Kritika 29. (2000)
2000 / 9. szám - TELEVÍZIÓ - Kukorelly Endre: "hogy mi folyik az iskolákban!"
48 Kukorelly Endre Az Iskolaképről A cím Flautner István ferencvárosi tanár naplójából való. Egy úgynevezett pedagógiai folyóiratból, de azért nem kell már eleve unni. I. évfolyam, 1. szám, szerkeszti Takács Géza. A szerkesztővel találkoztam múltkor a Teréz körúton, akkor mesélt róla. Úgy, mint egy gyerekről. A gyerekéről. Aztán elküldte postán a gyereket, és azt írta mellé, hogy egy biztos, az, hogy itt őszintén beszélnek. Nem hazudik senki. Hát tényleg nem hazudnak. És ez nekem már majdnem elég, tulajdonképpen elég is. Az a projekt, hogy gyakorló pedagógusok munkáit közli a lap, iskolai fotókat kommentárokkal, és tanári naplókat egy „átlagos” tanítási napról, 1999 november 18-ról. Csütörtök. A hőmérséklet hajnalban2, nappal plusz 2, észak-északnyugati irányú szél, a kormány Budapest megfojtására törekszik, jelentette ki Demszky. Mezey nem lesz technikai igazgató, az EBESZ isztambuli csúcstalálkozóján Borisz Jelcin Bill Clinton kioktatását visszautasítva hangsúlyozta, hogy a Nyugatnak nincs joga bírálni a csecsenföldi fellépést. „Reggelre egyszínű, szép fehérré vált az előző napi tarkaság”, írja Varga Laci, Szekszárdról. Péteri Vanda pedig 82 irodalomórát tart Csillebércen svéd gyerekeknek svédül. Ilyenek. „Ez a nap más, mint a többi” (Gyulai Zsuzsanna). Tanítani jó. „Külön mindenkit meg kell munkálni” (Köács Petra), ez benne a jó. A tanítás „Ábránd "(Vörösmarty Mihály-Fodorné Gyalog Éva), „marcipánszem ráadás”(Szabó Zoltán), és „egymást hátráltatják, balesetveszély, elrontott nyelek” (Szávai István). Tanítani azt jelenti, hogy „elmondom a szervezetfejlesztés folyamatát, mert szerintem fontos. ” (Gádor Anna) Az, hogy „Bandi 4. osztályos. Túlzás lenne azt állítanom, hogy célul tűztem ki magamnak a csak vele kapcsolatos személyes foglalkozást” (Pólya Zoltán). Ez a túlzás. Tanítani nagyjából a legjobb dolog, kezdve onnan, hogy egész népemet, le úgy körülbelül osztálylétszám húszig. Tízig. Öt. Vagy egy, bár az inkább már nem tanítás, hanem beszélgetés. De a tanítás beszélgetés. Én legalábbis beszélgetnék. Szoktam is. Elképesztő úgynevezett rendkívüli irodalomórákon vettem részt, vagyis tartottam, azok meg engem, kölcsönösen tartottunk, egész iskolaképet meg bírnék tölteni. Egyszer például, na de mindegy. Egyszer Zalaegerszegen összetereltek több osztálynyi szakmunkásképzős kamasz fiút, és otthagytak velük ünnepi könyvhét keretében, kezdjek, amit akarok, az volt a legjobb. „Mindenki szélsőséges helyzetben van ma a pedagógiában”- írja Takács Géza, no ez elég szélsőséges volt. Én egyébként abban a szélső helyzetben vagyok, hogy nem tanításból élek, nincs pénzvonzata, így hát felhőtlen a szerelmi viszony. Ebből a helyzetből bámulom a rendes normális pedagógust. Aki, mondjuk, meghív az órájára. És ott ül, kicsit feszesen. Bemutat engem. Némi merevség. Hogy mit fognak hozzá szólni. Mármint hozzám. Az van, amit Hamar Mária így ír le, halál pontosan: „odajött hozzám egy kislány, és mentegetőzött: neki tényleg tetszenek ezek a művek, amiket veszünk, de azért nem szól hozzá (kiem. K. E.) órán, mert olvasás közben ő soha nem gondololyasmire, mint amiről órán beszélünk.” Hogy most akkor lesz-e „olyasmi”, és az ebből a helyzetből adódó feszengés. Igen, mert neki, a tanárnak lehet, hogy muszáj némiképp merevnek lennie, és csak hozzá képest lehetek én lazább, mindent érteni vélek, mégis, most megragadom az alkalmat, és kijelentem: sokszor akármennyire leharcolja is az iskola a gyerekeket, elidegeníti, elijeszti, elvadítja az irodalomtól, megutáltatja velük, vagy picit finomabban mondva, nem szelídíti hozzá őket, nem „szeretteti meg” az olvasást, mégis, a legkevésbé reménytelinek