográfiát énekelt össze, a Nightingale Classics nevű zürichi lemezcégnél készítette az utóbbi években lemezeit. Elsősorban belcanto műveket vett fel, általában koncertszerű előadásokat rögzítettek, de van kivétel: stúdiófelvételek és nem belcanto művek. Az új CD-albumunk ez utóbbi kategóriába illik: Haydn A teremtés című oratóriumának tavaly novemberben készített zürichi felvétele, a Zürichi Kamarazenekarral és a Zürcher Saengerknaben kórussal készült, Howard Griffiths vezényel. Edita Gruberova ragyogó szólistapartnereit (Andreas Scheideggert és Alfred Reitert) hírből sem ismertem, amit a lemez meghallgatása után kimondottan sajnálok. Gruberovát viszont már Harnoncourt Teremtés-felvételén is hallottam. Tizen-egynéhány év van a két felvétel között, de Gruberova, aki több mint harminc éve debütált, még mindig a régi. Szokatlanul hosszú ideje van a csúcson, amihez nyilván nagy adag szerencse, de még annál is nagyobb porció tudatosság és intelligencia kell. Az új lemez sok tekintetben hasonlít a Harnoncourt-felvételre, amely az 1798-ban bemutatott oratórium egyik első előadását tekintette modellnek. Harnoncourt ugyanazzal a létszámmal és összeállításban énekeltette a kórust és játszatta a zenekart (Arnold Schönberg Chor és Bécsi Szimfonikus Zenekar), mint azon a szerző által vezényelt, és zenetörténetileg jól dokumentált előadáson. Az új, zürichi lemez - Harnoncourtéval ellentétben nem koncertfelvétel. Karcsú és áttetsző, ahogy a kis létszámú zenekar szól - modern hangszereken játszik, de hallhatóan a ma egyre inkább terjedő félben lévő - és többek között Harnoncourt által meghonosított gyakorlatnak megfelelően - a rézfúvósok és az üstdob régiek lehetnek. Az ilyet szokták historikusan tájékozott előadásnak nevezni. Ennek megfelelően - gondolom én - zenetörténeti érvek szólnak amellett is, hogy Haydn A teremtés előadásánál helyénvaló a fiúkórus szerepeltetése, hiszen Haydn londoni tartózkodási idején megismerkedett a Händel-oratórumok hagyományával, márpedig az angol kórushagyományban a fiúkórusok hangjának óriási szerepe volt. Nem is szólva a bécsi énekes fiúkról. Rengeteg professzionális, felnőttkórussal készült felvétele van forgalomban a műnek. E csodás kisfiúhangok hallatán az embernek az a tévképzete támad, hogy a teremtő jókedvében teremtette a világot. Joseph Haydn: Die Schöpfung Nem a vetkőzés teszi az embert A sztriptízt úgy harminc évvel ezelőtt nálunk még „strip-tease”-nek írták, annyira friss jövevénye volt a szórakoztatóiparnak, és miként minden más is, ez is csak félig lehetett az, ami. Az aczéli kultúrpolitika egyrészt engedélyezte, másrészt kötelezően előírta a vetkőzést reális szituációkba helyező keretjátékot, de még így is határt szabott annak, hogy mely testrészek és milyen mértékig mutathatók meg. A közönség bizsergő izgatottsággal várta a műsorok végére időzített, s a tilosban járás illúzióját jelentő produkciót, aztán végül is anélkül távozott, hogy igazán része lett volna abból,amire befizetett. Mindezt egy néhány hete látható tévéműsor idézte emlékezetembe s nem véletlenül: Jakupcsek Gabriella szellemes ötlettel Férfisztriptíz címmel a TV 2-n futó, fél óránál alig hosszabb műsora, azzal együtt is, hogy kellemes, sosem ízléstelen, sőt néha kifejezetten szórakoztató, pontosan annyira „sztriptíz”, mint azok a harminc évvel ezelőtti női vetkőzőszámok. Közis Matthäus-Passion ST MATTHEW PASSION • PASSION SELON SAINT MATTHIEU Jan Bostridge • Franz-Josef Selig Sibylla Rubens • Andreas Scholl Werner Güra • Dietrich Henschel Collegium vocate Gent Philippe Herreweghe The Monteverdi Choir • The English Baroque Soloists (Griffiths / Nightingale) J. GYŐRI LÁSZLÓ iffl 2000. április