látszó csoporttal is lehet olyan beszédhelyzetbe kerülni, amelynek a végén szinte nem tudod otthagyni őket többé. Nem tudjuk otthagyni egymást. Kész. Odaköltözök. Már-már. Hogy ezzel a fordulattal éljek, mert aztán mégis otthagyjuk. Mint, nyilván, mindent, ki-ki megy a dolgára, megy valamerre, és akárhová megy, ott újabb dolgok keletkeznek. Aztán megint egészen mások, így megy, ez a szép, fájdalmas, melankolikus feeling vált föl minden extatikus, eufórikus pedagógiai helyzetet. Ez kíséri, lengi körül a pedagógiát. A szív szerintit. Szív nélkülit semmi. De hát: nyugi. Nyugi gyerekeim, semmi izgalom. Még annyi veset, hogy, noha ezek a tanárok ,fáradtak, és lassan kiégnek” (Kövesi Györgyi), hogy „Vékony Erzsi bizony nem tanulta meg Zrínyit, Csányi Éva egy-két logikátlan ugrástól eltekintve egész jó Csokonai-feleletet ad, Kovács Antal Balassiból eleget tud, kár, hogy kicsit iskolásan fogalmaz” (Achs Károly, Mezőtúr), az óráikra, ezekre az órákra szívesen beülnék. „Engem az írásra kényszeríteni kell, még ha élvezem is néha”, így Takács István, verőcei tanár. Tisztára mint én, mert engem is. Mondjuk, leginkább saját magamat kényszerítem, de van olyan is, hogy valaki más. Például megyek a Teréz körúton, és jön szemben Takács Géza, az Iskolakép című pedagógiai lap szerkesztője. „A mi iskolánkban reggelente zsúfolt a folyosó.” (Megyeriné Borsó Éva, Pápa) Edit néni, úgy izgulunk! Nyugi gyerekeim, semmi izgalom, ugyanúgy, mint máskor." (Gecsei Edit, Csorna) „hogy mi folyik az iskolákban!” TARTALOM Mátyás Győző: Betanítás 2 Szalai Erzsébet: A gazdasági hatalom szerkezete Magyarországon 2 Gönczöl Katalin: Állampolgári jogaink sérelmeiről 7 Ladányi János: Az üldözésről gondoskodó önkormányzatok 11 Az oktatás a globalizált világ része Beszélgetés Gábor Kálmán ifjúságkutatóval (Az interjút készítette: Pogonyi Lajos) 15 Ligeti György: Szecskák 18 Eörsi István: A felejtések ára II. 21 Balogh Ernő: Sydney, 2000 24 Veres András: Kultusz és megmérettetés 25 Boros Géza: Szobrok a város szélén 28 Csizmadia Ervin: Nyugat-Európa mint konstrukció 30 Almási Miklós: Trendek, tények, tőzsdék 35 Lakatos István: Kései megperzselődés (Keresztesi József) 37 Térey János: Drezda februárban (Czifrik Balázs) 38 Karafiáth Orsolya: Lotte Lenya titkos éneke (Tarján Tamás) 38 Koltai Tamás: Szeret, nem szeret (P. Müller Péter) 39 Garaczi-színház (Dobák Lívia) 40 Upor László: Világszínház az egész (Tegyi Enikő) 41 Sweeney Todd (Budai Katalin) 42 Alternatív színházi évad (Bácskai Júlia) 42 Szörényi-Bródy: István, a király (Urbán Balázs) 43 Kórház, Bakony (Dömötör Adrienne) 44 Helényi Tibor: Khimaira (Vadas József) 44 Intrada (Hollós Máté) 45 Szép hangok özöne (J. Győri László) 45 Hevenyészni is jó, de... (Nádra Valéria) 47 Kukorelly Endre: „hogy mi folyik az iskolákban!” 48 TÁRSADALOMELMÉLETI ÉS KULTURÁLIS LAP Megjelenik havonta Főszerkesztő: Balogh Ernő Főszerkesztő-helyettes: Vörös T. Károly Rovatvezetők: Boros Géza, Kovács Dezső, Mátyás Győző Művészeti szerkesztő: Fábián István Szerkesztőségi titkár: Now Éva Kiadja a Kritika Alapítvány megbízásából a Népszabadság Részvénytársaság Felelős kiadó: Korda Sándor ügyvezető vezérigazgató Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1034 Budapest, Bécsi út 122-124. Telefon: 436-4585, 436-4586, 436-4587 e-mail: kritika@nepszabadsag.hu Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető bármely hírlapkézbesítő hivatalnál, a Posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) BUDAPEST XIII., Lehel u. 10/A 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: negyed évre 501 Ft, fél évre: 1002 Ft, egész évre: 2004 Ft. ISSN 0324-7775 Szedte a Népszabadság Fényszedő Kft. Tördelte: Kamondi Sándor Nyomda: Szikra Lapnyomda Rt. (2000669) 2000. szeptember